Révay András: Ötvös és Szobrászművész

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság nagykövetsége már nem először ad otthont képzőművészeti kiállításnak. Ám az, ami most a Szalóky Galéria rendezésében ott megnyílt, több szempontból is egészen különlegesnek számít.

Madarassy István 1948-ban született Budapesten. Érettségi után restaurátor volt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ötvösművész diplomát 1972-ben szerzett az Iparművészeti Főiskolán. Mesterségbeli tudása révén különféle plasztikus berendezési tárgyakat, fali és oszlopdíszítéseket, érmeket, portréplasztikákat készített. Iparművészeti munkái között szerepel többek között a Pesti Vigadó csillárjainak rekonstrukciója, valamint díszlettervek színházak és a TV részére. Munkái megtalálhatók hazai és külföldi gyűjteményekben. 1994-ben a ravennai Dante-Biennálén a „Pokol Kapuja" tervével aranyérmet nyert. 1992-től tagja a Salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának. Alkotásaival 1974 óta számos egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be itthon és külföldön.

A megjelent vendégeket a házgazda, dr. Hasan Hasanov, az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete üdvözölte és egyben azt is elmondta: a követség részt kíván vállalni Magyarország kulturális életében. Nemcsak az azeri kultúra terjesztését tekinti feladatának, a minél szélesebb kapcsolatok ápolására törekszik. Látszik ez abból is, hogy kimondottan magyar kiállítás megrendezésének is helyet adnak – ráadásul már nem is először!

A rendezők a kiállítás megnyitására dr. Feledy Balázs művészeti szakírót kérték fel, aki a művekről és az alkotóról szólva kiemelte: a nézőknek itt különös tapasztalatuk lehetett. Madarassy István ötvös-szobrászművész. Nem túl gyakori párosítás. Mutatja a művész kettős identitását, amely még megtetőződik egy harmadikkal, a rajz iránti affinitásával. Természetesen sok ötvösművész készít szobrokat, Madarassynál azonban az a különleges, hogy a dimenziók nagyobbak. Sokszor életnagyságú plasztikákat is készít, technikája egészen egyedi. Munkáit vörösréz lemezekből hajlítással, domborítással hozza létre. Ezek többsége kifejezetten nagy plasztika, de műhelyében megvalósulnak domborművek is, illetve olyan – végső soron – táblaképek, melyekben azonban mindig nagy szerepe van a harmadik dimenziónak, a téri, plasztikai alakításnak. Ezek a művek egyedi kolorisztikát mutatnak, mert Madarassy a hegesztőpisztollyal, a hő és az oxidáció által színezni képes a vörösréz felületeket.

A falakon elhelyezett sajátos rézképek másoktól nem látott, marató égetéssel készült háttere bizonyos egységet alkot, mégis mind más. A polírozott rézlemez tűzzel, lánggal festése különleges, új műfajt teremtő technika. Táblaképek, bár plasztikusak. Akárhányszor pillantunk rájuk, soha nem láthatjuk kétszer ugyanazt. Ahogyan a fény változik, mindig mást és mást mutat a kép. A lemezre helyezett, ráolvasztott színes réz és bronzcsomók a folyékonnyá vált fém mintázatát őrzik. Nem előre eltervezett, megformált alakok, a dermedés megismételhetetlen pillanata lényegül át műalkotássá. A hő hozza létre a színeket, a fizika alkotótárssá lép elő, önállósul, de csak egy határon belül. Nem tehet mást, engedelmeskedni kényszerül a művész teremtő akaratának.

Mindezek ellenére a képek mégsem egyhangúak. Témájuk változatos, noha szembeötlő, hogy mégis a visszatérő motívumok, a fák, indák, gyökerek teszik őket rokonná. A legtöbbjükre – valahol a szélén – besurran egy kis madár, a jó hír hozója. Hihetetlenül kreatívan bánik alapanyagával, a vörösrézzel, ötvösi és szobrászi eszköztárral is egyaránt él, a színek mindig jelentőséget, fontosságot kapnak, melyet a tükrözés jelensége csak fokoz. Bátran elmondhatjuk róla: olyan festő, aki tűzecsettel festi képeit.

