A Kézművesség Dícsérete, Avagy A Tisztes Iparosság Csodái

Pénteken -2007-12-14 -én – mutatták be a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban a Kereskedővilág – Szemelvények a magyar kereskedelem történetéből cimű könyvet.A könyvről bátran elmondhatjuk, hogy az utóbbi idők legszebb kiadványa. A könyv kétnyelvű, magyar és angol nyelven párhuzamosan tartalmazza a szöveget, ami nyelvgyakorlásnak sem utolsó, mert a magyar szokásoktól eltérően az angol szöveg is jó nyelvi minőségű.

A könyvet Medvéné dr. Szabad Katalin, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektorhelyettese és Murányi László, A CO-OP Hungary Zrt. vezérigazgatója mutatta be és méltatta a szakma részéről.

Dr Szabad Katalin előadása maga is egy önálló tanulmány arról, hogy a tömegtermelés őskőkorában a szépérzék és a tisztes iparos munka milyen, mai szemel is csodálatos alkotásokat eredményez. Előadásának képanyagát – mely önállóan is kerek egészet alkot a cikk végén tekinthetik meg olvasóink.

„Valódi hiánytpótló alkotás, amely visszaadja a szakma tiszteletét és a megbecsülést" – hangsúlyozta a rektorhelyettes.

Murányi László a Co-op Hungary Zrt. vezérigazgatója a kereskedelmi szakma kortörténete, felelőssége, szellemisége és kultúrája mellett büszkeségét fejezte ki, hogy a szövetkezeti kereskedelem múltján felnőve a szövetkezeti kereskedelem deklarált ma is érvényben lévő értékei tették lehetővé, hogy a legrégebbi magyar üzletlánc a piacvezetők között van. Ki ne emlékezne még az idősebbek közül a Skála kópé sziglájára és figurájára? Bennünk van most is (no meg a MÜSZI csettintős figurája, de ott már azt is elfelejtettük mit is reklámoz). Az egykori szocialista csoda a Skála Buda helyét só helyett bevásárlóközponttal hintik fel, de az idősebb generáció ma is így mondja: Találkozunk a Sklálánál (ez a budai) vagy találkozunk a Skála Metrónál…

S. Nagy Anikó – Kereskedővilág. Szemelvények a magyar kereskedelem történetéből c. kötetét a hazai kereskedelem valamennyi szereplője kezébe szánja, hogy tudják, honnan érkeztek, és azt is, hogy hová tartoznak. E könyv szerzője kétségkívül a magyar művelődéstörténet egy eddig homályban maradt, feldolgozatlan fejezetét tárta fel, írta meg és adja közre. Méghozzá teljes történetiségében, hiszen a monográfia időben visszanyúlik mondhatnánk Szent István koráig. De ugyanígy teljes szélességében is, hiszen a kereskedelem minden lényeges vetülete: a vásár, a cégér, a bolt, az áruház, a vásárcsarnok, a híres cégek, az iparpártolás, az inasévek, a kereskedői pálya, a reklám, a védjegy, az eladás művészete, a tőzsde, a szövetkezeti mozgalom és még sok minden más is helyet kap a bemutatásban. S. Nagy Anikó könyvében szinte kézzelfoghatóan érzékelhetjük, hogy az önálló történetekké kerekedő szemelvények hőseit szorgalom, vállalkozási kedv, szakmai közéleti elkötelezettség jellemzi. Sorsukban nyomon követhetjük a kereskedői pálya nehézségeit, és megláthatjuk szépségeit, feltárulnak előttünk a kemény inasévek, és helyet kapnak az ország határain túlmutató sikerek. Ez a könyv muníciót ad a pályakezdő fiataloknak is.

Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés. Beolvadni a tömegtermeléssel előállított kulturszemétbe vagy valami igényeset szépet, megbecsüledő örök értéket adni. A japán ipar annak idején a minőségbiztosítással, az amerikai kultúra a megtervezett élettartammal elindított egy pokolba vezető folyamatot. Kiküszöbölni az emberi tényezőt, ha valmi pocsék akkor mindig ugyanolyan szemetet gyártani. Minél olcsóbban, olyat csinálni ami garantált időkorlátok között használható és garantáltan tönkremegy. Ez az, amire az amerikai megtervezett minőség szemlélet jegyében a multinacionális cégek törekednek.(Annak idején ezt Vance Packard amerikai közgazdász nálamnál jobban megírta a Tékozló Társadalom cimű magyarul is megjelent de már gyakorlatilag beszerezhetetlen könyvében).

Nos a most megjelent ipartörténeti könyv azokat a maradandó értekeket, példaképül szolgáló történeteket eleveníti fel csodálatos képanyaggal – amiból a prenzetáció ad ízelítőt – amit példaképül kellene minden magyar marketinges szakembernek és kis cégnek tekinteni. (Nem csoda, ha egyes hazai cégek nem szeretik a nyugati nagy nevű egyetemeken végzett – agymosott? – managereket…)

Sajnos kevesen vannak, akik nem tagadják meg a múltjukat. Ilyenek például a Törley és a Zwack vállakozások.Ott a múlt érték. Pedig Zwack Amerikát és olaszországot is megjárta… Ők meg mindig az esztétikai anyagi- és emberi értékekre törekednek. Meg néhány kisüzem, mint a Szabolcs Marcipán. És ha tovább akarnánk folytatni a sort nagy szellemi erőkifejtéssel talán még a Margitszigeti Kristályvíz és a Pénzjegynyomda jutna az eszükbe. Utána.. nos utána jön az űr, a tömegtermelés és a globalizáció igénytelensége.

A reklámok minimális mértékben – és nem kultúrális értékben -átalakítva és átszinkronizálva jellenk meg minden TV csatornán. És a tradicionális hazai termékeket előbb ugyanazon a névvel az „ÚJ!!!" hangzatos feliratával előbb ugyanolyanná silányítják mint bármely más uniglobalizált terméket, majd, hogy a márkanévvel se legyen gond egyszerűen eltüntetik.

Csak a közelmúltból: Pálma (kempingáruk), Orion (rádiók és telviziók, a védjegy eltűnt és ma egy koreai cég használja ez a már nem védett nevet), Tungsram (izzólámpák).. és ez a sor sajnos folytatható.Memento mori!- emlékezz a Halálra. A cégeknek is van haláluk. Különösen ha megölik őket…

Múltjában él a nemzet. Ezt először is tisztességesen meg kell ismertetni és felkutatni ami van. Ezt ez a kiadvány alázattal tisztességgel megtette. (várjuk a hasonló kiadványokat, mert ez csak a kezdet!) Utána legalább hazai intézményekben a jövendő szakembereknek oktatni kellene, és a hazai médiapoltika eszközeivel elősegíteni ismét a tradicionális emberi megkozelítésű vizuális és szellemi kultúra elterjedését. Azt már említeni sem merem, hogy nem ártana támogatni, vagy legalábbis nem a meztelen húsig megnyúzni és agyonellenőrzéssel, büntetéssel és adminisztrációval tönkretenni azokat, akik a magyar hagyományokat követve tradicionálisan próbálnak vállalkozni termelni kereskedni.

Üzen a múlt. Még a közelmúlt is. Még a Kádár rendszerben is születtek olyan kereskedelmi és reklám értékek – mint példaul az Alba paszta mosószer reklámja: „Erő helyett inkább ész, ha Albával mos gyorsan kész", vagy a Fabulon blődlije: Fabulon a bőre őre. Amig ma is benne vannak az idősebb generáció tudatában.

Egy nemzet addig sikeres, míg múltja van. A jelenét elvehetik. De jövőjét csak akkor, ha a múltját is letörlik, amire sajnos nagyon komoly próbálkozások vannak. A tradiciók megismertetésében alapvető ez a kiadvány, amit magas ára ellenére bátran ajánlok mindekinek, aki szereti a szépet, szeretné megismeri azt a múltat, aminek ismeretében esetleg alakítható a jövö.