5 = 7 Sziget zárónap
8 perc olvasás 
La Fura Dels Baus
Repül az idő, alig hét napja, hogy a tikkasztó napsütésben vezettek minket körbe az épülő helyszínek között, szórták a nedvszívó anyaggal dúsított salakot és úgy nézett ki, hogy sose lesz itt igazán kész semmi.
La Fura Dels Baus
Repül az idő, alig hét napja, hogy a tikkasztó napsütésben vezettek minket körbe az épülő helyszínek között, szórták a nedvszívó anyaggal dúsított salakot és úgy nézett ki, hogy sose lesz itt igazán kész semmi. De aztán mégis minden a helyére került időben. Általában a harmadik, negyedik nap a legmeredekebb fesztiválozási szempontból. Addigra kerül elő a mélypont.
La Fura Dels BausEz most pont a Sziget első és második napjára esett volna, ha ezen nem lendített volna át az aznapi program. Így lett a fáradtság központ péntek, a szombat a visszarendeződésé és a vasárnap az a pont, amikor éjjel egy órakor két helyszín között csalinkázva elhagyja az ember száját a mondat, mely szerint innentől már tarthatna hetekig, holnap mi lesz a program, hova is megyünk? De másnapra nincs már program, ez lassan tudatosul. Vasárnap van, a Sziget utolsó napja.
La Fura Dels BausSzerencsére a zárónapi letargia itt mindig az ellenkezőjébe fordul és mindenki szeretne még egy estét úgy igazán, iszonyatosan végigbulizni. Ráadásul át is ragad ez mindenkire hamar. Szinte megszállottan halmozza az ember a programokat, tervet készít, hogy mikor, hova, miről nem szabad lemaradni. Térkép a fejben, rövidített útvonalak többéves memorizálása előkerül és irány a Sziget. A Nagyszínpad igazi fesztiválzáró műsorral készült. Kezdetnek a finn Disco Ensemble, hardcore-pop mondja a műsorfüzet, noha ha van valami, amit ez a négy riadt srác nem játszik az a hardcore és a pop. Ez inkább valami olyasmi, amit a mai tizenéves korosztály a gördeszkások zenéjének hív. Látják, máris ugyanott vagyok, amit kritizálni szerettem volna, újhullámos punkzene ez, szintetizátorral. Nem is rossz, csak a csapat névválasztása meg a leírás együtt talán százakat riasztott el attól, hogy a tikkasztó hőségben megnézzék őket. Utánuk Danko Jones Kanadából, a zeneletöltés és megosztás harcos propagálója, majd az angol Maxïmo Park és máris elértünk a nap fénypontjaihoz, az Offspring-hez és a nagy visszatérő Faith No More-hoz. Az Offspring, illetve a zenekar, amiből lett 1984-ben alakult meg Orange County-ban, Kaliforniában – ma Los Angeles a székhelyük. Offspring néven 1989-től vannak a pályán. Az énekes Dexter Holland civilben mikrobiológus és eredetileg Bryan Keith Hollandnak hívják. A Dexter becenév (nyilvánvalóan a Dexter Laboratóriuma c. Hanna-Barbera rajzfilmből) még a középiskolában ragadt rá miután osztályelső volt és sorra nyerte a matematika-versenyeket. Ilyet hallottunk már a punk zenekarról, ott van például a Bad Religion. Nem mintha össze akarnánk – vagy lehetne – őket hasonlítani. Csodálkoztunk is, hogyha a Why Don't You Get
La Fura Dels BausA Job-ot eljátszották félidőben, akkor mi marad majd a végére – de azért volt még tartalék a csapatban, nem volt mitől félni. Hozták a kötelezőt, a hátsó pavilonokig tele volt a nézőtér, szóval rengetegen voltak. Ez csak a Faith No More kezdési időpontjára tudott fokozódni, addigra már mozdulni se nagyon lehetett, nézőcsúcsot sejttettek a körülmények. Utóbbi nem is annyira hihetetlen, tekintve, hogy Mike Patton és együttesének nevéhez igazán korszakalkotó lemezek fűződnek. Az újraalakulás mindig problémás egy zenekarnál, főleg ha kultikus együttesről van szó. Vannak ugye a problémák a kihagyással eltelt évek és az azóta megváltozott stílus és igények között és a szkeptikusok, akik elzsolozsmázzák századszor is a „csak a pénz miatt úgyis…" kezdetű kritikát és nem is kíváncsiak az egészre. Bár az FNM stílusa és tag-összetétele is kissé megváltoztak az megújulással, szerencsére hitelességük és Mike Patton fergeteges, pusztító show-ja változatlan maradt. Mindenképp tökéletes újraéledése és megtartása egy legendának és megfelelő zárása egy fesztiválnak.
