A NEMZETI JOGVÉDŐ ALAPÍTVÁNY ÉS SZOLGÁLAT EMBERI JOGI ÉRTÉKELÉSE A 2009. MÁRCIUS 15-I RENDŐRI INTÉZKEDÉSEKRŐL -Teljes szöveg-

1. Bevezető

Korábbi gyakorlatának megfelelően a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat (www.nja.hu) közel 70 ügyvédje jelentős részének bevonásával megfigyelő és ügyeleti szolgálatot működtetett idén március 15-én is.

1. Bevezető

Korábbi gyakorlatának megfelelően a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat (www.nja.hu) közel 70 ügyvédje jelentős részének bevonásával megfigyelő és ügyeleti szolgálatot működtetett idén március 15-én is.

A különböző közterületi helyszíneken jelen levő ügyvéd megfigyelőink észlelései, fogdán védőként eljárt kollégáink adatközlése, a hozzánk beérkezett bejelentések és a nyilvánosságra került adatok alapján monitoroztuk a rendőrség tevékenységét és – szükség esetén a rászorultaknak jogsegélyt is adva – felléptünk, amikor a gyülekezési jog, vélemény-nyilvánítási szabadság vagy a rendőrségre vonatkozó jogszabályok megsértését észleltük.

Magyarországon 2002 óta, de különösen a – még elfogadhatatlan módon vezetői felelősségre vonás nélkül és az áldozatok jóvátétele nélkül maradt – 2006 őszi tömeges rendőri brutalitás idején, illetve azóta a nemzeti ünnepek és politikai rendezvények résztvevőinek alapvető jogait visszatérő jelleggel megsértik a hatalom részéről. Bár 2006 őszéhez mérhető súlyos következményű rendőri fellépésre nem került sor (például szemeket nem lőttek ki, tömegesen nem vertek véresre utcán embereket; ezért hálásnak lenni sem kell), köszönhetően vélhetően nem kis részben a jogvédők erőteljes tevékenységének is, azonban gyülekezési jog érvényesülése még mindig nem felel meg a nemzetközi egyezményekben és hazai jogszabályokban előírtaknak.

Sajnálatos módon az idei nemzeti ünnepen is számos jogsértést követett el a rendőrség, a nemzeti ünnep méltóságát meggyalázva számos civil került indokolatlan és jogellenes rendőri intézkedés alá, így többek között szolgálatot teljesítő jogvédő munkatársainkat (Gaudi-Nagy Tamás, Morvai Krisztina) is példátlan rendőri támadás érte.

Ismétlődő jelenség 2002, de különösen 2006 ősze óta, hogy a rendőrség a nemzeti ünnepnapokon aránytalan és szükségtelen módon korlátozza a gyülekezési jogot, megfélemlítő erődemonstrációkkal próbálja megfélemlíteni és rendszabályozni a jogaikat gyakorló polgárokat. Erre ezúttal is sor került a korábbiakhoz képest még erőteljesebben és még nyilvánvalóbban megsértve a vonatkozó jogszabályi előírásokat.

Az egyes alapjogok, különösen a demokratikus jogállami működéshez nélkülözhetetlen gyülekezési jog és vélemény-nyilvánítási szabadság korlátozhatóságával kapcsolatban az Alkotmány és ennek értelmezése körében az Alkotmánybíróság a legitim cél, a szükségesség, alkalmasság, és az arányosság négyes követelményét határozta meg. „Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan." (30/1192. AB. hat).

Az Alkotmánybíróságnak következetes az ítélkezési gyakorlata azt illetően, hogy az államnak az alapvető jog tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettsége nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy biztosítania kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételeket is [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, 55/2001. (XI. 29.) AB hat.].

Megállapítható, hogy az alapvető jogok biztosításával és azok alkotmányos korlátozhatóságával kapcsolatos alkotmányos előírásokat súlyosan megsértette a rendőrség 2009. március 15-én.

Óriási mértékű és intenzitású rendőri jelenlét jellemezte Budapestet, a rendőrség közlése szerint közel 4000 rendőr volt az utcákon. Ez a gigantikus rendőri jelenlét már eleve elrettentő hatású minden olyan polgár számára, akik nem kívánnak megalázó helyzetekbe kerülni és egyúttal jól emlékeznek 2006 őszének véres napjaira, amikor a rendőrség tömegesen bántalmazott és fogott el békés polgárokat.

Ugyanakkor azok számára, akik a konfliktus lehetőségét keresik a nemzeti ünnepen, elrettentő hatással nem bír ez a jelenlét. Álláspontunk szerint az, hogy a polgárok részéről tipikus módon semmilyen erőszakos cselekmény nem történt, nem a rendőrség ezen eljárásának következménye, hanem a polgárok érett, felelős és jogkövető magatartását tükrözi. Egyre inkább erősödik az utcai rendezvényeken részt vevő emberek jogtudata: a nyilvánvalóan jogellenes rendőri intézkedés magyarázatát kérik, felírják az önkényeskedő rendőr azonosítószámát, egyre többen vannak tisztában a rendőrök eljárására vonatkozó szabályokkal és ennek betartását számon kérik. A sajtó és a résztvevők esemény dokumentálási tevékenysége is jellemzően korlátozó, visszafogó hatással bír a rendőrségre, bár a jogvédőket is ért Nádor utcai rendőri támadásra is számos kamera és sajtós jelenlétében került sor.

Végül, de nem utolsósorban megítélésünk szerint a nemzeti jogvédők – láthatósági mellényben kifejtett, jól érzékelhető – helyszíni monitorozó- megfigyelő, egyes esetekben közvetítő tevékenysége is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a rendőrség jogsértései nem csaptak át tömeges rendőri erőszakba és, hogy a rendőrség által gerjesztett feszültségre nem reagáltak a megalázott és jogsérelmet szenvedett emberek jogszabályi keretekbe nem vagy nehezen illeszthető módon.

Ez a nap egyúttal a számos ponton alkotmányellenes, idén február 1-jén hatályba lépett 2008. évi LXXIX. törvény (ismertebb nevén: „Lex Tojás") éles bevetésének napja volt, bizonyítva a jogvédők korábban hangoztatott aggályait: számos rendelkezése alkotmánysértően tág és önkényes értelmezési lehetőséget biztosított a rendőrségnek, amely élt is ezzel, az elállítottak közel harmadával szemben az új jogszabály valamelyik alkotmányellenes büntető- vagy szabálysértési tényállását alkalmazták.

2. Előzmények

2.1 „Lex Tojás" törvény hatályba léptetése

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány (NJA) 2009. március 13-án, a nemzeti ünnep előestéjén nyújtotta be beadványát az Alkotmánybírósághoz a tavaly ősszel elfogadott és az idén február 1-jén hatályba lépett 2008. évi LXXIX. törvény több mint tíz rendelkezésének alkotmányellenessége miatt, kérve azok megsemmisítését. A „Lex Tojás" néven elhíresült – büntető törvénykönyvet és szabálysértési törvényt számon ponton szigorító, illetve új tényállásokat bevezető – törvényt azzal a nyilvánvaló céllal fogadták el, hogy a hatalomgyakorlókkal szemben ellenállók politikai szabadságjogait csorbítsák, és lehetővé tegyék velük szemben az önkényes, megtorló jellegű hatósági fellépést. A gyülekezési és vélemény-nyilvánítási szabadságot szükségtelenül és aránytalanul korlátozza többek között a közszereplők sérülés alkalmazására nem alkalmas tárggyal (pl. tojás vagy paradicsom) való megdobálásának hivatalból üldözendő bűncselekménnyé minősítése, vagy a hatóság eljárásának megzavarása és a közveszéllyel fenyegetés bűncselekmények, illetve a gyülekezési szabadság megsértése szabálysértés bevezetése. Alkotmányellenesen büntetni rendeltek számos előkészületi cselekményt is. Az alkotmányos büntetőjogból fakadó tartalmi követelmény, hogy a törvényhozó a büntetendő magatartások körének meghatározásakor nem járhat el önkényesen. Most ez történt: mindez a büntető- és szabálysértési jog aktuálpolitikai célú megerőszakolása.

Kimutatható, hogy miután – jelentős részben a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat ügyvédeinek köszönhetően – rendszeresen zátonyra fut a jogkorlátozás folyamata a bíróságokon, a hatalom megpróbál egy lépéssel utána lépni és jogalkotási módszerekkel újabb eszközöket adni a rendőrség kezébe az ellenállók megzabolázása érdekében. Ez történt 2007 márciusában is: ekkor léptették hatályba a szintén alkotmányellenes passzív engedetlenség szabálysértést, ezt szintén Alkotmánybíróság előtt támadta meg a NJA, sajnálatos módon döntés még nem született. Azóta ezt a normát tucatnyi tüntetővel szemben alkalmazták, de legtöbbször a nemzeti jogvédők védői munkájának köszönhetően sikertelenül. Az alkotmányellenes jogszabály kísérteties hasonlóságokat mutat szellemiségében és megfogalmazásaiban a szabadságharc vérbe fojtását követően Kádárék által kihirdetett, 1956. évi 30. számú törvényerejű rendelettel, amely drasztikusan korlátozta a gyülekezést és egyéves börtönnel büntetette a be nem jelentett tüntetésen való részvételt. A kormány a jogalkotási törvényben foglalt azon kötelezettségét is megszegte, hogy nem hozta a polgárok tudomására időben és kellő alapossággal azt, milyen jogkorlátozások léptek hatályba

A nemzeti ünnepek, így különösen március 15-e, és október 23-a a szocialista kormányok alatt az utóbbi években – a Kádár rendszerhez hasonlóan – a „rendszerellenes" személyek elleni rendőri fellépések napja. Minden jel arra mutat, hogy 2009. március 15-én az új jogszabály rendőrségi kiterjesztő értelmezését tesztelték, továbbá azt, hogy a hatalom meddig mehet el a gyülekezési- és véleménynyilvánítási jog korlátozásában.

2009. március 15-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság összesen 37 személyt állított elő. A rendőrség 18 főt állított elő bűncselekmény elkövetése miatt, közülük 2 főt az egyesülési, a gyülekezési szabadság és a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése bűncselekmény előkészülete, 1 főt garázdaság vétsége, 1 főt közösség elleni izgatás bűncselekménye, 6 főt hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye, 5 főt hivatalos személy elleni erőszak bűncselekmény előkészülete, 3 főt pedig hatóság eljárása megzavarása kísérlete bűncselekmény elkövetése miatt.

A hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményét és előkészületét, valamint a hatóság eljárásának megzavarása bűncselekményét elkövetők esetében az eljárás során a nyomozó ügyészség négy személyt őrizetbe vett, további 11 személy ellen feljelentést tett a rendőrség a nyomozó ügyészségen.

