Egy megépített álomvár
3 perc olvasás
A hír általában az, ha szokatlan, különös történik. Mint az immár klasszikus mondás esetében a kutyát megharapó postásról. Ugyanakkor a hétköznapok során monoton pergő órákat megszakító bármi más is lehet olyan, mely mellett érdemes megállni kicsit. Akkor is, ha nem a világ nagy történéseinek útjelző táblája. Mondhatná persze bárki, hogy szinte bármi lehet ilyen, ami a mindennapokban zajlik. Akár egy leeső falevél is.
A hír általában az, ha szokatlan, különös történik. Mint az immár klasszikus mondás esetében a kutyát megharapó postásról. Ugyanakkor a hétköznapok során monoton pergő órákat megszakító bármi más is lehet olyan, mely mellett érdemes megállni kicsit. Akkor is, ha nem a világ nagy történéseinek útjelző táblája. Mondhatná persze bárki, hogy szinte bármi lehet ilyen, ami a mindennapokban zajlik. Akár egy leeső falevél is.
S ezzel nehéz is lenne vitatkozni. Így nem is vállalkozunk rá, mert kinek, kinek szíve joga megállni bármit megcsodálni, bármin elgondolkozni, bármibe kapaszkodva kimászni kicsit a napi robot iszapjából. Amikor egy-egy hír kapcsán szóba kerül az idegenforgalomból a belföldi turizmusra utaló hírszelet, végső soron az is lehet egyfajta kapaszkodó, és legalább gondolatébresztő lehet. Gondolatébresztő akkor, amikor programot állítunk össze egy hétvégére, vagy akár csak egy napra.
Ilyenkor azért érdemes számba venni azokat a lehetőségeket is, melyekhez nem kapcsolódik új hír, új szenzáció. Csak van. Van például azért, mert valaki megálmodta, és nem volt rest meg is alkotni. S persze vannak máig olyanok, akik gondozzák, magukénak érzik akkor is, ha a talán csak helyi nevezetesség, és nem a világ tengelyére csatlakozó, azt mozgató erőt jelent. Biztos sokan, sokféle listát tudnának megalkotni az ilyen „mindenképpen jó lenne látni" típusú célpontokból. Egy ilyen példaként mégis álljon itt az a csináld-magad-vár, mely hosszú ideje méltó célpontja lehet a kirándulni vágyóknak.
Megálmodója Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök volt, aki Székesfehérváron született, és várát is ide építette. Téglából, kőből vasbetonból, mígnem egy igazi mese-illusztrációvá nem vált. Egy lakható mese-várrá, melyen minden bizonnyal számos stílus jegyeit fellelheti az, aki nagyon keresi. Miközben alighanem felesleges ilyen elemzésekbe bocsátkozni, mert a borivár sokkal inkább az, ami. Megbonthatatlan egység, melyet egészében érdemes nézni. Lehetőleg persze hétvégén, amikor a képtár is nyitva van. Mely képtárban számos szobor, például Bory Jenő köztéri szobrainak kistestvéreiből is számos megtalálható.
Egy sajtóhír kapcsán születő komoly tudósításban itt lenne a helye a vár látnivalói elemző résznek. Esetleg a képtár és galéria katalógusrészletének. Esetleg a kivételes újdonságoknak. De ilyenekkel sajnos, vagy szerencsére nem szolgálhat a sorokat jegyző belföldi kiránduló. Sajnos, mert néha, a „csak jó volt ismét látni", nem elég ahhoz, hogy szóba kerüljön valamilyen látnivaló. S szerencsére azért, mert még mindig jó ott lenni. Leülni a szinte játékvár kertjében. Elnézegetni a toronyból a belső udvart, a szobrokat a várfal mentén, a képeket, a virágokat, az ott fotózkodó ifjú házasokat. S persze közben köszönettel gondolni azokra a családtagjaira a várálmodónak, akik a mai napig gondját viselik ennek a máig lakott gyöngyszemnek.
Simay Endre István
A Bory-vár honlapja: http://bory-var.hu/