Szlotákia vagy nem Szlotákia – ez itt a kérdés

Hallgatom a rádiót este, szivarfüstbe burkolódzva. És amikor meghallom, hogy megvannak a választási eredmények, akkor egy kis remény támad: talán egyszer végre sikerül normalizálni kapcsolatainkat északi szomszédunkkal. És a Szlotákia név, amivel baráti körben illettük ezt a jobb sorsra érdemes országot örökre eltűnik a politikai süllyesztőben.

Hallgatom a rádiót este, szivarfüstbe burkolódzva. És amikor meghallom, hogy megvannak a választási eredmények, akkor egy kis remény támad: talán egyszer végre sikerül normalizálni kapcsolatainkat északi szomszédunkkal. És a Szlotákia név, amivel baráti körben illettük ezt a jobb sorsra érdemes országot örökre eltűnik a politikai süllyesztőben.

Szokás szerint a káosz politizálásba átcsapott MSZP rögtön huhogni kezdett: Miattunk esett ki az MKP a parlamentből. De a szlovák magyar összefogás  – a HÍD – benn van. De most nem ez a lényeg. Ez másodlagos magyar belpolitikai játszma. A lényeg az: a számukra kényes belpolitikai kérdéssé növekedett magyar kártya, amit Trianon szellemének is nevezhetünk, alaposan felforgatta az ottani politizálást.  Redactio ad abszurdum – ez olyan bizonyítási forma, amikor valamit azzal bizonyítunk, hogy elvezetjük olyan lehetetlenségig, ami már evidencia.

Itt is az történt. Slota olyan szintre voltképes fokozni a magyar ellenes hisztit, hogy sok értelmes szlováknak is kinyílt a csipája. (Ennek jelet az általuk állított és Trianon iránt hálálkodó engedély nélkül állított emlékmű szétverése(meggyalázása). Vannak akik érzik valami nincsen rendben ezzel az országgal. Pontosabban történelmével.

Romániában amikor még a „két szemét"  – a Causecu és felesége – uralkodott dívott a nagy dák-román kontinuitás. A világ – a francia elvbarátok kivételével röhögtek rajta. Most már lassan oldódik a görcs. Talán egyszer ott már beszélhetünk a valós történelemről….

Szlovákiában ha megnézzük ennél súlyosabb a kép. Nézzünk csak rá a címerükre. Nem ismerős? Himnuszuk egy magyar népdal.  És mégis kinek a az  országa? És vajon miért kell a Benes dekrétumokhoz így ragaszkodni… Rossz lelkiismeret. Vajon mikor lesz a lelkiismeretük tiszta? Akkor ha leszámolnak ezekkel a múltbeli emlékekkel.

Nem kerülhetik el a szembesülést mindezzel. Kérdés mikor, kik lesznek erre hajlandóak. Ha nem a nyelvtörvénnyel csesztetik a magyarokat, ha a határ Ipoly hídjai elkészülnek, ha nem tesznek tilalmi táblákat a keresztező utakra… akkor az emberek  a többit megoldják. A tapasztalat szerint az emberek szintjén nincs magyar szlovák ellentét. Csak a szolgalelkű csinovnyikok szintjén. Ők viszont érdekeltek a feszültség szításának. Őket kéne meneszteni. El….

Orbán kiváró taktikája itthon eredményes volt. Nem bocsátkozott hangos vitába azzal, akivel nem lehet vitatkozni. Most talán, ha a cirkusznak vége – még van egy felvonás, a kormányalakítás – akkor talán lehetne végre megbeszélni közös dolgainkat. És akkor talán még lehet béke az északi határunkon. Verbális béke. Trianon gondját, az emberek érintkezését schengen megoldja. Ha hagyják. A Monarchia nagyon jól működő vasúti hálózatát pedig az osztrákok, tekintettel arra, hogy mi magyarok eddig teljesen impotensek voltunk. Csak és csupán az kell, hogy a káoszpolitizálást folytató nagyobbik ellenzéki párt ne hergelje ellenünk külföldet. Mert azt kell látni, ezt minden nap megpróbálja. Hiszen minél rosszabb annál jobb.

Advocatus Diaboli