Szabálysértés elkövetése miatt 15 személyt állítottak elő a rendőrök, közülük 2 főt az egyesülési, a gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése szabálysértés, 5 főt közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés, 2 főt rendzavarás szabálysértése, 4 főt jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség és 2 főt polgári felhasználású robbanóanyagokkal és pirotechnikai termékekkel kapcsolatos szabálysértés elkövetése miatt. Ezen túlmenően további négy személlyel szemben intézkedtek a rendőrök, egy főt igazolás végett, három főt pedig azért állítottak elő, mert körözés hatálya alatt állt.

2.2 Rendezvény-tiltások futószalagon

A nemzeti ünnep napjára Budapesten a rendőrség minden vonulásos rendezvényt megtiltott, így került sor Jobbik három vonulásos rendezvényének – sajnálatos bírósági asszisztálás melletti – és a Rendszerváltó Fórum egy rendezvényének megtiltására közlekedés más útvonalon való biztosíthatatlanságára hivatkozással. (A Jobbik esetében kiemelendő, hogy a legjelentősebb parlamenten kívüli és egyúttal időközi választási eredmények fényében sokak által megalapozottan jelenleg a harmadik legnépszerűbbnek tartott politikai erő európai parlamenti választási kampány-nyitó rendezvénye is tiltólistára került a Hősök teréről az Andrássy úton át a Deák térre történő vonulásos formájában.)

Az ünnepnapon tiltotta meg a rendőrség a Rendszerváltó Fórum vélemény-nyilvánítási szabadság aznap délelőtti, Kossuth téri megsértése miatti rövid határidővel bejelentett vonulásos rendezvényét (nem létező tiltási okként hivatkozva azt, hogy nem volt elég idő a bejelentés elbírálására), illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két, statikus – (Szent István téren kívüli) helyszínre vonatkozó tüntetését.

Március 15-én tehát – a nemzeti ünnep alapját képező vonulásos történelmi esemény emléknapján – egyetlen vonulásos megemlékezés, tüntetés sem kerülhetett megtartásra. Mára odajutottunk, hogy lényegében a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvénnyel (Gytv.) felszámolt engedélyezési rendszert működteti a rendőrség: csak olyan vonulásos megmozdulások valósulhatnak meg, amelyek a rendszer érdekeit nem sértik, minden más rendezvényt – sokszor egészen nevetséges és nyilvánvalóan gyülekezési jogi szempontból tarthatatlan módon – közlekedés más útvonalon való biztosíthatatlanságára történő utalással megtiltanak. Ráadásul a rendezvényeknek a bejelentett helyen és időben való megtartását tiltották meg ismételten a Gytv. 8. § (1) bekezdését sértő módon, annak ellenére, hogy erre csak vagylagosan lenne törvényi lehetőség.

Az ilyen vonulásos rendezvények rendőri biztosításával kapcsolatos szervezéseket a rendőrhatóság hatalmas erőkkel és szervezéssel érdekes módon el tudja végezni abban az esetben, ha a Lánchidat éppen március 15-ére a közúti közlekedés elől elzáró kormányrendezvényt szerveznek, vagy ha a melegfelvonulás zajlik a belváros egy fő gerincútvonalát képező Andrássy úton napközben, illetve csúcsforgalom idején vagy a Kendermag Egyesület szintén fő közlekedési útvonalakat igénylő felvonulásain.

A Jobbik tiltással érintett rendezvényeivel jelentős részben megegyező útvonalon tartották meg vonulásos rendezvényeiket az alábbi szervezetek, az alábbi időpontokban:

–           2007. július 7. XI. Meleg Büszkeség Menet: Deák tér – Andrássy út – Városliget
–           2007. október 7. Állatvédők: Bazilika – Hősök tere

–           2007. október 15. MVSZ: Bank utca – Bajcsy-Zs. út – Andrássy út – Hősök tere
–           2007. október 27. Jobbik – Magyar Gárda: Andrássy út- Hősök tere
–           2008. július 5. Szivárvány Misszió Alapítvány (Homoszexuálisok vonulása): Deák tér – Andrássy út – Városliget

–           2008. szeptember 20. HVIM: Hősök tere – Andrássy út- Szabadság tér
–           2008. október 4. Humanisták, Összefogás az Erőszak Ellen civil tömörülés: Bajcsy Zs. út – Hősök tere

–           2008. október 25. Jobbik – Magyar Gárda: Andrássy út- Hősök tere
–           2008. október 31. Critical Mass: Hősök tere – Városliget – Stefánia – Stadionok – Népliget – Lágymányosi- híd – Pázmány sétány – Irinyi – Bocskai út – Karolina út – Villányi út – Alkotás útja – Moszkva tér – Margit körút – Margit-híd – Sz. István körút – Nagykörút – Üllői út – Múzeum körút – Károly körút – Bajcsy – Andrássy út – Hősök tere

–           2008. november 29. Szakszervezetek: Hősök tere – Oktogon – Opera – Bajcsy Zs. u. – Arany J. u. metró megálló – Alkotmány u. – Kossuth tér"

A dátummal ellátott, pontos helyszíneket bemutató felsorolást a tiltó rendőrségi és a tiltásokat fenntartó határozatok figyelmen kívül hagyták.

Ugyanakkor a Szivárvány Misszió Alapítvány 2008. június 9-i bejelentését követően a Budapesti Rendőr-főkapitánya a szervezet július 5-i, fent jelzett útvonalú felvonulását a Deák tér és a Felvonulási tér között megtiltotta azzal az indokkal, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. A rendőrhatóság azonban – vélhetően politikai nyomásra – a tiltó határozatot június 12-én visszavonta, azzal az indokolással, hogy a gyülekezéshez való jog és a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő társadalmi érdek biztosítása prioritást élvez. Az indokolásban a rendőrség továbbá kifejtette:

„Amennyiben meghatározott közlekedésrendészeti intézkedések foganatosításával, megfelelő létszámú rendőri erő igénybevételével – jóllehet a közúti közlekedés általános rendjében fennakadásokat okozva – a két alapjog (gyülekezés illetve a mozgás szabadsága) érvényesülése egyszerre és egy időben biztosítható, a rendőrhatóság nem mérlegelheti a körülményeket akként, hogy valamely alapjog érvényesülését – megfelelő indoklás nélkül – előnyben részesíti a másikkal szemben, hiszen akkor mérlegelési jogkörben hozott döntése jogszabálysértővé válik."

Ezt az elvet azonban most nem alkalmazták a nemzeti ünnepnapon. Megint a kettős mérce működött, amit másság népszerűsítőinek lehet, azt a nemzeti értékeket és érdekeket hangsúlyozottan vállaló, jogszerűen működő, társadalmi együttélési normákat betartó tagsággal rendelkező szervezetek nem tehetik meg. Mindez amellett, hogy a politikai szabadságjogok egyik legfontosabbikát jelentő gyülekezési jogra vonatkozó nemzetközi emberi jogi egyezmények és hazai alkotmányos előírások durva sárba tiprása, de az egyenlő bánásmód alkotmányos követelményét is kiemelkedő módon sérti.

Nem kétséges: a tiltó határozatok indokolása mondvacsinált ürügyeket tartalmaz a tiltásra. A nemzetközi joggyakorlat ilyen jogalapot sosem fogadott még el egy békés célú demonstráció megtiltása indokaként. Az egyezmény alapján született eseti döntések rámutatnak, hogy ilyenkor a rendőrségnek nem az a teendője, hogy kényelmi szempontokból, vagy politikai okokból megakadályozza a békés célú gyülekezéshez való alapjog gyakorlását, hanem éppen ellenkezőleg: az, hogy biztosítsa a demonstráció zavartalan lebonyolítását, megoldja az esetleg szükséges forgalomeltereléseket.

A közlekedési okokra nyilvánvalóan megalapozatlanul hivatkozó rendőrségi tiltó határozatokat hatályban tartó bírósági végzések a bírói függetlenségbe vetett hitet aláásó módon arról tettek tanúbizonyságot, hogy a sajnálatos módon kézi-vezéreltnek tűnő rendőrség kettős mércéjű jogkorlátozó törekvéseit nem kívánja a bíróság megakadályozni.

A végzések ténylegesen egy közel öt éve már hatályban nem lévő jogszabályhely tartalma alapján születtek: a 2004. május 1-e előtt tiltási okul szolgált közlekedés aránytalan sérelme fordulat kapcsán kidolgozott érveket használják önkényesen, a jogállamiság elvével és gyakorlatával szembeszegülve, bizonyítási eljárás kizárásával. Megengedhetetlen, hogy e körben a bíróság következetesen kizárólag az egyik fél, a rendőrség egyik osztálya által adott véleményre, mint egy szakértő által adott szakvéleményére hagyatkozik, azt kritikátlanul tudomásul veszi, helyszíni szemle tartására vagy független igazságügyi közlekedési szakértő kirendelésére nem volt hajlandó. Ilyen gyakorlat mellett kiürül és értelmetlenné válik a tüntetések rendőrségi megtiltásával szembeni bírói jogorvoslati lehetőség, hiszen ez az eljárás így semmiben sem viseli magán a jogállami bírósági eljárás jeleit, garanciáit.

Különösen is megdöbbentő, hogy a rendezvényekkel kapcsolatban eljáró két különböző összetételű három-három tagú bírósági tanács szinte szó szerint megegyező szövegű határozatokat hozott a gyűlésekkel összefüggésben, ideértve a döntésekben szereplő egyértelmű hibákat is. Ez a gyakorlat aligha egyeztethető össze a bírói függetlenség elvével, amely alapján minden egyes bíró illetve ülnök – tag kizárólag a jogszabályoknak és saját lelkiismeretének alárendelve köteles mérlegelni minden egyes ügyet, annak összes körülményei figyelembevételével.

Erre tekintettel indokoltnak látjuk, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vizsgálja meg: nem sérült-e a bírói függetlenség elve akkor, amikor két – eltérő tényállású ügyben hozott – 11-11 oldalas végzést két különböző összetételű háromtagú bírói tanács jegyzett ugyan, azonban a határozatok szövege szinte egyértelműen egy szerzőtől származik. A jogállamiság szempontjából kiemelkedő súlyú kérdés: hogy kerülhetett erre sor? Szükségesnek látjuk továbbá, hogy politikai szabadságjogok nemzetközi egyezményeknek és Alkotmánynak megfelelő, helyes értelmezése érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szervezze meg azon bírák és ülnök szakmai továbbképzését, akik az alapvető állampolgári jogok korlátozását is eredményező döntések meghozatalára, különösen tüntetéseket megtiltó rendőrségi tiltó határozatok felülvizsgálatára jogosultak.

