Paizs Goebel Jenő kiállítása a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában

2009.július.27. hétfő. EuroAstra - Petrásovits Zoltán 3 min read

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában nyílt meg Paizs Goebel Jenő, a 20. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó alakjának közel 200 alkotását bemutató kiállítása. Paizs Goebel Jenőnek még soha nem volt ennyi műve együtt megtekinthető, számos itt kiállított alkotás legutóbb a II. világháború előtt szerepelt tárlaton.

2.Legutóbb 1966-ban találkozhatott a nagyközönség a Budai Várban Paizs Goebel művészetével, a Magyar Nemzeti Galéria emlékkiállításán. A műveket többnyire magántulajdonosok, gyűjtők, galéria tulajdonosok és közgyűjtemények bocsátották a Múzeum rendelkezésére. A BTM Vármúzeumában több, korábban elveszettnek hitt kompozíció is bemutatásra kerül.

3.Paizs Goebel a korszak különböző tendenciáira érzékenyen rezonáló művész volt, már főiskolai festő növendék korától kezdődően sokat ígérő tehetségként tartották számon. Rendszeresen szerepelt a Műcsarnok, – ahol 1922-ben és 1926-ban kitüntető elismerést kapott – a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum tárlatain, valamint számos ösztöndíjban részesült. 1924-25-ben Nemes Marcell-ösztöndíjjal másfél éven át a franciaországi Barbizonban és Párizsban dolgozott. 1929-ben a Szinyei Merse Pál Társaság nagy tájképdíját és a barcelonai világkiállítás ezüstérmét nyerte el.

4.A kortárs hazai művészeti közéletnek aktív közreműködője volt. Alapító tagja az 1928-ban alakult Szentendrei Festők Társaságának, 1924-től a Kéve, 1932-től a Munkácsy Céh, 1937-től Képzőművészek Új Társaságának (KUT), 1941-től pedig az Új Művészek Egyesületének (UME). Neve szorosan összefonódik a szentendrei festészet kibontakozásával.

5.Művészetére kezdetben a barbizoni iskola festészetéhez való kapcsolódás jellemző, majd később Szőnyi István hatása érezhető. A 30-as években alakult ki különleges álomvilágának fantasztikus képeit szimbolikus elemekkel megjelenítő, a szürrealizmus vonulatába illő stílusa, de állandó témája maradt a szentendrei táj.

6.A korabeli művésztársadalom elismert alakjának tájképei, ember és állatábrázolásai a mai szemlélő számára is megkapóak. A tárlat szinte legszembetűnőbb, talán fő helyén a közismert,ars poeticaként is értelmezhető, Aranykor (Önarckép galambokkal) c. képét csodálhatjuk meg.