Révay András: Kettős ünnep

Ha egy új étterem megnyitásán mintegy kétszáz vendég van jelen, az már önmagában is arról árulkodik, hogy valami különlegességről van szó. Hát még, ha hozzátesszük, hogy ezen a rendezvényen huszonhárom fogásos ételsort szolgáltak fel!

Éttermek, általában – ritka kivételtől eltekintve – a tulajdonosuk nevén válnak híressé. Itt sincs ez másként. A már tizenöt éve Magyarországon élő Wang Qiang kínai sztár- és mesterszakács Telepy utcai szecsuáni étterme mellett Budapest XIV. kerületében, a Gizella u. 46. szám alatt nyitotta meg újabb kínai étekműhelyét. Kínai étterem már több száz van Magyarországon. Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni – kérdezhetné – és joggal – bárki. Valóban, már sok van, örömére azoknak, akik szeretik a kínai konyhát.

Amint az a megnyitókon elengedhetetlen ünnepélyes szalag-átvágásnál kiderült, ismert személyiségek is akadnak közöttük szép számmal. A Távol-Kelet érdekes, izgalmas ízeit rajtuk kívül is sokan szeretik és az ő örömükre is szolgál, hogy a lista, mely a kedvenc helyeket tartalmazza, most egy új címmel bővülhet. Mert arra nézve pillanatnyi kétség sem merülhet fel, hogy Wang mester konyhája rövidesen rákerül ezekre a listákra. Itt ugyanis nem a sokfelé található, megszokott kínai ételeket fogják kapni. Kína nagy ország, sok népcsoport lakja, akiknek ízlése, stílusa jelentősen eltér egymástól.

A létesítmény háromnegyed részben Xin Jiang (ujgur) és negyed részben hunani, pekingi, szecsuáni stílusú ételekkel várja az érdeklődőket. Van minőségi büfé- és magas színvonalú gasztronómiai szekciója is. A választék külön érdekességének számít a tésztafélék sokasága, a kézzel gyúrt rizs, a pekingi kacsa, valamint a grillezett bárány- és kenyérsaslik. A „kínai" sok területen az alacsony minőség jelzőjévé vált. A Wang étterem ennek cáfolatát kívánja jelenteni. A mester eddigi tevékenységének ismeretén túlmenően erre garanciát nyújthat a Lucullus Társaság jelenléte is.

Az étteremnyitó eseményt ugyanis a Lucullus Baráti Társaság Gasztronómiai Egyesület (Lucullus BT) szervezte, melyet egybekötöttek a szervezet hatodik születésnapjával. A Lucullus BT hat év alatt nyolcvan nagyszabású vacsorát és több száz egyéni- és céges főzőkurzust szervezett, hogy az ételeken keresztül népszerűsítse az adott nemzet kultúráját, emellett számos más gasztronómiai programban is szerepet vállalt. Turóczi Gábor, az egyesület elnöke elmondta, hogy tovább fognak menni a megkezdett úton, főleg a FINE DINING stílusú gasztronómia irányába, de a nemzetiségi konyhák feltérképezését is folytatják.

A bevezetőben már említett huszonhárom fogásos ételsor ez utóbbi vállalásnak volt az egyik példája. Csak előételből ugyanis mindjárt nyolcféle is szerepelt, és ha valaki azt végigkóstolta, alighanem búcsút mondhatott a további fogásoknak. Több már valószínűleg nem fért belé. Ezért azután mindenki igyekezett nagyfokú mértékletességet tanúsítani, hogy minél több érdekes étellel ismerkedhessen meg. A Xinjiang, azaz Ujgur autonóm tartományt szintén számos etnikai csoport lakja Kínában, ennélfogva a helyi gasztronómiai szokások is meglehetősen változatosak.

Mivel az ujgur mellett az étterem más tájegységek különlegességeit is kínálja, nem hiányozhat az étlapról a legismertebb kínai étel, a Pekingi kacsa sem. Nem véletlen, hogy ez nyitotta meg a főételek sorát. Mi több, a vendégek figyelemmel kísérhettek az elkészítés különböző fázisait is, kezdve az elősütött példányok bemutatásán. Az igazi titkokat persze senkinek sem sikerült ellesni. Talán nem is nagyon bántuk, hiszen követte még a Vaslapon sült paprikás marha, a Jade rákja, „Ég és föld" oldalas, Birka „Gan Guo" módra (meg ne kérdezzék mi volt ez?), Pikáns csirke Wu Dong tésztával. Egyik jobb, mint a másik!

A kínai ember sokat ad a szépségre, ezért térjünk még vissza egy pillanatra a Pekingi kacsához! Első pillanatban nehéz volt eldönteni, hogy a finom húsok vagy a tálalás díszei vonzóbbak-e? A díszítés ugyanis elengedhetetlen részét képezi a kínai ételkészítésnek. Ami pedig önmagában sem túl egyszerű. A legjellegzetesebb ételek a grillezett bárány, a kebabok, a sült halak és az olyan rizs, amit kézzel fogyasztanak. A helyi bárány majdnem olyan híres, mint Pekingben a kacsa, vagy Guangzhou-ban a szopós malac. A kétéves bárányt leölik, majd lenyúzzák a bőrét, besózzák kívülről és belülről, megkenik egy szósszal, amely tojásból, apróra vágott gyömbérből, borsból és mogyoróhagymából áll. Eztán az állatot rádobják a grillre, ahol mintegy egy órán keresztül aranybarnára sül.

Azért az óvatosság sem árt! Ha az étlapon számunkra ismeretlen étellel kacérkodunk, kérdezzük meg, mire számíthatunk. Némelyik ugyanis még az edzett magyar ízlés számára is túl csípősnek bizonyulhat. A Xinjiang kebabok Kína-szerte kedvelt, gyorsan bekapható ételek, találkozhatunk velük az utcai árusoknál és az éttermekben egyaránt. Folyamatosan forgatják őket, és amikor majdnem készek, sót, borsot és más fűszereket tesznek rájuk. Kívül ropogósak, belül puhák, enyhén sósak, és csípősek.

Népszerűek és roppant ízletesek a különféle – tálakban készült – ételek. Ezeket melegítőben tálalják, összetételük igen változatos. Jellegzetesek még az „olajos piramisok" – afféle tésztabatyuk – a nang palacsinta, a sanzi (csavart guba), a ququ (bárányhússal töltött gombóc), valamint a sült halak, a liszttel töltött tüdő és a rizzsel töltött virslik. Ezután pedig eljuthatunk az édességekig, melyeket a kínai emberek is nagyon szeretnek. Gyakran golyó formában készítik és különféle módon ízesítik. Használnak hozzá szezam magot, kókuszt, mézet, gyümölcsöket, így azután finomak és laktatóak.

Az új étterem ünnepélyes megnyitóján a házigazdák a vendégek szórakoztatásáról is gondoskodtak. Az étkezés szünetében egy különleges hangszer, a huszonegy húros citera szólalt meg és teremtett hamisítatlan kínai hangulatot. A játék rajta komoly tudást igényel, a hangja szinte már a zongoráéval vetekszik, ám a kétezer éves pentaton dallamok megszólaltatására különösen alkalmas. Érdekesen hangzanak rajta a magyar dalok, de lejátszásukkor jól felismerhetőek. A kínai népdal, mint a magyar, ugyanúgy énekelhető is. Témája ott is a szerelem. Ezeket a dalokat igen kellemes hallgatni, de sajnos még nem dőlt el, hogy ez a zene az étterem állandó műsorszáma marad-e? Javasoljuk: maradjon!