November 2: Halottak napja
6 perc olvasásMíg Karácsony az élet kezdetének örömünnepe, addig a Halottak napja az életnek a végét jelzi. Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg. A "küzdő egyház" (az élők) ekkor emlékezik meg a "szenvedő egyház" azaz a tisztító tűzben – Purgatórium – levé lelkekről, ésd imáival elősegítse mielőbbi üdvözülésüket.
Míg Karácsony az élet kezdetének örömünnepe, addig a Halottak napja az életnek a végét jelzi. Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg. A "küzdő egyház" (az élők) ekkor emlékezik meg a "szenvedő egyház" azaz a tisztító tűzben – Purgatórium – levé lelkekről, ésd imáival elősegítse mielőbbi üdvözülésüket.
A Purgatóriumról igen sok teológiai vita volt az egyházban. Jelnleg azt mondják, nem hely, mint a Pokol vagy a Mennyország, hanem egy köztes állapot, amikor se ide se oda még nem jogosult a lélek belépni. A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak, és így megláthassák Istent a mennyben.
Meghatározott napokat már a kereszténység kezdeteitől arra szenteltek, hogy a megholtak bizonyos csoportjáért közbenjárjanak. Egyetemes közbenjárásra azonban november másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be, és megszabta, hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és alamizsnával. Az ünnepet pontosan 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház.
November 2-a, mint halottak napja, a XIII. század végére gyakorlatilag általánosan elfogadottá vált. Ha ez vasárnapra esik, akkor a következő nap november 3-a. Az ünnep napját úgy választották, hogy a mindenszentek napját kövesse. Ez a nyugati kereszténységben november elseje.
Francoisa Villon – Faludi György:
Haláltánc-ballada
Ott ült a Császár. Dús hajában Gót ablakokban sírt az Orvos: A kútkávánál állt a Gyermek, Repedt tükrénél állt a Céda: Éjfél borult a háztetőkre, Aránypárnáin ült a Dáma, Tüzénél állt az Alkimista, Pestis-csengőkkel jött dögvész, A vén Paraszt már tudta s várta |