Futár Iván: Avatar

Avatar. Jó film. Beszéljünk róla. Ülök egy valódi teaházban egy virtuális társasággal, és real-time módon kortyolom a teámat. Darjeeling Himalája. Fekete, natúr, erős. A kommunikáció megkíván viszonyítási patronokat (a telepatikus kapcsolat szubjektív elemei másképpen érthetőek félre), ezek a szakszavak. Fekete tea, virtuális társaság, real-time kapcsolat.

A fekete tea egy fermentáltsági szintet jelez, és ha ennek egzakt mélységig nincs is tudatában a hallgató, van annyi részképzete, hogy tudja hova tegye. Nem gyümölcstea, nem zöld – ez fekete. A virtuális mód is beépült a köznyelvbe, annak rugalmas átértelmezhetőségével együtt. Megjelent Kertész Imrével egy interjú (A haláltudat, mint virtuális erő), ahol a címben szereplő virtuális szó sehol másutt nem fordul elő az írásban, és az olvasóban ez a tény nem kelt hiányérzetet; értelmezi és helyettesíti a lehetséges szinonimák valamelyikével.

A második zárthelyi dolgozatomat az egyetemen virtuális módon írattam meg egy hallgatóm szerint. A kérdések-feladatok egy internetes űrlapon voltak elérhetőek. A teljesen kitöltött űrlapot a rendszer e-mailként postázta a tanár címére. Az Internet mérete – és a tanár adottságai – lehetővé tették, hogy minden egyrészt hallgató más feladatot kapjon, másrészt a feladatok nem információ-visszaböfögést, hanem intelligens alkalmazást kívántak, így kizártam a puskázás lehetőségét, és most a tantermi rendszerhibák miatt zárthelyi dolgozatot átminősítettem egynapos házi dolgozattá – hogy otthon be tudják fejezni (vírus vírus hátán – csak 18 éven felülieknek). Ezt a helykibővítést értelmezte az egyik hallgatóm virtualizációnak. Lényegében a „nem igazi" szinonimája lett a szó, ami az eisteini realtivitás hétköznapi félreértelmezéséhez hasonlítható. „Mert Einstein mondja, minden relatív: csak a fog tud úgy fájni, mint a szív!" (A kaktusz virága) Mit tudnék én egy átlagemberrel beszélni az általános és a speciális reletivitáselméletről? Legfeljebb megnézzük együtt a Wikipédián, és utána ö azt mondja, hogy „Bocs, én nem így értettem!". Csak virtuálisan használta a fogalmat!

A nem fizikai jelenlét kezd elfogadhatóvá válni. Tanár, hallgató, tárgyalópartner számítógépes hálózaton van jelen. Mobil eszköztárak vannak – sőt maga az élet mobil. Egy időben erről csak álmodoztunk, de ma már egyre többen vágyunk valami stabilabbra J.

Szóval a film. Az Avatar. A sajtóadatok szerint a magyar bemutató egy nappal megelőzi az amerikait. Az asztaltársaságom egyik tagja szerint marhaság. Mese. Neki csak az a megnézhető mozi, ami valami hasznosról szól, vagy valakinek az életét mutatja be korrekten. A hozzám hasonló játékkedvelőket, mesefüggőket nem is tekinti felnőttnek. Ellenzékként egy (technikai) vélemény a kerekasztal átellenes oldaláról, miszerint a grafika, különösen az árnyékkezelés az nagyon kúl, a story az meg király, és mondja az internetes pletykaoldalakat, ahol olyan nem publikus infok vannak feltéve, mint a rajongói filmhiba-jegyzék (már?) meg forgatási celebstorik. Gondolkodom, hogy álljak-e ki a játék mellett, de nincs értelme. Ez többnyire elfogultság kérdése, és értelmi érvekkel nem befolyásolható. A játék – szerintem – életmodell korrigált kockázati értékkel. A valóságban többnyire nincs újabb életlehetőség, bár nekem volt egy nagynéném, aki gyakran kezdett úgy mondatot, hogy ez még az első halálom előtt történt. A nagyváradi klinika proszektúráján feküdt, már kiállított halotti bizonyítvánnyal, amikor egy arra járó ismerős magyar orvos nekiállt és közvetlen szívmaszírozással visszahozta. Szóval a Vietnamban bevetett pilótáknak kétfajta veszteségnyilvántartása volt. A bevetési veszteség az harci körülmények között történt. A másik pedig az volt, amikor már hazatérte után nem tudta feldolgozni a harctéri eseményeket (Rambo). A háború vége felé már olyan szintre fejlődött a számítástechnika, hogy a pilóták kiképzésében szimulátorokat is lehetett alkalmazni. Azoknak a pilótáknak, repülőszemélyzetnek, akik szimulátorokon tanultak meg harcolni, a posztharctéri terheltsége 80%-al kevesebb volt. Rossz hasonlattal mondhatjuk, hogy végigjátszották a háborút. Idén a Forma 1-ben egy új pályát avattak. A pilóták közül volt aki dicsérte, volt aki szidta, de ismeretlennek egyik sem mondta. Majdnem egy éve vezették a szimulátorukban az autójukat a még nem is létező pályán.