2.3  Fokozott ellenőrzés

A rendőrség a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 30. § (1) bekezdése szerinti fokozott ellenőrzés intézményét a nemzeti ünnepek alkalmával rendszeresen visszaélésszerűen és jogkorlátozó célzattal használja. Az Rtv. 30. § (1) bekezdése szerint a rendőrség a bűncselekmény elkövetőjének elfogása és előállítása, vagy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott nyilvános helyen vagy a közterület kijelölt részén az oda belépőket vagy az ott tartózkodókat igazoltathatja. Az idézett törvényhely (3) bekezdése értelmében a Rendőrség a rendezvény, az esemény, továbbá a közlekedés biztonságát, a közterület rendjét veszélyeztető jogellenes cselekmény megelőzése, megakadályozása érdekében a rendőri szerv vezetője által meghatározott területre belépők és az ott tartózkodók ruházatát és járművét átvizsgálhatja, illetőleg az üzemeltető által előírt feltételek megtartását ellenőrizheti, közbiztonságra veszélyt jelentő anyagokat, eszközöket lefoglalhatja, illetőleg azoknak a rendezvény, esemény helyszínére való bevitelét megtilthatja.

A rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 39. § (1) bekezdése szerint, a fokozott ellenőrzés összehangolt és koncentrált rendőri szolgálati tevékenység, amelynek során a rendőrhatóság illetékességi területét vagy annak egy részét lezárják, és az ott-tartózkodókat igazoltatják.

Elfogadhatatlan az a rendőrségi érvelés, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával a fokozott ellenőrzés elrendelésére azért került sor nem kormányzati rendezvények közvetlen környezetében, mert ezen rendezvények az ott megjelentek összetétele, valamint a korábbi tapasztalatok alapján fokozott közbiztonsági kockázatot jelentettek.

Szintén elfogadhatatlan az a rendőrségi gyakorlat, hogy a közbiztonságot veszélyeztető cselekmény vagy esemény megelőzésére, megakadályozására hivatkozva a fokozott ellenőrzés alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen olyan intézkedést foganatosíthatnak, amivel mások gyülekezési, véleménynyilvánítási szabadságát korlátozzák. (Így pl. szükségtelen, többszöri igazoltatások, ruházat, csomag átvizsgálása, többszörös kordon és beléptető kapuk alkalmazása). Mindezzel lényegében szükségállapotszerű helyzetet előidézve kiskaput ad a rendőrség magának arra, hogy az alapvető jogok védelmére és biztosítására vonatkozó kötelezettségei alól mentesüljön.

A fokozott ellenőrzés jelenlegi, önkényes és visszaélésszerű alkalmazását lehetővé tevő szabályozása álláspontunk szerint alkotmányellenesen tág körben korlátozza a mozgásszabadságot és a gyülekezési jogot. Indokoltnak mutatkozik a hivatkozott rendelkezések alkotmányossági próbáját elvégezni az Alkotmánybíróságon.

3. Közterületi tapasztalatok

3.1  Beléptetések, ellenőrzések, eszközök elvétele

2009. március 15-én nemhogy egyetlen utcakövet, de hógolyót, tojást, papírgalacsint sem hajított el senki, mégis közel 40 embert állítottak elő. Demszky Gábor főpolgármester Petőfi térnél tartott ünnepi beszéde, tekintettel Demszky provokatív egyéniségére az a helyszín, ahol leginkább tojásdobálásra lehetett számítani, e helyen a biztonsági őrök számos tojást le is foglaltak. A Nemzeti Múzeumnál tartott ünnepi rendezvényen sem Gyurcsány Ferenc, sem más vezető politikus nem jelent meg, mégis szigorú detektoros ellenőrzést tartottak. Állami ünnepi megemlékezések esetén a rendezvények biztosítása, és a hatósági ellenőrzés a rendőrség monopóliuma, ennek ellenére, igaz már sokadik alkalommal magánbiztonsági cégek végezték a ruházat és csomagátvizsgálást az áteresztő pontokon. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – a jogvédőkkel egyetemben – már több ízben kifejezte elítélő véleményét. A legsúlyosabb visszaélés e téren a cumisüveges eset volt, amikor az említett eszközt veszélyesnek minősítve nem engedték be a helyszínre, ezért az ünnepelni készülő kisgyermekes anya kénytelen volt hazamenni.

A fokozott és aránytalan biztonsági intézkedések az állami ünnepségeken való polgári részvétel lehetőségét korlátozni kívánták. Ez sajnálatos módon be is következett. A Kossuth téri, Március 15-e téri és Múzeum körúti állami, önkormányzati ünnepségeken magánérdekeltségű, „Elit Védelem" nevű, őrző-védő cég alkalmazottai a jogszabályokkal ellentétes módon, kizárólag a rendőrség által végezhető közrendvédelmi feladatköröket ellátva vizsgálták át a megemlékezésre tartókat, kiszűrve többek olyan tárgyakat, amelyek a közbiztonságot nem fenyegették. Az ünneplők biztonsági okokra hivatkozással történt távol tartása, vagy jelenlétének korlátozása az állami ünnepségeken nem egyeztethető össze a népszuverenitás alkotmányos elvével.

Gyakoriak voltak a zaklató jellegű igazoltatások és ruházat, illetve csomagátvizsgálások. Ezek az intézkedések sértették a nemzeti ünnep és a polgárok méltóságát, mert félelmet, rossz érzéseket keltettek.

3.2. Március 15. tér

A Március 15. térre dupla beléptető rendszeren keresztül lehetett bemenni, ahol a rendőrség mellett civil biztonsági őrök kezelték a kapukat. A civil „Elit Védelem" nevű biztonsági cég tagjai által megkísérelt jogellenes igazoltatás – azon túl, hogy rendőrségi hatáskörbe tartozó tevékenység – adatvédelmi aggályokat is felvet. (ki az adatkezelő, kik, hol, meddig tárolják az adatokat, hogyan őrzik, kinek adják át, mi a célja, és leginkább mi a jogalapja az adatkezelésnek). Az Erzsébet hidat mintegy 100 rohamrendőr zárta el, a rendőrség folyamatosan kamerázta és fotózta az embereket, ami szintén nem felel meg sem az adatvédelmi törvény előírásainak, sem pedig a szükségesség-arányosság követelményének. Ezen kívül megfigyelőinktől, valamint a rendezvényen résztvevőktől számos olyan bejelentés érkezett, amely szerint a rendőrök azonosító nélkül próbálták meg igazoltatni a rendezvényen résztvevőket, vagy pedig az azonosítójukat nem látható módon helyezték el.

Nem sokkal a rendezvény végét követően a rendőrök mindenféle jogalap nélkül lerohanták és előállították (fej és kézsérülést okozva) az intézkedés alá önkéntes alávetésre esélyt sem kapó Budaházy Györgyöt. Rajta kívül még további 8 személyt állítottak elő a helyszínen, amelyek során egy alkalommal könnygázspray bevetésére is sor került. Néhány személy előállítására azért került sor, mert a közelükben zajló indokolatlan és jogsértő rendőri intézkedést sérelmezték, szóvá tették.

Budaházy Györggyel szembeni eljárás okául utóbb hatóság eljárásának megzavarása bűncselekmény kísérletét jelölték meg, ez azonban teljesen alaptalan volt, és az előállított személynek pedig semmilyen felvilágosítást nem adtak az előállítás okáról. A rendőrség eljárása súlyosan sértette a gyülekezési, a véleménynyilvánítási-, a személyes szabadsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot. Budaházy Györggyel szemben nyilvánvalóan azt a célt szolgálta a brutális rendőri fellépés, hogy a 17.30-kor a Szent István térre meghirdetett rendezvény főszónokaként ne jelenhessen meg. Toroczkai László Szent István téren 20 óra körült eszközölt elfogása is azt a célt szolgálta, hogy kivonják a forgalomból. Több órás fogva tartása alatt vele szemben sem közölték a személyes szabadságkorlátozás jogcímét, vele eszemben sem került sor semmilyen eljárási cselekményre, így például ki sem hallgatták, csak utólag derült ki, hogy az esti, Alkotmány utcai bejelentett rendezvényén elmondott beszédének egy része miatt hivatalos személy elleni erőszak miatt kívánnak eljárást indítani.

3.3 Vélemény-nyilvánítási szabadság gyakorlása miatti igazoltatások, előállítások

A rendőri előállítások első csoportjába azon esetek tartoznak, amelyeknél a gyülekezés megzavarása, vagy akadályozása címén állították elő a gyülekezési-, és véleménynyilvánítási jogukkal élőket. Mindkét eset a Kossuth téren az állami hivatalos zászlófelvonáskor történt, az egyetlen olyan alkalommal, amikor Gyurcsány Ferenc a nagy nyilvánosság előtt megjelent. Két fiatalember egy transzparenst mutatott fel, amely az 1868. március 15-i tizenkét pont 2. pontját idézte: „Felelős minisztériumot Buda-Pesten". A demonstrálókat a rendőrség intézkedés alá vonta, arra hivatkozva, hogy a transzparens azért zavarta a gyülekezési jogukat gyakorlókat, mert így nem láthatták a zászlófelvonást. Ez ügyben végül nem indult szabálysértési eljárás, miután az ügyben eljáró rendőrhatóság megtalálta az 1848-as 12 pontot. Előállították és első fokon szabálysértési bírság megfizetésére kötelezték Hernády Zsoltot és Rosdy Tamást, akik ugyanezen rendezvényen „Gyurcsány takarodj!" és „Hazaáruló!" bekiabálással fejezték ki nemtetszésüket a rendezvényen megjelent miniszterelnök irányába. Az őket érintő szabálysértési határozat szerint bekiabálásuk megzavarta az egyik jelentő katonatisztet abba, hogy a köztársasági elnöknek jelentést tegyen. A határozat ellen Hernády és Rosdy kifogással éltek. Esetükben is indokolatlan volt az előállítás, mert a szabálysértés esetén fel kell szólítani az elkövetőt a cselekménye abbahagyására és ha nem hagyja abba, csak akkor lehet előállítani. De, ha abbahagyja a cselekményt, akkor csak az adatait kell felvenni és útjára kell bocsátani, persze a feljelentést a rendőri jelentés alapján meg lehet tenni.

3.4. A gyülekezési jogukat gyakorlók zaklatása: kordonerdők, önkényes előállítások, igazoltatások, bejelentett rendezvényhez való eljutás tudatos akadályozása

A nemzeti ünnepnapon a rendőrség a biztonság garantálásának hangoztatott céljára hivatkozással tartalmilag kiüresítette a gyülekezési jogot.

Most már rendszeressé vált a kormányzat céljait nem támogató szervezetek által bejelentett rendezvények fémkordonnal történő bekerítése és lassú és nehézkes be- és kijutást eredményező áteresztő pontok alkalmazása. Mindez a gyülekezések kifelé irányuló, csatlakozásra invitáló jellegét megszünteti és egy körbezárt tömeg rendőri felügyelet mellett tartott zártkörű rendezvényévé silányítja a nemzetközi egyezmények és az Alkotmány által is kiemelten védett gyülekezési jog gyakorlóinak közterületi gyülekezéseit.