Szobrai közül ezen a kiállításon most két jelentős műve látható: A festő és a költő. Allegorikus szobrok, fontos attribútumokkal. A festő megszemélyesíti Szent Lukácsot, aki – mint tudjuk – orvos volt, Szent Pál apostol munkatársa, de emellett festő is, aki a legenda szerint megfestette Szűz Mária képét. Így a festők védőszentje lett, névnapja október 18-ra esik, mely nap körül mostanában Magyarországon a kortárs magyar festészet eseményeit szervezik meg. Mindkét szobra jeles plasztikai értékű mű.

Több sorozatot is bemutatott most itt a művész, melyekből az egyik legfigyelemreméltóbb a Négy őselem, amelyet azonban bibliai példázatok alapján valósított meg. Érzékeljük a föld és a víz feminin, nőies jellegzetességét, befogadó karakterét, passzivitásukat, ugyanakkor a levegő és a tűz masculin, férfias atmoszféráját. A levegő a fénnyel, a tűz a szenvedéllyel együttes és ezek mindenhova behatolnak. A vörösréz anyagszerűsége a megmunkáltság eredetiségével párosulva izgalmas, újszerű hatást kelt.

A kiállítás bepillantást enged Madarassy István rajzolói, festői műhelyébe is. Tíz éve, rendszeresen jár Franciaországba, Bessans-ba egy művésztelepre, ahol folyamatosan születnek rajzai, vegyes technikájú képei, a közeli Alpok látványának varázslatából is. A falakra ezekből is felkerült egy-két igényes darab.

A szentendrei merített papírra készült alkotása színvilága jól harmonizál a tűzzel elvarázsolt rézfelületekével. A vonalvezetés is egyszerű, felesleges sallangoktól mentes, ugyanakkor pontos és kifejező.

Madarassy István tagja minden fontosabb szakmai szervezetnek, valamint 1992-tól a salzburgi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának is. Fontos számára a Rotary Klubban való tevékenykedés. Munkássága igen széleskörű. Egyaránt készít autonóm műalkotásokat, szobrokat, domborműveket, de ismert alkalmazott művészi munkássága is. Voltak jelentős restaurátori megbízatásai, a közelmúltban megjelent egy könyv is illusztrációival, amely Gyurkovics Tibor, jeles, nemrég elhunyt költőnkről, írónkról szól és szerzője Ézsiás Erzsébet.

A 2000. év személyes pályáján bizonyosan jelentős állomás volt, hiszen Mádl Ferenc köztársasági elnök úr ekkor vitte ajándékba II. János Pál pápának azt a Szent Istvánt és Gizellát ábrázoló szobrát, melyet ő készített. Az ilyen esemény minden alkotó életében rendkívüli fontosságú.

Művészetében nagyon lényeges, hogy folyamatosan jellemzi őt egy sajátos emelkedettség, ám ezzel együtt mindig érzékelhető – szobrain – egy finom irónia. Szép az ars poeticája, idézni is érdemes: „Csak akkor válik a kép képpé, a szobor szoborrá, szoborkép szoborképpé, ha a tűz és láng által a lelket is sikerült beléjük olvasztanom". Nos, ez valóban nagyon fontos Madarassy István művészetében. Mert a lélek, minden művén jelen van, így mindezzel egy sajátos emanációt, kisugárzást érzékelünk.

A bemutatott tárgyak egyedisége önmagában is indokolja a bevezetőben tett megállapítást, hogy ez a kiállítás több szempontból is egészen különlegesnek számít. Különleges viszont még azért is, mert a megnyitót követően márt csak az Interneten látható: http://szalokyagallery.axioart.com/, illetve egyes darabok a galériának budai vár szívében a Hilton Budapest épületében található termeiben egy hónapig még megtekinthetők.

(Fotó: Kovács Krisztina)