Révay András: Harcoló vonalak
4 perc olvasás
Több szempontból is érdekes az a kiállítás, ami a napokban nyílt meg a budapesti Cervantes Intézetben. Magyar grafikusművész, Gál Krisztián alkotásai láthatók, de – mint azt a művész maga mondta – az inspirációt hozzájuk Alicantéban kapta.
Több szempontból is érdekes az a kiállítás, ami a napokban nyílt meg a budapesti Cervantes Intézetben. Magyar grafikusművész, Gál Krisztián alkotásai láthatók, de – mint azt a művész maga mondta – az inspirációt hozzájuk Alicantéban kapta.
Nonfiguratív alkotás előtt állva az ember gyakran érzi: ilyet akár én is tudnék csinálni. Húzok pár görbe – esetleg egyenes – vonalat, felkenek néhány színt, és készen is van a mű. Gál Krisztián képeit látva, ugyanez az első benyomás – néhány pillanatig. Aztán már megfog a kép, szinte sugallja: ho-hó komám! Ilyet talán mégse! Bizony, elég csak egyszer végigsétálni a teremben, hogy kiderüljön – itt fantázia van, élet, játékosság. Fiatal alkotóról lévén szó, nincs is ebben semmi meglepő. Bár az is igaz, hogy csak évei számát tekintve nevezhetjük fiatalnak. Máris komoly szakmai múlt áll mögötte.
A Magyar Képzőművészeti Egyetemre 18 évesen vették fel, és 1996-ban grafikusművész diplomát szerezett. Mesterei Auth Attila, Molnár Kálmán voltak. Az egyetemi évek alatt Adorján Attila festőművésszel létrehozták a „Felhőkarcolók csoportot", amely a 90-es években a street art, pop art és hiperrealizmus lehetőségeivel foglalkozott. 1995-ben az Egeri Ifjúsági Házban, 1996-ban a Hotel Aquincumban mutatkoztak be. A diploma megszerzése után a művészeti tevékenység mellett 1998-ban hozta létre a LEON DSGN stúdiót, ahol kollégáival tervezőgrafikai és designer munkát végeznek. 2000-ben, a Művész Moziban rendeztek kiállítást munkáiból. 2002-ben megnyerte a Coca-Cola tárgydesign pályázatát. Emellett számos cég, termék, rendezvény arculati koncepciója készült el stúdiójában.
2006-ban részt vett a Dániában az ARTWEEK-en és egy csoportos kiállításon Aabenraa-ban, amely új lendületet jelentett a képzőművészeti törekvéseihez. 2009-től a Unit magazin művészeti vezetője és 2010-ben elnyerte a 41. Magyar Filmszemlén „Az Év filmplakátja" szakmai-díjat. Az EMI-Hunnia Records kiadóknak készült tervezőgrafikai munkáit „ZENEVONAL" címmel a LUMEN Galériában, 2010-ben mutatta be. Ennek ellenére a ez a fajta munka koránt sem elégíti ki. Álláspontja szerint a képzőművészethez elrugaszkodás kell.
Az elmúlt két évben összesen mintegy húsz napot töltött egy gyermekkori barátjánál Alicantéban. Ez az időszak aktív rajzolással telt. Saját elmondása szerint szinte semmit nem látott az országból, annyira megfogta ott az élmény. Főleg a tengerpart. Az ott töltött időszak alatt rengeteg vázlatot készítettem – hangzott el legújabb kiállításának megnyitásakor – „arra koncentráltam, hogy ötvözni tudjam az eddigi munkáim eredményeit. A képzőművészet és iparművészet műfaji határainak elmosása mellett a legizgalmasabb dilemma a figuralitás és absztrakció, a tudatosság és az automatizmus egyensúlyának megtalálása volt."
Egy művésznek fel kell vállalni a gyötrelmet, hogy nem minden a pénz. A tervezőgrafika a megélhetés, de kellett a katarzis, a „nem pénzért" végzett munka. Korábban Olaszország érdekelte, de a spanyolok keresetlenebbek. Semmi kimódoltság, sokkal inkább a pozitív életérzés jellemzi őket. Mindkét nép kultúrája azonos gyökerekből, a mediterrán viszonyokból táplálkozik és jó dolog ebbe a kultúrába belecsöppenni. Ezért az őszi tervek között máris szerepel egy hosszabb út, ismét csak Alicantéba. Ennek indoklását így fogalmazta meg a művész:
„A vonalaim harcolnak. Nem tudnak dönteni a logosz és a káosz között. Ezt a csodás játékot, amit játszom, neked is odaadom. A rajzolás automatizmusa szürreális képeket szül, a kreativitás magyarázatokat ad és szimbólumokat gyárt, így az értelmezés labirintusa csodálatosan sok utat kínál és olyan képrejtvényt teremt, amelyet végtelenszer megfejthetünk."
A spanyol ihletésre született képek kiállítása május 15-ig látható a Cervantes Intézetben, Budapesten, 1064 Vörösmarty u. 32.
