Kiss Sándor: Újra Kísért A Múlt - Igazságfeltárás Vagy Bűnbakkeresés?

Többeket is érzékenyen érintett egyházunkban a THÉMA Egyesület által 2008. november 22-én szervezett konferencia előadása, amelyet Kósa László akadémikus, néprajzkutató tartott Az állambiztonsági szervezet hálózata az egyházban a diktatúra idején címmel. Az eseményen másoké mellett számos olyan név elhangzott, aki vagy akinek rokona ma is egyházi tisztséget viselő vagy arra jelölt személy.

Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, akinek neve szintén elhangzott az előadásban, a Zsinati Tanács december 4-i ülésén nyilatkozat közzétételével reagált a történtekre. A püspök szerint az előadásban foglaltak, a "félkész kutatás" eredményeinek közzététele és az egyházi választásokban érintett személyek nevének "az állítólagos ügynökök névsorában" történt emlegetése "egyházpolitikai célok elérésére irányuló tisztességtelen eszközök használatára utalnak". Véleménye szerint az egyház közelmúltjának feldolgozása "sürgető tennivaló és közös mulasztás", ugyanakkor az egyesület gyűlésén történteket nem tartja alkalmasnak az igazság föltárására, csak bűnbakok keresésére. A püspök azt is nehezményezi, hogy a konferencián "nem lehetett reagálni az elhangzottakra". Bölcskei Gusztáv egyúttal bejelentette: egyházunk hivatalos honlapján közzéteszi az ügyében 2002-ben született átvilágító bírósági határozatot, ami tisztázza őt az évek óta folyamatosan visszatérő ügynökvádak alól.

Kósa László professzor válasznyilatkozatot juttatott el lapunkhoz. Ebben elmondja, hogy többször szorgalmazta a diktatúra időszakának vizsgálatára egy tényfeltáró bizottság felállítását. "Miután javaslatomnak nem lett foganatja, hivatalos engedélyt kérve, független történészként kezdtem dolgozni" – fogalmaz a kutató, aki szerint Bölcskei Gusztáv "nehezen viseli el a belső egyházkritikát". Kósa László ugyanakkor kifejti, hogy kutatásai és előadása sikereként tekint arra, hogy a püspök is megnyilatkozott, és hogy közölte az átvilágítási dokumentumokat, majd hozzáteszi: "Az egyházunk múltjával szembenézésnek változatlanul nélkülözhetetlen feltétele további személyes történetek őszinte és részletes föltárása."

A THÉMA Egyesület elnöksége nyilatkozatában mindenekelőtt üdvözli Bölcskei Gusztáv azon megállapítását, ami a közelmúlttal való szembenézést sürgeti. Elmondják, hogy a THÉMA ezért foglalkozott már korábban is, legutóbb idén nyáron ezzel a kérdéssel, és ezért adott helyet Kósa László kutatási eredményeinek bemutatására. A nyilatkozattevők visszautasítják, hogy az előadó ügynöknévsort tett volna közzé, ehelyett "az állambiztonsági szervek működését dokumentáló tényeket elemezte, és az érvényes jogi szabályozás értelmében érintett személyekről szólt". Elfogadhatatlannak tartják azt is, hogy Bölcskei Gusztáv a történtek mögött egyházpolitikai célú, tisztességtelen eszközöket feltételez, és leszögezik, hogy a konferencia nem foglalkozott bűnbakkereséssel. Az elnökség maga is tiltakozik az ellen, hogy "az elhangzottak kapcsán bárkivel szemben gyanúsítgatások és elfogadhatatlan minősítgetések kapjanak szárnyra". Sürgetik, hogy az érintettek a nyilvánosság előtt mondják el "érintettségük tényeit és történetét", és javasolják, hogy egyházunk Zsinata állítson fel egy igazságfeltáró bizottságot.

K. S.

(A nyilatkozatok teljes terjedelmükben a közlemények alatt olvashatók.)