Jellemző és elfogadhatatlan részévé vált a nemzeti ünnepeknek a fémkordon-erdő felállítása nemcsak a bejelentett rendezvények köré, de azok nagyobb sugarú közelében. A Belváros egyes részei átjárhatatlanná váltak szükségtelenül akadályozva az emberek szabad mozgását.

A rendőrség 2008. október 23-ához hasonlóan ismét jelentős számú polgárt akadályozott abban, hogy bejelentett tüntetések helyszíneit elérjék. Ezt történt este 18 óra 30 körül a Bajcsy-Zsilinszky úton, ahol az Arany János utcai metrómegálló és a Bazilika felől bekerítettek több száz embert, akik az Alkotmány utcában bejelentett, civil szervezetek által tartott rendezvényre kívántak eljutni. Innét több embert jogalap nélkül elfogtak, előállítottak és a bekerített emberek eltávozását csak igazoltatás és ruházatátvizsgálás árán voltak hajlandók megtenni. Ezt is csak a legszűkebb keresztmetszetben és érzékelhető csigalassúsággal tették, hogy késleltessék az emberek eljutását bejelentett rendezvényre. Miután felvettük a kapcsolatot az Alkotmány utcai tüntetés rendőrségi rendbiztosával, az ő és a helyszíni hathatós jogvédő fellépés hatására végül az emberek döntő többségét intézkedés nélkül engedték ki. Számos embert ugyanakkor hosszadalmas igazoltatási és ruházatátvizsgálási intézkedés alá vontak, sőt arceltakarás miatt előállításra is sor került. Ezt követően azonban sajátságos, labirintusbeli kevergés kezdődött, mivel kiderült: lényegében szinte minden, Alkotmány utcához vezető utcát elzárt a rendőrség, így például a Szent István térre visszatérve a Hercegprímás utca felé is kordon zárta el az utat, amelyet az említett módon sikerült csak megnyittatni szintén több perces huzavona után.

Itt utalunk arra, hogy két bejelentett tüntetés helyszíne közötti vonulás nem bejelentés-köteles, erről több bírósági döntés is rendelkezésre áll. Többek között a Budaházy György ellen gyülekezési joggal visszaélés miatt 2003-ban indult ügy kapcsán a Budai Központi Kerületi Bíróság 10. Sz. XI. 692/2004/2 számon hozott megszüntető határozatot ezen indok alapján. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló népszavazás kampányában az ellenzők több gyűlést szerveztek egy napra és ezen bejelentett helyszínek között lovagolt nem bejelentett módon többedmagával az eljárás alá vont. A megszüntető határozat indokolása azt emeli ki, hogy "a bíróság álláspontja szerint nem tartozik a gyülekezési jog hatálya alá az, ha valaki az egyik demonstrációról átvonul a másik rendezvényre, kivéve, ha a szervezők elve úgy hirdetik meg a rendezvényt, hogy annak része az egyik helyszínről a másik helyszínre való szervezett átvonulás. Az eljárás alá vont (Budaházy György) és három társa két, egymástól függetlenül megrendezett demonstráción kívántak részt venni. A politikai életben előállhatnak olyan időszakok, amikor több, hasonló célú demonstrációt is tartanak egy településen, és ilyenkor óhatatlanul előfordul, hogy lesznek olyan egyének, akik több rendezvényen kívánnak részt venni, az egyikről átvonulnak egy másikra (harmadikra). Az is előfordulhat, hogy több ember is hasonlóképpen kíván eljárni, így kisebb-nagyobb csoportokban mennek át egyik helyszínről a másikra, magukkal vívén a demonstráción használt, illetve használni kívánt transzparenst, egyéb eszközt. Az ilyen átvonulás a bíróság álláspontja szerint nem tekinthető a gyülekezési jog hatálya alá tartozó felvonulásnak, tüntetésnek még akkor sem, ha egyszerre több ember mozog ugyanilyen céllal."

Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Alapvetően tehát az egyenlő bánásmód követelménye az egyik oldalon negatív kötelezettséget jelent: a kötelezettek nem sérthetik meg mások egyenlő emberi méltóságát. Jogosulti oldalon ugyanakkor ez azt eredményezi, hogy mindenkinek jogosultságként kikényszeríthető igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék.

Ezen követelménnyel ellenkezik az a észlelt tömegesen alkalmazott gyakorlat, hogy a rendőrség a főkapitányi utasítással elrendelt fokozott ellenőrzésre hivatkozással a nemzeti ünnepnapon bejelentett megemlékezések, tüntetések helyszínére igyekvő vagy onnét távozó, illetve a környéken tartózkodó személyeket önkényesen igazoltatás, ruházat- és csomagátvizsgálás alá von anélkül, hogy az intézkedéseknek az adott körülmények közötti szükségessége megállapítható lenne.

Visszatérő és ezúttal is tapasztalt jelenség volt, hogy ilyen típusú, majd egyes esetekben minden jogalap nélkül foganatosított elfogással, megbilincseléssel és előállítással folytatódó intézkedést elsősorban olyanok ellen foganatosítottak, akik a zászlót, transzparenst tartottak, nemzeti jelképeket hangsúlyosan viseltek. Kifogásoljuk továbbá azt a most már tömegessé vált jelenséget, amely szerint egy bejelentett tüntetés befejezését követően a helyszínt elhagyó személyeket (akikről külső jelek alapján vélelmezik, hogy részt vettek a tüntetésen zászló és egyéb tárgyak miatt) csak 1-2 km-es sugarú körben konkrét ok és cél nélkül igazoltatják, adatait felírják, anélkül, hogy erre bármilyen okot adtak volna az érintettek. Ezek az intézkedések zaklató és megfélemlítő jellegűek, alkalmasak arra, hogy elrettentsék az embereket attól, hogy különböző tüntetéseken, megemlékezéseken részt vegyenek. Van olyan panaszosunk, aki arról számolt be, hogy a Szent István tér környékén az esti órákban egy órán belül tízszer igazoltatták és végeztek nála ruházatátvizsgálást.

Ezt az említett gyakorlatot – jogvédő szervezetünk mellett – az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is már több alkalommal helytelenítette, legutóbb a 2008. október 23-i rendőri intézkedésekkel kapcsolatos jelentésében.

Új, és egyúttal nyilvánvalóan jogellenes gyakorlat ütötte fel fejét a rendőrségnél: a Bazilika környékén az esti órákban különböző időpontokban három, arcát sállal eltakaró, semmiféle jogellenes magatartást nem tanúsító fiatalra rontottak rá kiemelő rendőri egységek és az ellenállást nem tanúsító személyeket törvényes indok nélkül megbilincselték, előállították a Gyorskocsi utcai fogdára, ahol meztelenre vetkőztetés, testüreg átvizsgálást követően több órás fogva tartás után – anélkül, hogy meghallgatásukra sor került volna – éjszaka, illetve hajnalban szabadon engedték őket.

Ugyancsak ebbe a körbe tartozik annak a határainkon túl élő (felvidéki) apának is fiának az esete, akik a Magyar Gárda Hősök terén tartott rendezvényére igyekeztek, amikor az odavezető sétányon az arcuk sállal történő vélt eltakarása miatt először igazoltatták, majd még az azt követő öltözködésük közben egy másik rendőrraj előállította. Őket rendzavarás miatt vonták szabálysértési eljárás alá, amelyet azzal indokoltak, hogy „feltehetőleg" meg kívánták zavarni a rendezvényt. Jogsértő módon a rendzavarás szabálysértés miatt az apát pénzbírsággal, a fiát figyelmeztetéssel sújtották. Súlyosan jogsértő volt továbbá, hogy a meghallgatásaik befejeztét követően is a fogdán tartották őket, különösen, hogy a kiskorú fiú esetében másnap iskolakezdés volt. Gyakori védői sürgetés ellenére csak másnap fél kettő órakor tartották meg a határozathirdetést és a szabadítást, ezért a vonatot nem tudták elérni. Az apa és fia elmondása szerint a fogdán őket is meztelenre vetkőztették és testüreg motozás is volt náluk, miközben étlen-szomjan tartották őket fogva, több mint 12 órán át. Ez a kiemelkedően jogsértő gyakorlat megengedhetetlen, és az embertelen bánásmód kategóriájába esik, amellyel szemben a leghatározottabban fel kell lépni.

Fontos rámutatni, hogy a sálviselést, az arc akár részben, akár egészében történő eltakarását jogszabály nem tiltja: 2007. márciusban hoztak egy sisak viselését tiltó kormányrendeletet, de ezt utóbb rövidesen hatályon kívül helyezték.

Az igazoltatások kapcsán tipikusan nem tett eleget rendőrség a Rtv. 20. § (2) bekezdésben foglalt alábbi kötelezettségének: „A rendőr az intézkedés megkezdése előtt – ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor – köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Az V. és VI. fejezetben foglalt intézkedések, illetve kényszerítő eszközök alkalmazását követően a rendőr köteles az intézkedés alá vont személyt tájékoztatni az e törvény szerinti panasz lehetőségéről."

A jogellenes oszlatás tényét, a rendelkezésre álló audiovizuális felvételek ellenére a rendőrség tagadja. A rendőrség több alkalommal a hatósági intézkedésnek való ellenállás, illetve a fent említett gyülekezés megzavarása miatt számos személyt előállított. Az előállítottak között számos ismert nemzeti radikális, így Budaházy György mellett a véleményüket szabadon kinyilvánítók, és az előállítási, vagy oszlatási parancsnak nem elég gyorsan eleget tevők is voltak. A legfontosabb ilyen helyszínek a Petőfi tér, a már említett Demszky-beszéd kapcsán, illetve a Szent István Bazilika, Nádor utca környéke, ez utóbbi helyen történt a jogvédőket – Gaudi-Nagy Tamást és Morvai Krisztinát – is ért támadás is.

Nem vitatható el a rendőrség joga és kötelezettsége arra, hogy a jogszabályi keretek között a közrendet védje, azonban az eljárása nem lehet a szükségtelen és aránytalan.

Azonosító jelvényt vagy számot nem vagy nem látható helyen viselő rendőröket ismét többen láttak. Több esetben került sor elfogott személyek bántalmazására. Indokolatlanul hosszú ideig és nagy területen korlátozták a mozgásszabadságot.

