Duna-konferencia: a természetkárosítás összefügg a kultúrával
9 perc olvasás
Mayer Mihály pécsi megyéspüspök nyitotta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottság, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány által szervezett „A Duna, amely összeköt" című nemzetközi konferenciát a Kájoni János Ferences Közösségi Házban, melyhez a szervezők szándéka szerint XVI. Benedek pápa 2010-re szóló béke világnapi üzenete és az Európai Unió Duna-stratégiája adta meg az alaphangot.
Mayer Mihály pécsi megyéspüspök nyitotta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Justitia et Pax Bizottság, a Konrad Adenauer Alapítvány és a Hanns Seidel Alapítvány által szervezett „A Duna, amely összeköt" című nemzetközi konferenciát a Kájoni János Ferences Közösségi Házban, melyhez a szervezők szándéka szerint XVI. Benedek pápa 2010-re szóló béke világnapi üzenete és az Európai Unió Duna-stratégiája adta meg az alaphangot.
Mayer Mihály a mintegy száz meghívott, minisztériumi és tudományos szervezetek és műhelyek, önkormányzatok, természet- és környezetvédő szervezetek képviseletében jelen lévő vendégek előtt hangsúlyozta, hogy Assisi Szent Ferenc példáját követve tanuljuk meg tisztelni és szeretni a teremtett világot és vegyük benne észre a teremtő Isten végtelen szeretetét. A püspök kiemelte, hogy az egyház társadalmi tanításának középpontjában az Isten által megteremtett ember áll. A természet elégtelen „kiindulópont" számunkra, ha a létrehozója nélkül szemléljük. Figyelmeztetett a teremtett világ iránti felelősségünkre, arra, hogy a „hajtsátok uralmatok alá a földet" nem önző birtoklást, bitorlást, kihasználást és visszaélést jelent, hanem felelős gondoskodást és gazdálkodást.
Tájmel Antal csornai plébános, korábban a Győri Hittudományi Főiskola tanára a teremtés műve megőrzésének biblikus teológiai alapjait tárta a hallgatóság elé. A Szentírás ószövetségi részének legfiatalabb könyvéből, a Bölcsesség könyvéből idézett, mely az embert körülvevő világot ajándékként és feladatkén szemléli: „Szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál"…"De Te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja" (11,24-26). A száműzetés utáni korszak bölcsességi iskolájából származó 104. zsoltár „virtuális vándorlásra" hív az Isten által teremtett világban. Az égi világban levő, teremtő Isten bemutatása után a zsoltáros a föld és a tenger felé fordul. A konferencia témájához, a Duna folyóhoz, mint vízhez kapcsolódva emeli ki az előadó a vizek jelentőségét. „A teremtés első csodája abban ölt testet, hogy Isten a kaotikus vizek közepén levő szárazföldet biztos alapra helyezi", hogy ezzel határt szabjon a pusztító erejű vizeknek. A zsoltáros kortársai felé fordul és a „növény-és állatvilágra tekintve a víznek az értékes, életet lehetővé tevő vonatkozása mellett az „élet javainak az élvezetét" is megemlíti: „az ember szívét megörvendeztető bor is, a kényeztető és megszépítő olaj is a termékenységet adó esőnek köszönheti létét". A teremtés bemutatása után Tájmel Antal az ember világban betöltött felelősségteljes uralkodói szerepét elemezte, majd magát az embert, aki a teremtő Isten hatalmának képviselője a földön, mutatta be.
Goják János szociálteológus, a Justitia et Pax Bizottság főtitkára az Egyház társadalmi tanításának teremtésvédelemre vonatkozó részét bemutatva, azt mondta, hogy az egyház társadalmi tanításának egyik oszlopa a Biblia, a másik pedig a tapasztalatokból nyert és igazolt tudományos állítások. Ez az egyház társadalmi tanításának másik pillére. Röviden összefoglalta a Szentírás idevonatkozó tanítását, nevezetesen, hogy az ember maga is teremtmény, következőleg az anyagvilág és minden élő a társa, ezért az embernek elsősorban társként, barátként kell viselkedni velük szemben, amint ezt Assisi Szent Ferenc is megélte. Ugyanakkor Isten az embert a teremtett világ urává, gazdájává tette, hiszen a világot minden embernek adta, kivétel nélkül minden kor emberének, minden nemzedéknek. Harmadik bibliai kijelentés: hogy az Isten a teremtett világba belekódolta a maga tervét, amit mi törvényként, törvényszerűségként fogunk fel és kell alkalmaznunk akkor, amikor a teremtés művét hasznosítjuk. Végül a Bibliából is tudjuk, hogy az ember szabadságával élve nem egyszer figyelmen kívül hagyja a természet öntörvényű logikáját, rendjét és ellene cselekszik, Isten szándékától eltérve. Képes megkárosítani a természetet, ártani neki.
