Olvasói vélemény: Horváth Ágnes 2007 április 27-I TV híradós kijelentésérõl avagy mindent szabad?

Horváth Ágnes azt nyilatkozta 2007. április 27-én az egyik televízió esti Híradójában, hogy az üzleti többbiztosítós rendszer bevezetése esetén "nem fognak olyan kórházakban szolgáltatást vásárolni a betegeiknek, ahol potenciálisan megölik a betegeket". 

Horváth Ágnes azt nyilatkozta 2007. április 27-én az egyik televízió esti Híradójában, hogy az üzleti többbiztosítós rendszer bevezetése esetén "nem fognak olyan kórházakban szolgáltatást vásárolni a betegeiknek, ahol potenciálisan megölik a betegeket". 

Az egészséges életmód híve vagyok, nyolc óra munka után legalább két óra testmozgás. Magam temetem el az áldozataimat. Péntek éjjel a jól végzett munka fáradalmai után a futtbalpályáról hazafelé tartottam néhány kartársammal. Éppen a jövõ heti ölési terven vitatkoztunk, amikor lélekszakadva rohant velünk szembe a kórházigazgató. Hol jártatok Ti szerencsétlenek, egyik temetõben sem találtalak titeket?! Felvilágosítottuk a direktort, hogy a teljesítményelvû finanszírozás bevezetése óta a város összes temetõje és közparkja megtelt. Legyintett, majd lakonikusan közölte lebuktunk. Páni félelem lett úrrá rajtunk, a diátásnõvéren, a belgyógyászon, gyerekgyógyászon, nõgyógyászon. De legjobban a patológus omlott össze. Uram isten, uram isten, én kétszer annyit fogok kapni, hiszen a halottakat is megölöm. Szerencsére idõközben kifújta magát az igazgató, s szó szerint elmondta a miniszteri nyilatkozatot. A kegyelemben részesült halálraítélt érezhet hasonlót, mint akkor mi. Ezek szerint megússzuk? Azt mondta a direktor úgy néz ki a maffiatörvényt a miniszter is betartja, saját fajtáját csak nem küldi börtünbe. Másrészt a miniszter nyilván gondol arra, hogy ha elbukik a reform, akkor estleg újra gyakorló ölészként kellene dolgoznia. De a nyilatkozat világos jelzés: ha tovább gyilkoljuk a betegeket a végén még nem szerzõdik velünk a magánbiztosító csak az állami. Ijesztõ perspektíva.

Mit mondhat egy orvos, ha lepotenciálisgyilkosozza valaki?

Normális esetben elõször is megszólal benne az orvos. Gyorsan számot vet a helyzettel, s végiggondolja, hogy egy ilyen nyilatkozat beleillik-e valamelyik nagy elmegyógyászati kórképbe. Ha úgy ítéli meg, hogy akut teendõ van, az illetõ magát vagy másokat fizikailag veszélyeztet, injekciót ad, mentõt hív. Ha nincs akut helyzet, akkor is köteles orvosként kollégái figyelmét (budapesti pszichiáterek!!) felhívni, hogy kezelni kellene az illetõt.

Mit mondhat egy magyar orvos, ha 2007. áprilisában az egészségügyi miniszter potenciálisgyilkosozza le?

• Lehet, hogy mégsem elmebeteg. Hanem fizetett háborús uszító. (esetleg mindkettõ.)

Ugyanis háborús helyzet van. Az orvost ki kell iktatni. Megtörtni, megalázni, megfélemlíteni. Mert ez a feltétele annak, hogy 2-3 millió elszegényedett, beteg, érdekeinek érvényesítésére már képtelen, közvetlen termelésbe már nem állítható "élõsködõt" ki lehessen szorítani a közszolgáltatásokból. Senki más nem védheti meg õket betegségük esetén csak az orvos és a nõvér. Mindenki más számára a "beteg" fogalom, a gyógyító számára "ember". Éppen ezért a hatalom szinte minden egyes intézkedésében felismerhetõ a cél, hogy a beteg és gyógyítója közti bizalmi viszonyt tönkre tegye.

Csöndben vagyunk. Ahhoz képest, hogy háború van csöndben vagyunk. De majd minden kolléga naponta 10 és 20 beteggel beszélget. Kérdez és válaszol. Nemcsak a tüdejét hallgatja meg, hanem kérdezi a véleményét a helyzetrõl. Nem találkoztam még olyan beteggel, akibõl ne a panasz dõlt volna, aki számára a regnáló hatalom intézkedései ne embertelennek tûntek volna fel. Ezek a beszélgetések a legfontosabbak. A háborút itt nyerhetjük meg betegek, nõvérek és orvosok. Hogy nem hagyjuk magunkat szembefordítani egymással!

Vannak, akiknek a hallgatására nincs mentség. Az embertelen, betegek százainak halálára, ezreknek egészségkárosodására vezetett "reform" végrehajtói. A kórházigazgatók, a vezetõ orvosok testületei. (Tisztelet a létezõ kivételeknek.)

Megjelent: http://www.konzilium.hu/plafon/index2.htm