Révay András: Bonyolult, nehéz fajta

 Mindegy melyik borvidékrõl származik, mindenhol magas minõséget képvisel. Jó úton jár az a borász, aki Pinot Noir termelésével foglalkozik, ha vállalja az ezzel járó nehezebb munkát. Nagyjából ezzel foglalható össze a Magyar Borok Házában tartott Pinot Noir bemutató lényege.

 Mindegy melyik borvidékrõl származik, mindenhol magas minõséget képvisel. Jó úton jár az a borász, aki Pinot Noir termelésével foglalkozik, ha vállalja az ezzel járó nehezebb munkát. Nagyjából ezzel foglalható össze a Magyar Borok Házában tartott Pinot Noir bemutató lényege.

 Meglepetéssel kezdõdött az este, mert az eredetileg meghirdetett 13 bor mellé egy tizennegyedik is érkezett – talán a babonások kedvéért. Ha trükk volt, bevált, mert a rendezvény sikertelennek még rosszindulattal sem volt nevezhetõ! A 2006-os Vulkán-t a Fischer pincészet küldte Kisapátiból. A kedvcsináló, elsõ bort bemutatónak szánták, még hosszabb hordós érlelésre van szüksége, de máris fiatalos ízek, zamatok uralkodtak benne.

 A 7 villányi, 3 szekszárdi, 2 egri és egy burgundiai bor mellé kalauzul ?a Pinot Noir szerelmese" Jekl Béla szegõdött. Elmondta, hogy bár a IV. századtól kezdõdõen termesztik, mégis bonyolult, nehéz fajta. Nevét a fenyõtobozra hasonlító fürtjérõl kapta. Fajtaköre nagyon gazdag. Pinot Blanc, Pinot Gris (nálunk Szürkebarát), Pinot Meunier – Champagne egyik alapfajtája – tartozik ide. Szinte egész Európában termesztik, Oregon, Kalifornia, Ausztrália, Új Zéland, Dél-Afrika tájain sem ismeretlen. Országonként különbözõ néven illetik, nálunk is használják a Kék Burgundi, Kisburgundi elnevezést. Fürtje kicsi, tömött, bogyója gömbölyû, kevés benne a színanyag. Nagyon korán fakad, a tavaszi fagyokra érzékeny. A meszes, löszös, vulkáni törmelékes talajokat kedveli, hosszú tenyészidejû, a hûvösebb fekvésû területeken ad jobb termést. Tõkéje csak közepesen terhelhetõ. Erjesztés-technológiája különleges. Hosszú héjontartást, lassú, de nem túl hosszú erjesztést igényel. Fontos a hordós érlelés, inkább idõsebb, 6-8 éves hordókban. Egy-két év után így igen finom ízek keletkeznek. Mivel a színanyaga kevés, akár fehérbor is készíthetõ belõle, de kiváló rosé és pezsgõ-alapbor is elõállítható. Vörösborként üdébb, karcsúbb, mint a bordói, összetett illat és ízvilág jellemzi. Finom savai, bársonyos tanninja, általában magasabb alkohol-tartalma miatt már fiatalon is fogyasztható. Színe nem túl intenzív, kárminpiros, olykor narancsos, éretten barnába hajló. Ízét-illatát a piros gyümölcsök: cseresznye, meggy, eper, málna uralják. Étkezéseknél a nem túl fûszeres sültek, grillezett, roston sütött húsok, elsõsorban bárány, de kacsa, fácán, tengeri halak mellé ajánlják. Sajtok közül az érettebb, nemes penészes, kékpenészes sajtok, kecske és juhsajt mellé nagy élmény azoknak is, akik korábban ettõl idegenkedtek.

 A program szerinti kóstolás a szekszárdi Mészáros Borház 2006-os hordómintájával kezdõdött. Érdekessége volt a tanninok édeskés íze, ami erre az évjáratra jellemzõ lesz. Ugyancsak hordómintát kínált a Maczkó Pince Villányból, a rumos, csokoládés, vaníliás íz jól kiérzõdött belõle. Ezt követte az a bor, ami késõbb erõsen megosztotta a közönséget, sokan ugyanis az este legjobb borának tartották. Egerbõl a Thummerer Pince 2005-öse illatában hangsúlyos, ízeiben lekerekített, édesbe hajló bor volt. Dûlõszelektált termésbõl származik. Színe ugyan kissé halványabb volt, de a magas minõséget ez nem befolyásolta.

 A Sike Tamás Pincéjébõl származó – ugyancsak 2005-ös – bornál kóstolás után röviddel a csokoládés íz erõsödik meg. Összességében kicsit még nyers, karcsú. A 2005-ös Vylyan szõlõjét szeptember végén, kézzel szüretelték. Bogyózva, kézi csömöszöléssel került fakádakba. Határozott, talán kissé túlzott barrique jelleget hordoz. A Bock Pincészet egy évvel idõsebb bora – bár szintén újhordós – mégis sokkal finomabb, simább. Köszönhetõ ez talán annak is, hogy az elmúlt 5-6 évben a 2004 volt a leginkább kedvezõtlen évjárat.

Illatában zárkózottabb a villányi Tiffán család 2004-ese. Alkoholossága az ízbõl is nagyon ?kilóg". Mintha az egész bor csak az alkoholról szólna – még a lenyelése után is. Sajnos majdnem ugyanez mondható el a Zichy pincészet boráról is. Alkoholos, vékony, a barrique-íz mögött nincs tartalom. Mindezek után annál nagyobb tetszés fogadta a Jekl Pincészet 2003-as Pinot Noir-ját. A készítõirõl annyit kell tudni, hogy igazi családi vállalkozásról van szó. A borok összeállításából még az asszonyok is részt vállalnak. 2003-ban sok volt a napsütés, ennek ellenére robosztus bor kerekedett, sikerült megõrizni benne a savakat, a tannint. Palackban tárolható marad minden károsodás nélkül akár 5-10 évig is! Ez volt az a bor, ami az est résztvevõi közül szintén sokan választottak kedvencüknek, bár a döntés elõtt még két másikat is megízlelhettek.

 A Mészáros Borház második bora igazi szekszárdi jelleggel ?megfûszerezett" 2003-as volt. A száraz, meleg nyár utáni kísérletnek szánták, két évig tárolták hordóban és egy évet még palackban is töltött a bor. Teljesen érett, a savai lágyak, jól fogyasztható, bár a tanninnak még egy kicsit simulnia kell. Az estét egy francia Pinot Noir a Domaine Michel Juillot 2003 zárta. Sajnos az illata nem árulja el, hogy mennyire bõséges, összetett ízvilágú borral találkozunk. Ám a magyar ízléshez mérve nem tudta megszorítani a versenyben Thummerer Vilmos és Jekl Béla borát.

Szerencsére idehaza az üzletekben már szinte napról-napra bõvülõ választékkal találkozhatunk. Eligazodni is alig lehet a borok között, sokan nehezen is tudnak választani, fõként, ha nagyjából egyforma árú palackok sorakoznak egymás mellett. Ilyenkor érdemes egy dolgot megvizsgálni: rajta van-e a címkén a borász neve, aláírása? Az igazán jó borász vállalja a munkáját, ezért ha mást nem is tudunk a borról, ennek alapján bátran megvásárolhatjuk.