4. Támadás a jogvédők ellen

2009. március 15-én a rendőrség több alkalommal szabályosan bejelentett rendezvények résztvevőivel szemben, jogellenesen oszlatást alkalmazott. Egy ilyen békés civilekkel szembeni jogellenes oszlatás során a rendőrök paprikaspray-t alkalmaztak, tonfával ütöttek embereket és rúgtak, több személyt. Az inzultus szenvedő részese volt Morvai Krisztina ismert jogvédőt, a Jobbik Európa Parlamenti listavezetőjét, és Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője is, akik jogvédő munkájukat végezték. A példátlan, megengedhetetlen esemény részletes leírása az 1. sz. melléklet 5. pontjában található, a képek a 3. sz. mellékletben.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat megfigyelői – köztük Gaudi-Nagy Tamás kuratóriumi ügyvezető és Morvai Krisztina jogvédő – egész nap és azt követően is figyelemmel kísérték az eseményeket, mert a rendőri fellépés törvényességét monitorozó jogvédő tevékenység szükségessége a nemzeti ünnepeken egész napi rendezvények rendőri kezelésénél is felmerül. Aki az ilyen, meggyőződésünk szerint jogállami elvek, alapvető szabadságjogok és a hatályos rendőrségi jogszabályok érvényesülése szempontjából garanciális jelentőségű jogvédő tevékenység létjogosultságát vitatja, az az említett elvek és jogok érvényesülése ellen szól. A jogvédő megfigyelő hasonlóan a sajtó képviselőihez nem hagyatkozhat kizárólag a hírforrásokra.

A nemzeti ünnepen jogvédő kollégáink többször igyekeztek feloldani egy-egy konfliktussal fenyegető helyzetet, amelyet minden esetben szükségtelen és aránytalan rendőri intézkedés váltott ki. Meggyőződésünk, hogy az ilyen szituációban a jogvédőkkel való – rendőri intézkedés végrehajtását nem veszélyeztető – egyeztetés sokat segíthet abban, hogy megelőzhető legyen bármilyen közrendet, közbiztonságot fenyegető esemény eszkalálódása.

Megítélésünk szerint az álláspontunk szerinti jogsértő rendőri intézkedések is elmaradhattak volna, ha és amennyiben az ottani parancsnokok meghallgatták volna jogvédő szervezetünk álláspontját és érdemben egyeztettek volna velünk, ez egyes esetekben végül sikerre vezetett. Szervezetünk a Nemzeti Jogvédő Szolgálat útján minden jelentősebb tüntetés napján megfigyelői és ügyeleti tevékenységet végez annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek az állampolgári alapjogok sérülésével, csorbulásával járó események, illetve esetlegesen kialakuló konfliktushelyzetek lehetőleg optimális módon oldódjanak meg.

Ennek érdekében szükségesnek érezzük azt, hogy a rendezvények biztosításában közreműködő rendvédelmi erők felelős parancsnokai ne zárkózzanak el az egyeztetés elől.

5. Fogdai tapasztalatok, emberi jogi sérelmek az előállítás során

A budapesti rendőrfőkapitány által indított belső vizsgálat szerint szakszerű és törvényes volt a két megalázott tüntető előállítása a Kossuth térről. Ugyanakkor elismerték, hogy az eljáró rendőrök kétszer is hibáztak. A rendőrség belső vizsgálata szerint szakszerű és törvényes volt a két kiabáló, kormányellenes tüntető előállítása március 15-én a Kossuth térről. Ugyanakkor elismerték, hogy az eljáró rendőrök kétszer is hibáztak, tévesen alkalmazták a befogadásra vonatkozó jogszabályt és megszegték az előállítottak étkeztetésére vonatkozó szabályokat. A hozzánk beérkezett beszámolók szerint nem csak ennél a két embernél, de több más személlyel szemben is ilyen jogsértések történtek.

A rendőrségi fogdák rendjéről szóló belügyminisztériumi rendelet egyébként alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság tavaly novemberben azért semmisítette meg, mert nem határozta meg pontosan, hogy a fogvatartott személyeket milyen esetekben lehet motozásnak alávetni és mikor indokolt a testüreg vizsgálat. Draskovics Tibor a hiányt azóta sem pótolta.

Az előállítás során a Gyorskocsi utcai rendőrségi fogdában számos jogsértésre került sor. A jogsértések egy része a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ott megjelent ügyvédeit érte, akiket indokolatlanul hosszú ideig várakoztattak, továbbá számos előállított személy előállítását, és az említett rendőrségi intézményben tartózkodását szándékosan letagadták. A már említett Rosdy Tamás és Hernády Zsolt ott tartózkodását – bár végig a Gyorskocsi utcában tartózkodtak – letagadták. A fogvatartottakat, a törvény ellenére nem külön előállító helyiségben, hanem a szabálysértési, vagy bűnügyi őrizetesek számára fenntartott fogdákban tartották fogva. Bár több alkalommal kérték, nem telefonálhattak sem hozzátartozóiknak, sem – esetleg más ügyek folytán már ismert – ügyvédeknek. Több fogvatartott nem kapott elegendő élelmet sem. A legsúlyosabb jogsértés a sértettek meztelenre vetkőztetése volt, amely a fogdán kívül tartózkodó személy utasítására történt. A rendőrség arra hivatkozott, hogy jogszabályi kötelezettségüknek tettek eleget a motozás, és a vetkőztetés terén. Az Alkotmánybíróság azonban az emberi méltósághoz fűződő, korlátozhatatlan alapjog védelmében, 2007-ben megsemmisítette a fogdák rendjéről szóló minisztériumi rendeletnek a testi kényszer, motozás, és más hasonló kényszerintézkedések alkalmazására vonatkozó részeit. A rendőrség esetleg belső határozatra, vagy utasításra hivatkozik, amely a rendőrök számára az ilyen eljárást kötelezően előírja, de e jogforrások egyfelől nem számítanak jogszabálynak, másfelől a jogforrások hierarchiájában a rendelet alatt helyezkednek el. A rendőrség belső vizsgálatot rendelt el az ügyben, de a BRFK olyan személyeket tett felelőssége, akiknek felelősségük kisebb (börtönőr), vagy akik kifejezetten emberségesen bántak a fogvatartottakkal (így a szabálysértési előadó).

Az idei március 15.-én mindezek a szándékos félrevezető és a fogvatartottak tekintetésben jogsértő magatartások felerősödtek a rendőrség részéről. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédeit csak nagy nehézségek árán engedték be a Gyorskocsi utcai fogda épületébe.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat munkatársai – akik délután fél 4 órától késő éjszakába menően a Gyorskocsi utcában tartózkodtak – megtapasztalhatták, hogy a rendőrség a jogvédő munkát akadályozza.  E tekintetben – az elmúlt 2 év alatt – most volt érezhető leginkább, hogy a rendőrség igyekezete a jogvédők és a fogvatartottak félrevezetésére, valamint a szükségtelen megvárakoztatásukkal munkájuk megnehezítésére irányult.

Az elmúl időszakban kollégáink általában az első emeleten kaptak egy kisebb helyiséget, ahol várakozni tudtak a különböző gyanúsítotti kihallgatásokra. Innen rá lehetett látni a folyosóra és látni lehetett, ha hoztak valakit, vagy vittek valahová valakit és általában a forgalmat, amiből elég jól lehetett tájékozódni.

Ilyenkor is sokszor félrevezették munkatársainkat a fogvatartottak létszámát, illetve a kihallgatások időpontját illetően, aztán az esetek többségében órákig egy fogvatartottat sem hallgattak meg és a kihallgatásokat általában éjfél után kezdték meg.

A Jogvédő Szolgálat munkatársainak reklamációjára mindig az volt válasz, hogy még nem készültek el a rendőri jelentések, még orvosi vizsgálatra kell vinni az előállítottakat, stb.

Annak ellenére, hogy munkatársaink minden esetben megkérik az ott tartózkodó rendőröket arra, hogy tájékoztassák a fogvatartottakat arról, hogy Jogvédő Szolgálatunk ügyvédei ingyenesen a rendelkezésükre állnak, illetve hogy ezen információk birtokában kérdezzenek meg mindenkit, hogy igényt tartanak-e az általunk nyújtott védelemre, ezen tájékoztatásnak sok esetben a rendőrök nem tettek eleget. Számos esetben utólag bebizonyosodott, hogy csak elvétve szólnak egy-egy fogvatartottnak. Eközben pedig több előállítottat védő jelenléte nélkül hallgattak meg, és ezt követően kiengedték őket anélkül, hogy munkatársainkat erről tájékoztatták volna. Így történhetett meg az, hogy az 37 előállítottból nem tudtuk mindenki képviseletét ellátni, valamint így volt lehetséges az is, hogy amíg kollégáink a III. emelet egy eldugott szobájában ücsörögve várták, hogy valaki értesítse őket a kihallgatásokról, addig embereket vetkőztettek meztelenre és aláztak meg kedvük szerint.

Munkatársainak tapasztalata az, hogy szükséges lenne egy megállapodás  a rendőrséggel a hasonló jogsértések kiküszöbölése érdekében. Ha pedig nem sikerül megállapodni velük szemben panaszainkat előadhatjuk és a széles nyilvánosság előtt is hangot kell adni panaszainknak, mert a jogsértések sorozata tarthatatlan.

A jogsértések alapja az, hogy büntetőeljárási kényszerintézkedéseket alkalmaztak szabálysértés miatt előállított személyekkel szemben. Nincs olyan jogszabály, amit megjelölhetnék, mert nincs olyan jogszabály, ami kimondja, hogy büntetőeljárás hatálya alatt nem álló személlyel szemben nem lehet büntető eljárási kényszerintézkedéseket alkalmazni. A jogszabály csak azt mondja ki, hogy a fogdában elhelyezettek részére étkezést kell biztosítani, de azt nem mondja ki, hogy az előállítottak részére étkezést kellene biztosítani, vagy, hogy nem kell étkezést biztosítani.

Fogdába elhelyezni, befogadni csak olyan személyeket lehet, akiket őrizetbe vettek, vagy előzetes letartóztatásba helyeztek és erről írásbeli határozat készült, amit az ügyészség, ill. bíróság állított ki.

A fogdába helyezés, vagy a motozás olyan büntetőeljárás hatálya alatt állókkal szemben alkalmazható kényszerintézkedés, amit szabálysértés miatt előállított személlyel szemben jogszerűen alkalmazni nem lehet, miután nem áll büntető eljárás hatálya alatt. Talán ennyiből is világosan megállapítható, hogy az előállított rendőr általi meztelenre vetkőztetése, testüreg vizsgálata durva törvénysértés és súlyos bűncselekmény elkövetésének a megalapozott gyanúját alapozza meg (pl. hivatali visszaélés).

A fogdába való befogadás jogszabályi előfeltétele az orvosi vizsgálat, amit természetesen csak orvos végezhet, de hangsúlyozni kell, hogy szabálysértés miatt előállított, vagy bármi miatt előállított személy a fogdába nem helyezhető el. 

Az előállítottat az un. előállító helyiségben kell elhelyezni. Előfordulhat, hogy az előállító helyiség fizikailag a fogda területén van, de akkor sem része a fogdának, sem fizikai, de főleg jogi értelemben.

Az előállított részére nem is jár étkezés. Étkezést csak a fogdában lévő fogvatartottak részére kell biztosítani. (Előző napon a fogda létszám alapján rendelik meg a másnapi adagokat, a fogda létszám alapján, amibe egy esetleges másnapi előállított nyilvánvalóan nem számíthat bele).

