Csoma-legendárium -Törőcsik Mari újra a színpadon

Filmopera – első hallásra könnyen érthető kifejezés; a szerző által használt műfaji megjelölés ismeretében pedig talán még világosabb: opéra cinematique. A színpadi mű ötlete Szemző Tibor első himalájai utazása idején fogalmazódott meg. Elsőként a film, Az élet vendége – Csoma-legendárium jött létre, ezt követően készült el az opera.

Filmopera – első hallásra könnyen érthető kifejezés; a szerző által használt műfaji megjelölés ismeretében pedig talán még világosabb: opéra cinematique. A színpadi mű ötlete Szemző Tibor első himalájai utazása idején fogalmazódott meg. Elsőként a film, Az élet vendége – Csoma-legendárium jött létre, ezt követően készült el az opera.

  
    
A filmet világszerte jelentős fesztiválokon vetítették, a 37. Magyar Filmszemlén három díjat kapott (rendezői látványdíj, Aranymikrofon-díj, a "Legjobb zene" díja a diákzsűritől); az 58. Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál – Kritikusok hete elismerő oklevéllel jutalmazta, s 2006-ban megkapta a Magyar Filmkritikusok díját, 2007-ben pedig a Mediawave egyik fődíját. (http://www.csomafilm.hu/)

Szemző 1999-es himalájai utazása során hangfelvételeket és – 8 milliméteres kamerával – filmfelvételeket készített. E filmes naplók és Sári László forgatókönyve alapján indult a forgatás 2003-ban Szaladják "Taikyo" István operatőrrel. Ez a forgatott képanyag alkotja a film egyik rétegét, míg a másik réteg Roskó Gábor régi diafilmeket idéző festményein elevenedik meg, amelyek animációs jelenetekben kelnek életre és repítik mesés tájakra a néző-hallgatót. Az opera cselekményének vázát is e két réteg váltakozása alkotja, alapvető hangulatukban is különböznek, hiszen az Indiában és Tibetben készült felvételek alatt megszólaló szövegek forrásanyaga javarészt a keleti gondolkodásmód és bölcselet, míg az animációk legendái a gyerekkor mesevilágát idézik.

Az opera Csoma életútjának megjelenítése mellett azt a lelki átalakulást, belső utat igyekszik végigjárni – hangok és képek segítségével -, amelyet Csoma Sándor járt vagy járhatott be. A téma titokzatossága, Csoma legfőbb karaktervonása: a zárkózottság okán különleges vonzerőt jelentett a szerző számára. Ennek átadásához igénybe veszi a képeket, az instrumentális és vokális zenét, valamint a verbális, nyelvi muzsikát is. Az opera zenei rétegeinek egyik fontos elemét ugyanis a több nyelven megszólaló beszélt szövegek alkotják, melyek – mivel csak kevés hallgató számára közvetítenek jelentéstartalmat – elsősorban zenei vonásaikat tárják a hallgató elé.
Sári László szövegkönyvének irodalmi forrásanyaga egyebek közt Sztrabón, Milarepa, Su-la-ce, Cangjang Gjaco, a 6. dalai láma, Sziddhartha Gautama Buddha és Francis Bain művei, valamint a Puránák és a Tibeti halottaskönyv. Így hallhatjuk azoknak a nyelveknek a zenéjét, amelyeken Csoma beszélt és értett, köztük az ógörög, az arab, a perzsa, a szanszkrit, a páli, a bengáli, a hindi és sok más nyelvet, szólaljanak meg bár beszéd- vagy énekhangon. Szemző számára rendkívül fontos a beszélt szövegek zenébe történő beemelése, technikája eltér a Sprechtgesang megszokott zeneszerzői alkalmazási módszerétől. A szövegkönyvet először kiválasztott nyelvekre hangszereli , ezután készülnek el civil beszélőkkel a hangfelvételek, s azok aztán az operai szövetbe ágyazva nyerik el végső formájukat.

A darabot a 2008-as nagysikerű wroclawi világpremier után október 7-én mutatják be Magyarországon, a Művészetek Palotájában. Ebben a produkcióban, narrátorként tér vissza a színpadra Törőcsik Mari, a varázslatos hangú mesemondó, a Nemzet Színésznője.