A nyilatkozatok ellenére még maradt néhány kérdés, amire nem kaptunk választ. Lapunknak nem tiszte megítélni, hogy valóban "egyházpolitikai célok elérésére irányuló tisztességtelen eszközök használata" történt-e, mint ahogy Bölcskei Gusztáv véli, de néhány tényt talán érdemes az olvasó elé tárni. Bár az előadó – a konferenciaszervezők nyilatkozata szerint – "érintett személyekről" és nem ügynökökről szólt, az elhangzottakat mégis sokan félreértették, és egyházunkban megannyi, az érintettek jó hírnévhez való jogát, becsületét sértő félinformáció kapott lábra az azóta eltelt bő két hétben. Mint a THÉMA-nyilatkozat ismertetésénél is jeleztük, ezt az egyesület is belátja. De hogy ez a megállapítás nem alaptalan, a számos egyéni beszámoló mellett például az evangélikus egyház honlapján megjelent, és a lapzártánkig sem korrigált hír is megmutatja: eszerint az előadó "ismertette azoknak a névsorát, akik fedőneves ügynökök voltak". Amit ugyancsak többen sérelmeztek az előadásban hivatkozott személyek közül, valamint a Bölcskei-nyilatkozat is: nemhogy felszólalási lehetőséget, még csak értesítést vagy meghívót sem kaptak. A helyzetet sajnos nem egyszerűsíti az sem, sőt talán bonyolítja is, hogy néhányan mégis tudtak arról, hogy elhangzik majd a nevük, és ők a konferencia keretében megnyilatkozási lehetőséget is kaptak.

A nagy port felkavaró üggyel kapcsolatban megkerestük a konferencia szervezőjét és előadóját. Kósa László akadémikus személyes beszélgetés helyett egy nyilatkozatot juttatott el lapunkhoz. Nagy Péter THÉMA-elnök viszont a rendelkezésünkre állt. Az alábbiakban a vele folytatott beszélgetést közöljük.

– A THÉMA Egyesület kezdeményezte ennek a témának a napirendre tűzését, vagy Kósa professzor úr kereste meg vele önöket?

– Júniusban már szerveztünk egy előkészítő konferenciát, ahol elsősorban arra próbáltunk választ keresni, hogyan kellene ezt a kérdést egyáltalán felvetni, bevezetni, és egyúttal túl is lépni rajta anélkül, hogy az olcsóbbik utat választanánk. Tehát hogy ne a felejtés útját válasszuk, ne borítsunk fátylat a történtekre, és ne mondjuk, hogy minden rendben van. A problémát ugyanis abban látjuk, hogy semmiféle biztosíték nincs arra, hogy ilyen vagy olyan politikai érdekek miatt egyik vagy másik név nem kerül elő. Kósa László hosszú ideje végzi kutatásait, és úgy érezte, hogy el kell kezdeni az eredményekkel konkrétan is foglalkozni.

– Mit jelent a "konkrét foglalkozás"?

– Azt, hogy beszéljünk róla, és teremtsünk meg egy grémiumot, ahol ez a kérdés megtárgyalható.

– Nyilatkozatuk végén azt javasolják, hogy egyházunk Zsinata állítson föl egy olyan igazságfeltáró bizottságot, amely meghatározza munkája teológiai, etikai, jogi, történetírói és szakmai szempontjait. A "konkrét foglalkozás" tehát nem egy ilyen közös, konszenzuson alapuló, a munkát tervszerűen és minden szempontból felkészülten végző zsinati bizottság feladata lenne egy ilyen összetett és kényes kérdésben?

– Biztos, hogy így kellene történnie. Egyetlen probléma van ezzel, hogy a rendszerváltozás óta eltelt 18 év, majdnem két évtized, és bár jó lett volna, ha kezdeményezés történik ebben a kérdésben, de nem történt. Ezt az oldalát is látni kell.

– Tehát Bölcskei püspök úr nyilatkozatának azzal a részével, miszerint "az egyházunk közelmúltjával való szembenézés sürgető tennivaló és közös mulasztás" – a nyilatkozatukból kiderül -, egyetértenek. Hogy ennek hogyan kell megtörténnie, azt is megfogalmazták. Püspök úr nyilatkozatának azzal a részével is egyetértenek akkor, hogy a november 22-én történtek "nem alkalmasak arra, hogy a megoldás fele vigyenek, hogy az igazságot föltárják"?