Szabálysértés miatt előállított személlyel szemben egyedül és kizáróan csak ruházat átvizsgálás végezhető, abból a célból, hogy nincs-e nála olyan eszköz, amit az intézkedő rendőrrel szemben felhasználhatna.

Semmiféle jogszabályi ellentmondás, vagy értelmezési vita  nincs az előállítással kapcsolatban. De a fogdába történő befogadási szabályok vonatkozásában sem. Mindezeket a legutolsó fogdaőr is tökéletesen ismeri, tudja. Az Alkotmánybíróság 132/2008 (XI.6.) AB határozata megsemmisítette a fogda rendelet (19/l995. (XII.13.) BM rend.) 16.§.(1) bekezdését, ami a motozás és a testüreg vizsgálat esetében a "szükség esetén", ill. "indokolt esetben" kifejezéseket tartalmazza. Az Alkotmánybíróság azt kifogásolta, hogy egyrészt túlzottan a jogalkalmazok belátására van bízva, hogy mikor van "szükség" és mikor "indokolt" eset, másrészt az emberi jogokat jelentős mértékben érintő kérdés törvényi szabályozást igényel a rendeleti helyett.

6. Záró rész

Elvárjuk, hogy a rendvédelmi szervezetek mindenkor a törvényesség talaján álljanak, tiszteletben tartva a szabadságjogokat, a polgárok és a nemzeti ünnepek méltóságát.

Elvárjuk, hogy a rendőrség vezetése és a felügyeleti hatáskört ellátó ügyészségek haladéktalanul vizsgálják, illetve vizsgáltassák ki a fent részletezett jogsértéseket, vonják felelősségre a felelősöket és tegyenek meg  mindent annak érdekében, hogy ilyen jogsértésekre a jövőben ne kerülhessen sor.

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat megfigyelői továbbra is rendszeresen jelen lesznek tüntetéseken, megemlékezéseken és igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy az alkotmányos elvek és a vonatkozó jogszabályok maradéktalanul érvényesülhessenek az alapvető szabadságjogok kiteljesítése érdekében.

Budapest, 2009. március 30.

Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Szolgálat

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

1. sz. Melléklet:

A Nemzeti Jogvédő Alapítványhoz beérkezett esetleírások 2009. március 15-én foganatosított jogellenes rendőri intézkedésekről

1. Jogellenes elfogás és előállítás arceltakarás miatt a Bazilikánál

Mint sok más társamat, engem is bevittek a Gyorskocsi utcába március 15.-én. A Szent István Bazilikánál rendőrök állták utunkat és a bejelentett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nagygyűléséről megakadályozták a távozást. Barátommal várakoztunk a rendőrsorfal előtt, hogy elengedjenek és folytathassuk utunkat. 18 óra30 perckor hirtelen szétnyílt a rendőrsorfal és 6-8 rendőr rohant ki mögüle, barátommal együtt ragadtak ki és a hátam mögé kötegelték a kezemet. Ezt a jelenetet eddig Ön is láthatta, Morvai Krisztinával épp akkor értek mögénk. Mikor hirtelen elkezdtek húzni a rendőrök, szó szerint elrabolni, megpróbáltam a mögöttem lévő emberbe kapaszkodni, de utána feltett kézzel jeleztem, hogy nem tanúsítok ellenállást. Ennek ellenére a földre toltak, bal kezemen most is látható sérülések keletkeztek és a kötegelőt úgy meghúzták a jobb kezemen, hogy nem kapott vért és csak akkor voltak hajlandóak leszedni mikor már elszíneződött a kezem.  Az eljárást videókamerával rögzítették. Kérdésemre, hogy miért ragadtak ki a tömegből az volt a válasz, hogy azért mert símaszkot viseltem. Tudtommal személyi jogaimhoz tartozik, hogy nem vagyok köteles arcomat megmutatni. Helyszínen mentő látta el a kezemet, de papírt nem kaptam róla. (az ellátás csak fertőtlenítés volt, bent sem kötözték). Többször átmotoztak, kipakoltatták a táskámat és bevittek a Gyorskocsi utcába. Ott orvosi vizsgálóba vittek ahol mindenféle kérdéseket tettek föl betegségeimről, allergiáimról, de a sebemet még mindig nem tisztították meg, egész kezemen alvadt vér volt. Másik szobába minden nálam lévő tárgyat jegyzőkönyveztek, telefonomat szétszedték, nekem meg egy paraván mögött teljesen meztelenre kellett vetkőznöm, megfordulnom és egyszer leguggolnom.
Hajgumimat, övemet, cipőfűzőmet elvették és csak egy üveg vizet vihettem magammal a cellába, ahol még csap sem volt. Kaptam egy papírlapot, amin a jogaim voltak felsorolva, többek között az is szerepelt rajta, hogy egy hozzátartozómat értesíthetem hollétemről, ennek ellenére többszöri kérés után is megtagadták a telefonálást.

2. Tüntetés helyszínéről távozó békés civilek bántalmazása a Nádor utcánál

Este 7 óra tájban az Alkotmány utcába mentem, mert ott egy törvényesen bejelentett rendezvény volt. Toroczkai László volt az utolsó felszólaló, aki 19:45 környékén elindult a Bazilikához. Mivel tudomásom szerint ott is be volt jelentve egy tüntetés, így a tömeggel mentem, és mert sehol semmiféle felszólítás nem történt a rendőrség részéről, hogy jogszerűtlen lenne az átvonulás. Toroczkai az átvonulás után a Bazilika lépcsőjéről is beszédet mondott, majd felszólította a tömeget, hogy mindenki menjen haza. Erre azonban NEM volt lehetőség, mivel a rendőrség a bazilika előtti teret körbevette, kordonokkal hermetikusan lezárta. Senki nem hagyhatta el a helyszínt. Toroczkait elvezették 20:15 táján.

A rendőrség részéről fél órán keresztül nem kaptunk semmiféle tájékoztatást, hogy miért tartanak minket fogva, és akkor még lehetőség sem volt arra, hogy akár igazoltatás, motozás útján de elhagyhassuk a teret.

1. panaszom tehát: korlátoztak a szabadságjogaimban, sem indoklást nem kaptunk a fogvatatásunkért. A rendőrségnek – tudomásom szerint – egy békés hazamenetelt nincs joga meggátolni, megakadályozni, különösen indok nélkül.

 A rendőrségnek kötelessége, (még tömegoszlatás során is) hogy legalább egy irányba szabad távozást biztosítson. 20:40 körül (azaz fél óra várakoztatás után) egy rendőr közölte, hogy a Bazilika melletti részen egyesével lehet távozni, de csak többszöri  motozás igazoltatás útján.

Ezzel nem kívántam élni mivel:

A rendőrségnek erre nem volt indoka, sem jogköre. Békés hazavonulókat (mivel rendbontás nem történt) nincs joga igazoltatni, sem motozni.

Különösen, mivel ismét láthatóan felírták mindenki adatait -amihez szintén nincs joga a rendőrségnek, és videokamerába mondatták a neveket. Mivel a rendőrség részéről nem hangzott el, hogy kötelező lenne elhagyni a teret, így maradtam, különösen azért, hogy ezt a jogsértést és megaláztatást (mármint az adatok felírása, kamerába mondatása a személyes adatoknak) elkerüljem.

Később megjelent a téren Morvai Krisztina, aki próbált beszélni a rendőrséggel, de nem kaptunk választ még mindig arra, hogy miért tartanak minket fogva.

Később a rendőrség elkezdte a kört szűkíteni (még ekkor sem történt felszólítás a tér elhagyására) és egész beljebb tolták az embereket a Bazilika előtti tér kb. közepére.

Gaudi-Nagy Tamás felolvasott egy törvényt annak a rendőrnek, aki folyamatosan csak azt ismételgette, hogy motozás után lehet csak a teret elhagyni. Nem tudom szó szerint idézni, de a törvény úgy szólt, hogy köztérről akár tüntetés akár nem, békés célú elhagyást nem akadályozhatja a rendőrség, és nincs joga onnan a távozókat indok nélkül motozni. A rendőr (rendőrök) ezt tudomásul sem vették, és továbbra is fogva tartottak minket.

2. panaszom: Továbbra sem hagyhattuk el a teret, csak úgy hogy a rendőrség jogsértést követ el rajtunk (indokolatlan motozás, igazoltatás, személyes adatok felírása) Továbbra sem kaptunk választ arra, hogy miért nem mehetünk el békében haza.

Morvai Krisztina továbbra is azt bizonygatta, hogy erre nincs indoka a rendőrségnek, és kérte őket, hogy engedjenek el minket. Több utcánál is próbálkoztunk elhagyni a teret, de mindenhol azt a választ kaptuk, hogy ott még motozás árán sem hagyhatjuk el azt.

Nagyjából 21 óra magasságában egy rendőr (talán parancsnok lehetett) jött be a tér közepére, és közölte Morva Krisztináékkal, hogy abban az irányban el lehet hagyni a teret. (ha jól emlékszem Zrínyi utca felé)

Megindult tehát ez a 30-40 fő abba az irányba, és valóban kiengedtek mindekit igazoltatás nélkül, csupán néhány táskába néztek bele szúrópróbaszerűen.

Ez a lényeg tehát! A rendőrség ezzel bizonyította be, hogy eddig jogszerűtlen volt a fogvatatásunk, hiszen ha anélkül is el lehetett hagyni a teret, hogy igazoltatnának, és motoznának, akkor erre miért kellett több mint 1 órát várni? És miért állították eddig (még ez a rendőr is, aki a Zrínyi utca felé vezényelt minket), hogy mindez jogszerű?

3. panaszom tehát:

Bebizonyosodott, hogy ez idáig jogtalanul tartottak minket fogva, valótlanságokat állítottak ez ügyben, korlátoztak a szabadságjogaimban. – azaz nyílt hazugságot követettek el a rendőrök.

Miután mindenki átjött, bentről hallatszott egy hangosbeszélőből a felszólítás: ha jól értettem a rendőröknek szólt és az volt, hogy szorítsanak ki mindenkit a térről.

Morvai Krisztina ekkor azt mondta, hogy menjünk együtt a legközelebbi metrómegállóhoz, hogy ne érjen senkit baj. Így a maradék 30-40 fő Morvai Krisztina, és Gaudi-Nagy Tamás társaságában elindult a  a Nádor utcán át a Deák tér felé kerülővel. (más felé ugyanis nem volt szabad út mert mindent vagy kordonokkal, vagy sorfallal álltak el a rendőrök.)

A járdán vonultunk, csendben. Nem volt skandálás, se ordítozás. Erőszakos cselekményre nem került sor. A Nádor utca vége felé, azonban hallottuk, hogy rohannak utánunk a rendőrök. Az úton és a másik oldali járdán kerülnek meg minket, majd az utca végén sorfalat álltak. Miközben hátulról egy másik egység kerített minket be, és elkezdtek összenyomni mindenkit.