Az avatar egy képviselő, egy szimbólum, egy játékfüggő objektum, ami engem, a játékost jelent abban a világban. Minden írói munka eredményeképpen az olvasó (néző) avatarrá válik. Camus szerint az író nem történeteket mond el, hanem saját világokat teremt. Ebben elmélyedhetek az én az íróval KÖZÖS paramétereink alapján. Ebben a filmben az én, egy mozgássérült, aki a tolókocsiból száll át a fantasy-világba, ahol természetesen egészséges. Persze a történet mozgatórugója nem a láb-nem láb, hanem az erkölcs-más erkölcs ellentmondás, hiszen a jó fiúnak rá kell jönnie arra, hogy vannak a pályán rossz fiúk is. Persze a jó-rossz fogalmak természetszerűen vitathatóak, nem csak a társadalmi kényszerhelyzetek (hankissi csapdák) szülte átértelmezések miatt. Történetvezetési izgalmak vannak, grafikai élményként megélhető katarzis is akad, bár a mai filmvilág olyan, ahol az egykori firkák helyén (Roger nyúl a pácban) 3D-s bérelhető digitális színészek dolgoznak.

Bár általában az avatar egy irodalmi technikával elképzelt világbeli másunk, azért van ennek más, használható értelmezése is. Mi magunk is avatarként funkcionálhatunk, ha a világunk (az érzékelési, cselekvési lehetőségeink megváltoztatottak, korlátozottak): mondjuk a két totalitárius diktatúrarendszer bármelyikében, szülői kontroll alatt, vagy egyszerűen gazdasági korlátok között lébecolunk. Azt mondom igen, és közben az avatarom, a képzelemben, felemeli a fejét. Vagy éppen lehajtja. Azt mondja szabad? Gúzsba köti a kora, a neme, a genetikája, a társadalma. Először meg kell tanulni elfogadni és lemondani. Szabad az lehet, aki nem korlátozott. Nehéz? Hát nem könnyű. Gyerekeknek másképpen fogalmazunk. Az 1001 éjszaka meséi, Gulliver, Grimm történetek eredetileg 18 éven felülieknek szóltak. A kiherélt változatot adjuk ma a gyerek kezébe. Elzárjuk őt a szaporodás, halál, erőszak témakörétől, ami pedagógiailag védhető, de filozófiailag támadható. Az un. természeti népeknél, ahol a kisgyerekek az állatgazdálkodás körében megismerkednek az elmúlás és születés tényével, ott nem misztifikálják ezeket a fogalmakat. Magyarországon ma a méltóságteljes halálelfogadásért küzdeni kell civilszervezeteknek, mert ez nem természetes.

Ha a teljes életemet uralhatom, akkor magam vagyok az avatarom, és nincsen szükségem kivetített önképre.

Ha nem, akkor elmegyek, és megnézem még egyszer a filmet. Ha szabad vagy, akkor gyere velem megnézni. Igaz, ha tényleg szabad vagy, akkor nincs szükséged rá.

Van melletted egy üres hely a teázóban? Szabad?

Filmlink az adatokkal: http://www.filmkatalogus.hu/Avatar–f25351