A mostani gazdasági világválság kapcsán ritkán esik szó a múltról. Mert közgadászaink sajnos ma is mondjak a kommunizmus idejének himnuszában elmondottakat: "A múltat végképp eltörölni". Nos nem eltörölni kell, hanem emlékezni. És tanulni belőle:

Roosevelt, amerikai elnök első beiktatási beszéde,
Washington DC, 1933, március 4.

„…mindenekelőtt hadd erősítsem meg szilárd meggyőződésemet, hogy az egyedüli dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem …."

F. D. RooseveltBizonyos vagyok benne, hogy amerikai honfitársaim elvárják tőlem, hogy elnöki székfoglaló beszédemben olyan őszintén, és határozottan szóljak hozzájuk, amint azt a nemzet jelenlegi helyzete megköveteli. Most van az ideje annak, hogy kimondjuk az igazságot, a teljes igazságot, őszintén, és határozottan. Nem zárkózhatunk el attól, hogy nyíltan szembe nézzünk az ország jelenlegi állapotával. Ez a nagy Nemzet túlél, talpra áll, és virágozni fog. Mindenekelőtt szeretném megerősíteni azt a meggyőződésemet, hogy az egyedüli dolog, amitől félnünk kell, az maga a félelem – a megnevezhetetlen, ésszerűtlen, indokolatlan rémület, amely megbénítja a azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak hogy a meghátrálást az előrehaladás irányába fordítsák. Nemzetünk legsötétebb óráiban , a vezetők őszinte, és életképes kezdeményezéseit a nép mindig megértéssel fogadta, és támogatta. Ez a nemzeti erőfeszítések sikerességének biztosítéka. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi válságos időszakban ismét megbíztok, és támogatjátok az ország vezetőit.
Közös nehézségeinkkel, tehát a fentiek szellemében nézünk szembe. Hála Istennek, a jelenlegi nehézségeink csupán anyagi természetűek. Javaink értéke elképzelhetetlen mélységekre süllyedt, az adók megnövekedtek, fizetőképességünk, az állami jövedelem forrásai korlátozottak, az ipar, és a kereskedelem megbénult, nincs piac a földművesek terményeinek értékesítésére, ezer, és ezer családnak az éveken át megtakarított minden pénze odaveszett. Ami, azonban még súlyosabb, a munkanélküliek tömegeit a legelemibb megélhetési gondok fenyegetik, és ugyanannyian puszta éhbérért dolgoznak. Csak az esztelen derűlátó tagadhatja a valós helyzet ránk nehezedő súlyát.

Jelenlegi megpróbáltatásaink nem elemi csapások következménye. Nem pestis, vagy sáskajárás ér bennünket… Elsősorban az történt, hogy a világpiac irányítói a saját makacságuk, és hozzá nem értésük miatt elbuktak. Bukásukat elismerték, és lemondtak. A gátlástalan pénzváltók mesterkedéseinek következménye most vádlottként áll a közvélemény ítélőszéke előtt, s cselekedeteiket az emberek mélységesen megvetik.Igaz, hogy megkísérelték, de erőfeszítéseik a megszokott mederben zajlottak, mert csak magukra gondoltak… Nincs átfogó képzeletük, és ahol nincs képzelőerő, a nép elveszik.

A pénzváltók elmenekültek a civilizációs értékek templomának párnázott páholyaiból. Most visszaállíthatjuk ezt a templomot az örök igazság székhelyéül. A visszarendeződés mértéke abban nyilvánul meg, hogy milyen mértékben leszünk képesek a közösségi értékeket a pénz, és a nyereség fölé emelni.

A boldogság nem a pénz puszta birtoklásában , hanem erőfeszítéseink megvalósulásának örömében rejlik. A jól végzett munka puszta öröme, és annak erkölcsi ereje messze felülmúlja a puszta nyereséghajhászást. Ezek a sötét idők tanúságosak lehetnek a számunkra, ha ráébresztenek bennünket arra, hogy a gondviselés nem arra rendelt bennünket, hogy másoktól várjuk a megváltást, hanem arra, hogy a magunk erejére támaszkodva álljunk talpra, és elesett embertársainkat is segítsük a boldogulásban."…

Cselekednünk kell, mégpedig sürgősen….a munkánk tartós sikerének érdekében meg kell akadályozni a ránk hozott bajok megismétlődésének lehetőségét. Ennek érdekében, a bankok, a kölcsönök, és befektetések szigorú ellenőrzésére van szükség, hogy véget vessünk a mások pénzén való spekulációnak, és gondoskodni kell a megfelelő, és életerős fizetőeszközök tartós helyreállításáról." …
Forrás: Historycentral.com
http://www.historycentral.com/documents/Roosevelt.html

Adós, fizess!

Noam Chomsky az államadósság visszafizetésének kötelességéről

Noam Chomsky, nyelvészprofesszor Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író, ma a világ legtekintélyesebb társadalomkritikusai közé tartozik. Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi könyv szerzője, amelyek közül legismertebbek: „A közvélemény kialakítása", Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései", „A közös jóról"
Chomsky professzor alábbi írása világos választ ad a magyarországi kormánykoalíciónak arra a törekvésére, hogy a több évig döntési helyzetben lévő kormánykoalíció adósságait, most az egész társadalomra hárítsa. (Lásd: Gyurcsány erőlködése a nemzeti csúcs összehívására. Lásd: Fodor Gábor, az SZDSZ elnökének kijelentését, mely szerint pénzügyi, gazdasági válságból az ország csak politikai párbeszéddel, együttműködéssel képes kijutni. )

A legegyszerűbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország" vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott vezetői. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint az uralkodó érdekszövetkezet szűkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínűleg elegendő lenne a kölcsönök visszafizetésére. Ez az eshetőség, persze a tényleges „kapitalista elvre" épül, mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tőled, és azon Mercedest, és palotákat veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idő Te, mint kölcsönző megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tőlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tőled felvett kölcsönt. Követeld a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól." A tényleges „kapitalista elv" szerint a kölcsönző viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira hárítom."
A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára, azonban elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs elve érvényesül. Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös.

A Nemzetközi Valuta Alap vesztességeit a nyugati adófizetők viselik, az „állami kölcsönök" terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönző országok lakossága fizeti. Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába. Természetes, hogy a Nyugat, (főleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott rabló jellegű kormányok , és gengszter típusú vezető egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák. Ne felejtsük el, hogy ezeknek a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erőszak alkalmazásával kordába tartsák a helyi lakosságot.

A nemzetközi jog

Az érv, mely szerint, „az ország" vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelős, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehető komolyan. Mi több, az ilyen „államadósságok" visszafizetésének kényszere a nemzetközi bíróság előtt sem állja meg a helyét. (Chomsky a következőkben Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minősítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerőszakolták" Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyűlöletes adósság " (odious debt) néven ismeretes. (a Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója, szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak" nagy része megszűnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzők viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket. Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami" kölcsönök visszafizetésének kérdése nem pénzügyi kérdés , hanem alapvető demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés.

Forrás: International News, Green Left Weekly
http://www.greenleft.org.au/2000/406/23636

Fordította: Kaslik Péter