A rendőrség közleményében azt állította utólag, idézem:

„Nem sokkal 22 órát követően a József Attila utcában a demonstrálók egy csoportja megtámadta az utcában felállított rendőrsorfalat, ezért könnygáz használatára került sor."

4. panaszom tehát:

A rendőrség tehát elismerte, hogy előbb lett a sorfal, mint ahogy törvénytelenség történt volna szerintük, így megint csak nem volt sem indok sem felszólítás a bekerítésre és arra, hogy foglyul ejtsenek.

Ismételten jogsértés történt, hiszen ha előzőleg már elengedetek mindenkit a Bazilikától, akkor mi szükség volt ugyanezt a csoportot két sarokkal arrébb bekeríteni?A rendőrség pánikhangulatot keltett ezzel az erődemonstrációval.

Nagyjából 1 perc telhetett el, miközben elkezdtek hátulról nyomni a mögöttünk lévő rendőrök. Volt ugyan valami hangosbeszélő, de ezt nem lehetett érteni, (tehát ha volt is felszólítás, akkor nem történt meg 2x csupán egyszer, de az se, érthetően)

Ezután válogatás nélkül elkezdtek hátulról ütni mindenkit gumibottal, a lábakt rugdosták lent, és azt kiáltozták, hogy menjünk előre. Elől viszont jól hallhatóan több rendőr is kiáltozott, hogy ne támadjuk őket. Ekkor azonban már többször megütöttek, de hogy gumibot, vagy pajzzsal azt nem tudom, mert hátulról kaptam.

Ezek után lefújtak mindenkit könnygázzal, még láthatóan a rendőrök is kaptak ebből. Teljes volt a fejetlenség, látszott a rendőrök nem tudják, mit csinálnak, csak ütik, lökik akit érnek. A földre kerültem, amikor többször megtapostak a rendőrök, mivel még mindig fújták a könnygázt, így a látásomat teljesen elvesztettem.

A rendőrök nem azt az állítólagos verekedőket emelték ki, holott meglett volna erre a létszámuk, hanem válogatás nélkül mindenkit lefújtak, újságírót, békés embert, mindenkit.

5. panaszom tehát:

Többször ütés ért kemény tárggyal, megrúgták a lábamat többször, majd lefújtak könnygázzal, és a földön is többször megtapostak. Nem állítom, hogy szándékosan, de egyetlen rendőr nem segített fel, de még csak ki se hátrált, hogy ne rajtam kelljen taposniuk. Maradandó sérülést nem szenvedtem, noha a sárba estem, így egész hazáig hideg vizes ruhába alsóneműben kellett lennem. (majd 2 órát) Miután felálltam, még 2 x a földre rogytam mert annyira rosszul lettem.  Ezek után miután visszanyertem a látásom, láttam, hogy egy hangosbeszélős parancsnok kiabálja, hogy mindenkit igazoltassanak, motozzanak, és akit kell állítsanak elő a rendőrök.  Ehhez képest többünket meg se motoztak, le se igazoltattak. Miért?

Ha törvénytelenséget követtem el, hiszen lefújtak, megütöttek többször, akkor miért nem igazoltattak, vagy állítottak elő???

Személyes véleményem, és ezt fontosnak tartom közölni, hogy egy szervezett lerohanó akcióról van szó, mert nem is a kiemeléssel, hanem azzal voltak elfoglalva a rendőrök, hogy mindenki kapjon.

Ennek ellenére lehetett hallani, hogy még a rendőrök közül is sokan kérdezgették egymástól, hogy mi is történt tulajdonképpen.

Hogy van ez? Előbb üt a rendőr, minthogy meggyőződne, hogy mi is történt?

3. Március 15-e téren történt jogsértések

Felhívásukban kérik, hogy akit jogsérelem ért, vagy aki szemtanúja volt ilyennek 2009-03-15.-én, az jelezze. Nos, én mindkét oldalról érintett vagyok.

A történtek leírása

2009. március 15.-én részt vettem a 13 órakor kezdődő Budapesti Főpolgármesteri Hivatal által rendezett ünnepségen. Az ünnepségre csak ruházatátvizsgálás után lehetett bejutni. A ruházatátvizsgálást, és a táskák átkutatását nem rendőrök, hanem egy biztonsági cég végezte amely „Elit Védelem" feliratú esőkabátot viselt. Ez az eljárás Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa állásfoglalása szerint is aggályos, hiszen ilyen jellegű intézkedést csak a rendőrség jogosult megtenni. A gyülekezési joggal, a véleménynyilvánítási- és sajtószabadsággal, a személyes szabadsághoz való joggal, a tisztességes eljáráshoz való joggal, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmával összefüggő visszásságok gyanúja miatt az állampolgári jogok országgyűlési biztosa vizsgálatot indított.

Átestem a ruházat átvizsgáláson, természetesen semmilyen kifogásolható tárgyat nem találtak a biztonsági cég munkatársai, így bementem a kordonokkal körülkerített részre, a rendezvény helyszínére. Ahogy Demszky Gábor főpolgármester befejezte beszédét, a kijárat felé indultam. Jöttem kifelé és arra lettem figyelmes, ahogy több testpáncélos rendőri egység célirányosan megindul egy világos pólót viselő férfi, Budaházy György felé, megragadják és elkezdik kifelé ráncigálni a rendezvényről távozó tömegből. (Az esetet jól láttam) Egy fiatal nőt is durván lökdöstek, berántottak maguk közé, a földre lökték és többen a hátára és a fejére térdeltek, bántalmazták.. Folytattam az utamat a kijárat felé, 20-25 méterre voltam a kijárattól, amikor több irányból engem is lerohantak testpáncélos rendőri egységek. A sisakjukon lévő azonosítószámok a VAS felirattal kezdődtek, ebből arra következtetek, hogy vas megyei egység hajtotta végre ellenem a kifogásolt intézkedést. Üvöltözve falhoz nyomtak, kábelkötegelővel összekötötték a kezeimet, majd kirángattak az Erzsébet híd alá, ahol rengeteg csapatszállító állt, az egyik csapatszállító mögé állítottak, a kezemet egyfolytában felfelé feszítve. Folyamatosan kérdezgettem őket, hogy mi az oka az intézkedésnek, hiszen egy bejelentett rendezvényről sétáltam kifelé, amikor lerohantak, és tudomásom szerint távozni egy rendezvény helyszínéről nem törvénybe ütköző cselekedet. Többszöri határozott felszólításomra sem voltak hajlandóak elárulni intézkedésük okát, és célját. Kérdéseimre vagy egyáltalán nem válaszoltak, vagy azt mondogatták, hogy ahova bevisznek, ott megtudom. Arra a kérdésre, hogy a „bent" lévők vajon honnan fogják tudni azt, hogy mi volt az intézkedés oka, ha a jelenlévő intézkedést végrehajtó rendőrök sem tudják azt megnevezni, szintén nem tudtak válaszolni. Már itt közöltem velük, hogy jogszerűtlen intézkedésükkel szemben panasszal fogok élni. Ezt a kijelentésemet nem fogadták kitörő örömmel, folyamatosan minősíthetetlen hangnemben pocskondiáztak, köcsögnek, majomgyereknek, hülyegyereknek, idiótának, baromnak neveztek. Több fiatal is odajött, és érdeklődtek a rendőröktől, hogy miért tartanak fogva, és miért tartanak a csapatszállító kisbusz hátuljához nyomva. Ők sem kaptak választ, ezért elkezdték egy papírlapra felírogatni az intézkedő rendőrök azonosítószámait. Erre, az addig velük szemben állók elfordultak, ezzel lehetetlenné téve az azonosítószámok lejegyzését. Pont felém fordultak, ezért én készségesen elkezdtem diktálni a számokat a fiataloknak. Ekkor a karomat tartó rendőr megfogta a fejem hátsó részét, és szándékosan beleverte a fejemet a kisbuszba.  Még fel is hívtam a figyelmét rá, hogy ez a cselekedet nem vall túl magas intelligenciaszintre, hiszen 3-4 tanú előtt követte el nyilvánvalóan törvénytelen, kegyetlen, szadista cselekedetét. Erre csak úgy válaszolt, hogy „mit feszengsz te köcsög", és a ruhámat megcsavarva még fojtogatott is. A leírtak valódiságát tanú is igazolja. Az engem bántalmazó rendőr számát esélyem sem volt felírni, vagy megjegyezni, mivel végig a hátam mögött tartózkodott, viszont pár pillanatra láttam az arcát, ha látnám, felismerném. A mellettem álló rendőr szó nélkül végignézte társa minősíthetetlen cselekedeteit, az Ő azonosítószáma 88658. A helyszínen felírt további azonosítószám, 88414. Ezekből az azonosítószámokból nyilvánvalóan beazonosítható a rendőri egység, amely végrehajtotta ellenem a leírt cselekményeket. Kb. 20-30 perc telt el az elfogásomtól számítva, amikor egy rabszállító autóba tettek, és a Gyorskocsi utcába szállítottak.

