Csak semmi pánik …

Ő az, akit gyermekkoromban is, kamaszként is, és felnőtt fejjel is szerettem, szeretek. Ő az, akit elsőként említek ha valaki megkérdezi ki a kedvenc színészem. Ő az, akivel sosem sikerült beszélgetnem, pedig nagyon szerettem volna. Ő az, akivel már sosem fogok beszélgetni. Bujtor István 67 évesen hunyt el.

Ő az, akit gyermekkoromban is, kamaszként is, és felnőtt fejjel is szerettem, szeretek. Ő az, akit elsőként említek ha valaki megkérdezi ki a kedvenc színészem. Ő az, akivel sosem sikerült beszélgetnem, pedig nagyon szerettem volna. Ő az, akivel már sosem fogok beszélgetni. Bujtor István 67 évesen hunyt el.

Kisgyerekként is rajongtam érte, és annak ellenére, hogy ezek a rajongások általában megváltoznak, elmúlnak, vagy más célszemélyt találnak, nálam változatlan maradt. Szerettem mint szinkronhang, mint Sándor Mátyás, vagy mint Ötvös Csöpi, csodáltam, mint a Balaton szerelmesét.

Az általa írt könyvet (Ezt megcsíptük Oszi.!?) többször olvastam, mindig jókat mosolyogtam előadásmódján, humorán. Volt mit mesélnie, hiszen egy nehéz korszakban született -1942-ben-, így a háborúból is maradtak emlékei. Mesél az első csalódásáról, mikor kiderült, hogy nem létezik a Mikulás, és nem a Jézuska hozza a karácsonyfát, az első szerelemről, iskolákról, sportról, barátokról, vagy hogy lett Bujtor Frenreiszből. Olvashatunk filmjeiről, forgatásairól, melyekben mindig akadt valami kis bucka, nehézség. Fantasztikus humorral teli könyv ez, amolyan igazi „bujtoros" stílussal.

Sokan aggódtunk betegsége alatt, szorítottunk gyógyulásáért, és még többen vagyunk, akiket halálhíre megdöbbentett. Nyugodj Békében Bujtor István, Isten Nyugosztaljon Csöpikém!

Németh Krisztina