PasoMindezek ellenére nem lenne szép tőlünk, ha szó nélkül hagynánk az idősávban fellépő többi előadót, hiszen a zárónapra nem csak a Nagyszínpad készült kivételesen erős programmal. Az idén 10 éves jubileumát ünneplő Világzenei Nagyszínpad főműsorszáma például a Brotherhood of Brass volt, akiknek neve talán nem mond sokat elsőre a tisztelt Olvasónak, de közönségnek se. Ha azonban arról van szó, hogy ez a szerbiai Boban Marković Orkestar és Frank London a Klesmatics-ból közös produkciója, már mindjárt más a helyzet. Nem hiszem, hogy sokan csodálkoztak azon a hatalmas tömegen, ami az Offspring utolsó száma után elindult a Sziget északi vége felé, elég sietősen – tegyük hozzá. Az MR2 magyar zenék színpadán a főműsoridő a Pannonia Allstars Ska Orchestrá-é volt. Akik azt hitték, hogy ennyi nagy sztárral egyidőben alig jut majd közönség a magyar ska kiemelkedő zenekarának és egyben az egész hazai ska színtér intézményének (koncertszervezés, külföldi zenekarok meghívása), annak nagyon nem lett igaza. Amíg a PASO a színpadon volt, még az oldalsó bokrok alatt is táncoltak az emberek. Rengeteg külföldi szigetelő is kíváncsi volt a magyar ska zenekar produkciójára. Csalódást pedig senkinek se okoztak Krsáék, ahogy eddig sem. Hatalmas koncertet adtak, a külföldiek miatt kétnyelvű konferálással, az utóbbi időben elmaradhatatlan fehér öltönyben és kalapban. Szólt a Babylon Focus kissé a műfaji sztereotípia jegyében, az elmaradhatatlan Hello Gagarin a kezdetek idejéből, a Lakótelep, a klasszikus System Connection és az új lemezről a Moses and the Red Sea illetve A Tenkes kapitánya (az otthonülők számára: igeeeen, ez az a dallam, amit minden reggel lehet hallani a közszolgálati televízió magyarországi kulturális programajánlója előtt, ugye milyen jó zene?). Ha már Sziget és külföldi közönség, meg tulajdonképpen mindenképp nem hiányozhatott a dalban előadott recept, a Hortobágyi Palacsinta ( Hungarian Dish) sem.
PasoMivel a sűrű program miatt egyik este se jutottunk el a Nagy Utcaszínház területére, ahol a spanyol La Fura dels Baus társulat mutatta be minden nap a különleges, kifejezetten a Szigetre készült performanszát, melynek keretében 60 embert emelt magasba egy 70 méteres daru. A barcelonai látvány-színházi társulat 1979 óta létezik, '92-ig főként utcaszínházként működtek, de emellett több színházi projectben is közreműködtek. A nagy népszerűséget pedig az Olimpia nyitóműsora hozta számukra, ami szintén a nevükhöz fűződött. A futurisztikus teremtéstörténet előadásába magyar művészeket és önkénteseket is bevontak, így például az Erdő Boszorkányát Bíró Eszter színésznő-énekesnő alakította, de magyar tagjai voltak annak a hatvanfős csoportnak, akiket záróakkordként a daru magasba emelt. Leírhatatlan a látvány és zenei hatás élménye, amit az előadás adott, mindenki sajnálhatja, aki kihagyta.
Szerencse, hogy közel a Rock Színpad, nem kell sokat gyalogolni, hogy elcsípjük a visszatérő vendég, a norvég paródia-rockzenekar Turbonegro ráadás számait. Korábban írtuk, hogy az MTV-Headbangers Ball sátrát sem láttuk még telítve az öt nap alatt, most ez az élmény sem maradt el, alig lehetett mozdulni a sátor hátsó kijáratánál. A tömeg pedig maradt türelmesen egészen éjjel egy óráig, amikor a New York-hardcore színtér egyik ősképviselője, a Brooklyn-i Life of Agony kezdett zúzásba, jócskán megszelídülve az eltelt húsz év alatt, de nem felejtve el a régi számokat sem. A koncerten mindenki „megkapta a magáét" akár a kezdeti, akár a későbbi, lágyabb, még dallamosabb stílusuknak a rajongója (szerencsésebb esetben mindkettő).
Végezetül egy kis összefoglaló, ami nélkül nem lehet tudósítás fesztiválzáráskor: a hivatalos adatok szerint vasárnap 68 ezer látogatója volt a Szigetnek, ez majdnem teltház. Megdőlt az összesített nézőcsúcs is, a Tankcsapda koncertjének közönségét is beleszámolva 390 ezren voltak kíváncsiak a Sziget programjaira, idén először kifejezetten magasabb létszámú külföldi vendéggel köszönhetően a reklámoknak és a Hollandiából, Franciaországból induló bulivonatoknak is, meg a növekvő ismertségnek természetesen. Kis szubjektív mérleg: legjobb külföldi koncert holtversenyben SKA-P, Die Toten Hosen, Mala Vita és a Buena Vista Social Club, legjobb magyar koncert szintén megosztva Tankcsapda és PASO. Legjobb spontán buli-helyszín a holland Radio Barkas lemezlovasaival. A legjobb és legötletesebb új helyszín a Hungarikum Falu, a legjobb régi helyszín az idén tízéves Világzenei Nagyszínpad. A legjobb kínálatú és leggusztusosabb étkezde a Hungarikum Falu Sokacbab pavilonja. Citromdíjasok: The Notwist, Lily Allen és a legundokabb kiszolgálás citromát a Szeparé hátsó „gombájának" személyzete érdemelte ki sajnos. A legjobban bulizó közönséget ezúttal a francia és a holland szigetelők adták, a vigaszágon meg kell említeni a PASO magyar közönségét, tényleg kitettek magukért. Természetesen ezek a mi szubjektív meglátásaink, a saját tapasztalataink alapján, ha bárkinek akad cáfolata, kiegészíteni való kommentárja szívesen fogadjuk.
Ezekután nem maradt másra energia, mint egy búcsúkör kifelé, az egyébként megállíthatatlanul bulizó, vándorló szigetelők között és a gondolat, hogy hajrá Sziget! Szeretnénk itt lenni a huszadikon is és reméljük lesz rá alkalom! Köszönjük figyelmüket.
Verner Adrienn Ágnes és Szvitek Péter
Fotó: Szvitek Péter
