Mozaik Szmolenszk Után

A szombati repülőgép-szerencsétlenség az egész világot megrázta. Mindenki részvéttel tekint a lengyel népre, melynek ekkora tragédiát kell átélnie.

A lengyel elnök és kísérete Katyń-ba tartott, hogy ott megemlékezzenek arról a tragikus eseményről, amikor az oroszok a lengyel vezérkart, 22 ezer ember mészároltak le 70 évvel ezelőtt. S most csaknem száz ember veszett oda újra az ország vezetői közül, köztük a köztársasági elnök, Lech Kaczyński és felesége, Maria is. A tragédiában kilenc egyházi személy – két püspök és hét pap, illetve lelkész – is életét vesztette.

Katyń újra feltépte a sebeket: a hetven évvel ezelőtti áldozatok mellett ezentúl a most meghaltakról is meg kell emlékezni – ráadásul a szerencsétlenségben elhunytak közül többen az egykori áldozatok hozzátartozói voltak. „Most már magam is tudom, mit jelent Katyń" – mondta ki ezt egy férfi, akinek édesanyja és a fia is a gépen voltak. „Számunkra átkozott ez a hely" – fakadt ki Aleksander Kwaśniewski volt köztársasági elnök – s valószínűleg az emberek többségének ugyanez jutott eszébe.

A lengyel nép azonban, ha le is taglózta a veszteség, nagy emberi méltósággal viseli a tragédiát. Varsó főterén azóta is ezernyi mécses ég, az emberek nem szégyellnek sírni és nem szégyellnek az utcán imádkozni. Nem sokkal a tragédia híre után emberek ezrei jelentek meg az elnöki palota előtt, Varsó és a többi város központjában, s megkondultak a harangok is. Már aznap sok helyen szentmiséket tartottak, melyeken nagy tömegek vettek részt. Másnap az utcákon két percre megállt a forgalom – az emberek némán emlékeztek, hallgattak és imádkoztak. Mindenhol a nemzeti zászlót látni, valamint az elhunyt elnök és a többi áldozat fényképét. Koncerteket, fesztiválokat, előadásokat mondtak le. Külföldön a lengyel sportolók a gyász jelével vettek részt a versenyeken. A pártkülönbségek átmenetileg megszűntek – az emberek, az állami vezetők is elsősorban lengyelnek érzik magukat, akiket óriási veszteség ért, és ez eggyé kovácsolja őket. Erről több politikus is nyilatkozott, s az újságok is „pártok feletti gyász"-ról beszélnek. Kazimierz Nycz varsói érsek ezt így fogalmazta meg: „Most nem annak van itt az ideje, hogy az okok felől kérdezősködjünk, mert az megoszthat minket. Most együtt kell lennünk, össze kell tartanunk."

Lech Wałęsa szomorúan nyilatkozott: „Én megbocsátok nekik, de ők már nem bocsáthatnak meg nekem." Wałęsa és Kaczyński, a két Szolidaritás-harcostárs a kommunizmus összeomlása után eltávolodott egymástól. Wałęsa számított arra, hogy egyszer majd tisztázzák feszültségeiket és újra jó barátok lesznek – erre azonban már nem kerülhet sor.

A fiatalok spontán az utcára vonultak; a felsőoktatási kollégiumokban kereszt alakban kivilágított ablakokkal fejezték ki együttérző gyászukat; sok gyerek megbeszélés nélkül is díszruhában ment iskolába hétfőn, átérezve a pillanat komolyságát; és az egész népet átjáró közös fájdalom még sok apró, megindító formában mutatkozott meg.

A lengyelek hálásan fogadják azt, hogy az egész világ osztozik megrendülésükben és gyászukban. Újságjaikban és honlapjaikon bemutatták, hogyan írnak és emlékeznek meg róluk az egyes országokban. Szerte a világon a lengyel nagykövetségek előtt is mindent elborítottak a mécsesek és a virágok.

Volt olyan vélemény – bár nem ez volt az általános -, mely annak a félelemnek adott hangot, hogy ez a tragédia feszültséget hozhat Lengyelország és Oroszország szépen javuló viszonyába. Az újságok azonban ennek éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak. Az oroszországi lengyel követség előtt ugyanúgy mécseseket gyújtottak és virágokat helyeztek el a megrendült emberek, mint bárhol a világon. Joachim Brudziński, a PiS (Jog és Igazságosság Pártja) politikusa úgy számolt be a Jarosław Kaczyńskivel tett útról, akinek az elnök holttestét kellett azonosítania, hogy mind az egyszerű orosz emberek, mind a hivatalos személyek részéről olyan fokú együttérzést és tiszteletet tapasztalt, amiért élete végéig hálás lesz nekik. A tragédia napján a moszkvai Echo Rádió egyik bemondója ezekkel a szavakkal fordult blogjában a lengyelekhez: „nem akartuk, mégis újra fájdalmat okoztunk nektek. Bocsássatok meg, hogy Oroszország újra szerencsétlenséget hozott rátok!"

Stanislaw Dziwisz krakkói érsek a régi és a mostani katyń-i áldozatokért mondott szentmisén az elhunyt elnököt idézte: Lengyelország értékeli azokat a törekvéseket, melyeket Oroszország tett az elmúlt tíz évben. Ezen az úton kell továbbhaladnunk, nem szabad megállnunk, sem visszafordulnunk. „Vegyük ezt az elhunyt elnök végrendeletének" – tette hozzá az érsek.

Amikor az elnök koporsója hazaérkezett, a repülőtéren az állami tisztviselők együtt letérdeltek és imádkoztak. Másnap az elnök feleségének koporsóját szállító konvojt virágokkal szórták tele a sorfalat állók. Ezrek várakoztak azután több száz méteres sorban az elnöki palotánál, hogy kifejezzék tiszteletüket az ott felravatalozott Kaczyński házaspár előtt. Van, aki letérdel, van, aki virágot tesz a koporsókra, de nem jut sok idő az emlékezésre, annyian várakoznak még.

Sokáig lehetne folytatni ezeknek a mozaikoknak az összerakását, de ezekből is összeállt egy kép, amely tükrözi Lengyelországnak ezeket a tragikus, mégis felemelő napjait. Mert felemelő, ahogy mindenhol a túlzástól mentes, mély nemzeti érzéssel, a hit és az ima megnyilvánulásaival lehet találkozni, melyek megerősítik a lengyeleket összetartozásukban – és ezzel megerősítenek minket is.

Pápai Zsuzsanna/Magyar Kurír

Képek: wiadomosci.gazeta.pl, www.alert24.pl