– A kérdést bizonyára lehetett volna jobban is kezelni, de azért nehéz bölcsnek lenni, mert semmilyen kezdeményezés sem történt eddig, és így semmilyen forma nem alakult még ki az igazság föltárására.

– Az is elhangzott a konferencián, hogy egy lezáratlan kutatásról van szó, nem áll mindenkiről minden adat a rendelkezésünkre.

– Itt nagyon világosan kell fogalmazni: egyelőre csak az érintettségről van szó. Az igazság föltárása során ezért az érintetteknek is lehetőséget kell adni, hogy elmondhassák a saját történetüket. Látni kell, hogy egyelőre mások írják helyettünk ezt a történetet. Sokkal jobb lenne, ha ezt a saját történészbizottságunk végezné el, és sokkal szerencsésebb módon és körülmények között, mint ahogy ez eddig történt. Fontos lenne az evangélikusokkal is szorosabban együttműködni ebben a kérdésben, és a tapasztalataikat felhasználni.

– Azok, akiknek a neve most elhangzott, mégsem kaptak direkt meghívást a konferenciára.

– Direkt meghívást nem. A lehetőségük megvolt, miután olyan értelemben nyilvános volt az esemény, hogy meghirdettük, és bárki eljöhetett. Egyébként a nevek tekintetében mi sem voltunk tájékozottak, szeretném hangsúlyozni, hogy néhány nappal a konferencia előtt szembesültem a listával.

– Direkt meghívást az érintettek tehát nem kaptak, viszont volt, aki mégiscsak tudott róla, hogy elhangzik majd a neve, és megszólalási lehetőséget is kapott.

– Ez a két nyilatkozat sokkal inkább egyfajta késztetés és minta volt. Egyrészt arra, hogy jó lett volna már eddig is nyilatkozni, elmondani a történetet, másrészt, ha ez nem történt meg eddig, akkor a jövőbeni megnyilatkozásra. Nyilvánvaló, hogy a kérdés túlnőtte a THÉMA kereteit, és nem az egyesületnek kell adnia ezeknek a megnyilatkozásoknak a fórumát, hiszen ott van erre az egyházi nyilvánosság. Az lenne a jó, ha ez a folyamat a Bölcskei püspök úr kezdeményezése szerinti módon mehetne végbe.

– A THÉMA-konferenciák általában a Hold utcai templomban szoktak lenni, most miért éppen az egyházkerületi székházban volt?

– Egyszerűen technikai okai vannak. Foglalt volt ezen a szombaton a Hold utcai templom.

– Miért épp november 22-ére tűzték ki az időpontot?

– Ez felelt meg az előadónak, ő jelölte ki. De van ennek jelentősége?

– Hacsaknem abból a szempontból, hogy egyházi választások voltak november folyamán.

– Hogy hol volt a rendezvény, szerintem teljesen mindegy, bárhol lehetett volna. A választási eredmények még nem jelentek meg, de a választások már lezajlottak. Tehát a választásokat ez gyakorlatilag nem befolyásolta.

– Gyakorlatilag lehet, hogy nem, de elvileg november 30-ig lehetett beküldeni a szavazatokat. A Zsinat elnökségét ráadásul még csak ezután választják majd meg.

– Az, hogy Bölcskei püspök úr nyilvánosságra hozta átvilágítási eredményét, szerintem megerősítette őt a pozíciójában. Nem érdemes keresni semmiféle összefüggést itt. Sokan beszélnek arról, hogy ez alkalmatlan idő volt erre, de látni kell, hogy valójában erre a témára nincs alkalmas idő, hiszen nem volt rá alkalmas az elmúlt tizennyolc év sem. Sőt, nem lett volna rá alkalmas a következő tizennyolc sem.

(Reformátusok Lapja, 2008. december 14.)