A Gyorskocsi utcában jeleztem, hogy panaszt kívánok tenni az ellenem végrehajtott intézkedések, és a bántalmazások miatt. Többször jeleztem, hogy szeretnék telefonálni, de erre mindig az volt a válasz, hogy később megtehetem. A folyosón a fal felé fordítva várakoztattak, aztán egy irodában lekameráztak, utána az orvosi szobába vittek, majd egy udvaron keresztül lekísértek a pincében található fogdához. A fogda szintjén bevittek egy szobába, ahol minden nálam lévő tárgyat felírtak egy papírra, kivetették az övemet, a cipőfűzőmet. A szobában egy 40-50 év körüli nő, és egy hatalmas darab, 35 év körüli kopasz, elhízott gumikesztyűs férfi volt. Amikor a telefonomhoz ért a nő, akkor még egyszer megkíséreltem élni azzal a jogommal, hogy telefonálhatok egyet, de ezt itt is megtagadták, mosolyogva kivették a telefonom akkumulátorát, és cinikusan csak annyit mondtak, hogy majd tegyek panaszt, ha nem tetszik az eljárás. Látták, hogy a papíromon van egy pecsét miszerint bántalmazás miatt, panaszt kívánok tenni, ekkor hoztak egy A4-es üres papírt és felszólítottak, hogy írjam le mi történt, és azt is, hogy a fogdán nem történt bántalmazás. Ezt a papírt meg is írtam, ahogy befejeztem arra utasított a férfi, hogy menjek be a szobában lévő paraván mögé. Bementem, szembe állt velem és arra szólított fel, vegyem le a ruháimat, ezeket egyenként átvizsgálta, a végén már teljesen meztelenül álltam előtte, ekkor arra utasított, hogy fordítsak neki hátat, tegyem a kezem a falra, emeljem fel a talpaimat és tárjam szét a lábujjaimat, aztán feltartott kézzel kétszer háromszor guggoljak le. Ezután meg kellett fordulnom, ekkor adta azt a fantasztikus utasítást, hogy „zacsit fölemelni", majd benézett még a fülem mögé, és a számba is. Kérdésemre, hogy erre miért van szükség, csak annyit felelt, hogy ez a szokásos eljárás. Én ezt kétlem, hiszen még azt sem tudták megmondani, hogy mivel vádolnak, a papíromra sem volt írva semmi információ, hogy mit követtem el, és mégis ilyen elképesztően megalázó módon bántak velem. A megalázó vetkőztetés, és vizsgálat után már nem adtak arra lehetőséget, hogy újabb panaszt írjak. Megállapításom szerint az átvizsgálás az emberi méltóságot sértő módon, nem megfelelő körülmények között zajlott. Felöltöztem, átkísértek az ötös jelzésű cellához, ahol este 11 óráig tartottak fogva. Enni este fél kilenc óra körül, tehát elfogásom után 7 órával kaptam, száraz toastkenyeret, és valami undorító halkonzervet, amin még pikkelyek is voltak. Amikor beadta a fogdaőr az ételt (?), kérdésemre elárulta a pontos időt, már este fél kilenc volt. 8 óra telt el a személyi szabadságomat ok, és indok nélkül korlátozó intézkedés megkezdése óta ezért megkérdeztem, hogy mikor szándékoznak kiengedni. Erre azt felelte a fogdaőr, hogy indokolt esetben 4 órával meghosszabbíthatják a fogvatartás idejét, viszont arra nem kaptam választ, hogy mégis mi indokolja ezt a hosszabbítást. A cellából 23 óra körül engedtek ki, ekkor már valamiért nagyon sürgős volt nekik, mert azt sem engedték meg, hogy a cipőmbe visszategyem a cipőfűzőt. Meghallgatásomra, nagy megdöbbenésemre nem került sor, azt sem engedték, hogy panaszt tegyek, azt mondták ezt majd utólag, írásban tehetem csak meg. Itt ismét többször feltettem azt a kérdést, hogy mi volt az oka az ellenem foganatosított intézkedéseknek, de itt is csak a mosolygó cinikus válasz jött, hogy tegyek panaszt, ha valami nem tetszik. Azóta sem tudom, mivel vádolnak, vádoltak meg, semmiféle tájékoztatást nem kaptam. Végül felkísértek a kijárathoz és elengedtek. Álláspontom szerint cselekedeteikkel, sokszorosan jogellenesen, jártak el.

4. Elfogás és előállítás nem tiltott töltőtömegű gázspray birtoklása miatt

2009. március 15-én 15 mg töltőtömegű paprika gázspray birtoklása miatt közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértési eljárás indult ellenem. A fővárosi V. kerületi Szent István téren, a Bazilika előtt a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által bejelentett rendezvényen kívántam részt venni, ahová rendőri beléptetés és ruházatátvizsgálást követően lehetett kizárólag bejutni. Ekkor tettem említést a kabátom zsebében lévő gázsprayről az egyik intézkedő rendőrnek. Mivel az említett eszköz birtoklása nem jogszabályellenes, (kivétel a gyülekezési tv. hatálya alá eső rendezvényeket a 175/2003. Korm. rendelet alapján), ezért értetlenül álltam a szabálysértés rendőri megállapítása előtt, hiszen a rendezvény területére nem léptem – nem is léphettem – mivel az említett, mindenkire egyaránt érvényes rutineljárás következtében a rendezvénytől távol maradtam. Aránytalan rendőri intézkedésnek tartom továbbá, hogy a helyszínről bilincsben a rendőrség Gyorskocsi utcai objektumába szállítottak, ahol az állítólagos szokásos orvosi vizsgálatot követően még egy alkalommal meztelenre vetkőztettek. Személyes tárgyaimat már a rabszállító járműbe való beszállás előtt elkobozták. A fogdában pedig zárkában tartottak a meghallgatás megkezdéséig. Szabadságomat két és fél órán keresztül korlátoztak előállítás jogcímén 17 óra 25 perctől 20 óra 5 percig. A szabálysértési ügy elbírálása jelenleg a szakértői eljárás miatt szenved halasztást. A helyszínen kapott Határozatban ugyanis (tévesen) ismeretlen töltőtömegű, felcímkézetlen gázspray szerepelt. Ez utóbbi csupán részben felel meg a valóságnak, ugyanis az említett önvédelmi eszköz műanyag gyári borítással ellátott volt, amely a rajta lévő világító test rögzítését szolgálta, s ennek levételével a tájékoztató felirat láthatóvá vált már a meghallgatás során is. Mindezért a szakértői vélemény kikérését is indokolatlannak tartom.

5. Jogvédőket ért támadás a Nádor utcában: NJA ügyvezető esetleírása

2009. március 15-én 21 óra 15 és 20 perc közötti időpontban a Budapest, V. ker. Nádor u. 2. szám előtti ház előtt a József Attila u. kereszteződésénél jogellenes rendőri támadás szenvedője lettem további kb. 25-30 személlyel együtt, köztük Morvai Krisztina jogvédőtársam is , a Jobbik Európa Parlamenti listavezetője.

A rendőri támadást megelőzően, a Budapest, V. ker. Szent István térnél jogvédő ügyeleti szolgálat keretében a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjeként – jómagam szervezetünk feliratát, logóját és megfigyelői minőségemet jelző, láthatósági mellényt viseltem – Morvai Krisztinával együtt 20 órát követően egyeztetést folytattunk a helyszínen jelen lévő rendőri erők parancsnokaival annak érdekében, hogy az ottani, bejelentett rendezvényről távozásában jogellenesen akadályozott személyek szabadon eltávozhassanak. Ez az egyeztetés kb 1 órát követően sikerrel járt, így a Zrínyi utca felőli részen megnyitották a rendőrségi kordont, ahol velünk együtt kb 40-50 személy szabadon, minden intézkedés nélkül, illetve egyesek vonatkozásában szúrópróbaszerű igazoltatással távozhatott.

Tekintettel a korábbi negatív tapasztalatokra, a rendőrség nemzeti ünnepnapokon tanúsított magatartásával és a 2006 őszén, illetve azt követően számos alkalommal kimutatható megalapozatlan, sok esetben ún. „levadászást" megvalósító eljárásával kapcsolatban Morvai Krisztina jogvédőtársammal úgy döntöttünk, hogy valamely frekventáltabb közlekedési csomópont felé elkísérjük a távozó embereket. Ennek útvonala a Zrínyi utcáról balra kanyarodva a Nádor utcára, a Deák tér felé vezetett volna.

A kb. 25-30 fős csoport (köztük sajtómunkások is, akiket szintén ért támadás, tonfaütés is http://www.youtube.com/watch?v=hfNc_Udf_Z8), amellyel együtt haladtunk, semmilyen jogellenes, rendőri intézkedést kiváltó magatartást nem tanúsított. A velünk tartó személyekkel együtt a járdán haladva beszéltük meg az elmúlt órák történéseit. Már majdnem elértük a József Attila utcát, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy mögöttünk több tucat rohamrendőr tonfáját lóbálva felénk rohan, megkerülve minket egy részük elzárja a József Attila u. felé vezető kijáratot. Egyidejűleg egy rendőrtiszt (utóbb beazonosítottam: Pusztai Csaba rendőr őrnagy BRFK) állományából rendkívül nehezen, illetve alig hallhatóan kézi megafonnal azt kiáltozta, hogy fejezzük be a jogellenes demonstrációt. Ezt sem magam, sem pedig több, velem tartózkodó személy nem értette, mivel ilyenről szó sem volt.

A hátulról jövő rendőrsorfal több szemtanú egybehangzó előadása szerint a csoport tagjainak lábát hátulról rugdosta, egyesek lábát kirúgta, illetve őket erőszakosan taszigálta. Ekkor Morvai Krisztina rögtönzött sajtótájékoztatót hirdetett meg, amelyben a sajtónak be kívánt számolni egy újabb jogellenes rendőri intézkedésről. Ezen mondatainak elmondása közben a rendőrök egy része rátámadt egy fiatalemberre, édesanyjára illetve barátnőjére. Földre vitték, dulakodás támadt, ezzel egyidejűleg több rendőr kézi könnygázspray-ből a csoportunk körbezárt tagjait minden indok nélkül lefújta, mivel a csoport tagjai közül senki nem lépett fel támadólag és nem fenyegette az egyébként egyértelműen jogellenes rendőri intézkedés befejezését. Ezzel egyidejűleg pedig a rendőri körgyűrű minden tagja támadólag lépett fel a körbezárt emberekkel, köztük velem szemben is. Néhányan földre kerültek, őket bakanccsal rugdosták, illetve egyesek tonfaütéseket kaptak (köztük Kiss Endre, alias Sodi közismert sajtós), jómagam pedig könnygázt, továbbá hátulról rendőri taszigálást, lökést, kaptam. A kiemelkedően durva hatásfokú könnygáz mindenkinél fokozottan jelentkező légzésbénulási tüneteket okozott, amely miatt az jómagam is és a körülöttem tartózkodó emberek mindegyike rosszul lett, fuldokolni kezdett és légzésbénulástól szenvedett, látása megbénult időlegesen. Ezt követően a rendőri támadás minden további nélkül abbamaradt, semmilyen magyarázatot nem kaptunk a történtekre. A mentő ugyan hamar kiérkezett, de egy civilhez, többek között hozzám sem lépett oda megkérdezni, hogy segíthetnek-e. A könnygáz-támadástól láthatóan a rendőrség több tagja is rosszul lett, őket ápolni kellett, illetve vizet adtak nekik.

Álláspontom szerint ez a rendőri eljárás minden tekintetben megsértette a vonatkozó rendőrségi jogszabályok előírásait, mivel szükségtelen és aránytalan volt, továbbá meg nem engedett kényszerítő eszközöket alkalmaztak, illetve a rendszeresített eszközöket indokolatlanul illetve aránytalanul alkalmazták. Mindenképpen kiemelést érdemel az is, hogy a könnygáz spray anyaga láthatóan olyan erős, hogy maga az ezt használó rendőr sem bírja, emiatt az egyébként jogalap nélkül elfogott fiatalember elleni rendőri intézkedést nem is tudták befejezni az intézkedést megkezdő rendőrök, mások fejezték be.

Kérem az eset teljes körű kivizsgálását, és az üggyel kapcsolatos megállapításaikat szíveskedjenek velem minél előbb közölni. Megengedhetetlen, hogy a bejelentett és békésen befejeződő tüntetés helyszínéről távozó embereket, köztük közhasznú jogvédő tevékenységet végző személyeket ilyen brutális és nyilvánvalóan jogellenes, leszámolási-megfélemlítési célzatú rendőri támadás érjen.

Az eseménysort bemutató felvétel a http://www.youtube.com/watch?v=QrOvpXvKedY világhálós helyen érhető el, az eseményeket számos fotó, videó felvétel és tanú bizonyítja