Az egyház társadalmi tanítása, miként a szaktudományok aránylag későn kezdtek foglalkozni az ökológia problémáival. Először a II. vatikáni zsinat és VI. Pál pápa. A zsinat méltatja az ember munkáját a természet megismerésében és hasznosításában, tiszteletben tartva természetesen a földi dolgok jóságát, igazságát, sajátos törvényeit. VI. Pál pápa a „Populorum progressio" kezdetű körlevelében arra mutatott rá, hogy a fejlődés haszna és eredményei egyrészt kizsákmányoláshoz, másrészt igazságtalan elosztáshoz vezethetnek és vezetnek. II. János Pál a Centesimus annus kezdetű körlevelében nyomatékkal figyelmeztet az ember teremtett világ iránti felelősségére, melyről XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate" szociális körlevele így fogalmaz: Az egyén felelősséggel tartozik a teremtésért, és ezt a felelősséget nyilvánosan érvényesítenie kell. És, ha ezt teszi, nemcsak a földet, a vizet, a levegőt, mint Isten ajándékát kell védelmeznie, ami mindenkié, hanem mindenekelőtt magát az embert kell megvédenie önpusztításaitól. Valamiféle helyes értelemben vett humánökológiát kell érvényesítenie. A természetkárosítás ugyanis szorosan összefügg a kultúrával, amely az emberi együttélést megformálja. Hogyha a társadalomban tiszteletben tartják a humánökológiát, akkor abból a környezetökológia is hasznot húz. Az előadó ugyancsak a „Caritas in veritate" körlevél alapján húzta alá, hogy a természetvédelemhez nem elég ösztönző vagy korlátozó rendszabályok alkalmazása, sem pedig egy megfelelő útmutatás összeállítása. Habár mindezek fontos segédeszközök, de a meghatározó, a döntő probléma a társadalom morális tartása. A felnövekvő nemzedékeket meg kell tanítanunk a természeti környezet tisztelet mellett arra is, hogy önmagukat is tiszteljék. Az előadó nyomatékkal figyelmeztetetett arra a felismerésre, melyet az ókori görög gondolkodók is vallottak, hogy az ember meggondolatlan beavatkozása a természet rendjébe, előreláthatatlan katasztrófákhoz vezethet.
A nemzedékek közötti igazságosság volt a témája Fülöp Sándor országgyűlési biztos előadásának, aki három kérdéskör köré csoportosította mondanivalóját. Arról beszélt, hogy hol tart ma a világ a környezetkárosítás szempontjából, másodszor a cselekvés lehetőségeit modellezte, konkrét adatokkal alátámasztva előadását, végül kitért a jövő nemzedékekről szóló tudományos elméletekre. A fizikai világban bekövetkezett és bekövetkező változások kapcsán megjegyezte: meg kell haladni a XIX. század Amerikájának szemléletét, melyben a pozitív cél a természet „meghódítása", „feltörése" és „leigázása" volt. „Ma már elfogytak a feltörhető szabad területek, mondotta, majd sajnálkozva jegyezte meg, hogy Magyarországon naponta 130 hektár területet betonoznak le, bevásárlóközpontok, parkolók, egyéb létesítmények megépítése céljából. Figyelmeztetett arra is, hogy a természet és az emberi értékek szempontjából nem hagyatkozhatunk a piac „okosságára", hanem előrelátóan kell terveznünk és élnünk, hogy békés úton megőrizhessük kulturális eredményeinket, hiszen a ár a jövő nemzedékek mi is vagyunk a holnapunk és holnap utánunk szempontjából.
Jánossy László biológus a természet sokszínűsége csökkenésére drámai hangú előadásában hívta fel a figyelmet. Hazánkban az elmúlt száz évben tájfajtáink 75 százaléka elveszett. A megmaradt 25 százalék veszélyeztetett. Európai szinten az 1950-es évek óta Európa vizes élőhelyeinek és nagy természeti értékű mezőgazdasági területeinek 50 százaléka eltűnt. Egyetlen faj védelme nem elegendő, hangsúlyozta, mivel „egyetlen faj elvesztésével elveszíthetünk sok másikat is." Azonban a biodiverzitás csökkenését eddig nem sikerült megállítani, annak ellenére, hogy az EU elhatározta, hogy a tagállamok területén 2010-ig megállítja a természeti sokszínűség csökkenését, mondta ifj. dr. Zlinszky János, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa hivatalának főosztályvezetője. Az EU Duna-stratégiájával kapcsolatosan megjegyezte, hogy csak összefogással, minden érdekelt bevonásával nyúljunk a folyó mederhez és az ártérhez. „A Duna-stratégia kialakítása során mindenkor legyenek tekintettel az ökológiai szempontokra", holisztikus látásmóddal tekintve a rendszerre.
A 2011-es magyar Európai Uniós elnökség a Duna-stratégia szempontjából nagy kihívást jelent Magyarország számára, mondta Nagy Andor országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának alelnöke, mivel ekkor írják alá azt a tagállamok. Ellen Bos egyetemi tanár, az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem Duna Intézetének vezetője a Duna menti népek közös kulturális identitásáról szólva, hangsúlyozta azt az integrációs lehetőséget, amely Duna-stratégiában rejlik. A konferencia szakmai részét kerekasztal zárta Andrásfalvy Bertalan professzor, Berczik Árpád akadémikus, és Győri Nagy Sándor professzor, a Magyar Ökoszociális Fórum elnöke szereplésével, melyet élénk vita kísért, különösen is a Duna hajózhatósága és a vízlépcső építés kérdésében.
A konferenciát Ferencz Éva énekművész Duna-menti népdalcsokra és Kalotás Zsolt természetfotós képeinek bemutatója zárta.
Broczky Beáta (JUPAX)/Magyar Kurír
