LAKNER LÁSZLÓ — A Szépművészeti Múzeum IV. kabinetkiállítása

Lakner LászlóA kis kamara-kiállítások sorában is egészen különös helyet foglal el a Berlinben élő 75 éves magyar avantgárd festő, Lakner László tárlata, ugyanis csak egyetlen festményt mutat be a II. emeleti Flamand Gyűjtemény egyik apró különtermében. A címe: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják.

Lakner LászlóA kis kamara-kiállítások sorában is egészen különös helyet foglal el a Berlinben élő 75 éves magyar avantgárd festő, Lakner László tárlata, ugyanis csak egyetlen festményt mutat be a II. emeleti Flamand Gyűjtemény egyik apró különtermében. A címe: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják.

A festmény 1960-ban készült, a művészetért rajongók tábora azonban most először láthatja eredetiben. A kép évekig lappangott, majd kalandos úton-módon került elő. A Kádár-korszak idején kizárt dolog lett volna itthon bemutatni, hiszen az 1956-os forradalom utáni években még valaki „véletlenül" párhuzamot talált volna vonni egyéb diktatúrák közös természetével!

 Fotó a Magnum magazinban

Lakner ebben a műben – a hiperrealizmus általa művelt szellemében – egy német újság 1937-es riportfotóját közvetíti a saját művészi eszközeivel. Lakner a fényképpel egy antikváriumban találkozott a híres (magyar alapítású) Magnum magazin 1960-as egyik áprilisi cikkének illusztrációjaként. A cikk címe: Megváltoztak-e a németek? A képet persze itthon a hivatalos zsűri elutasította, aztán 1970-ben Roberto Tosi olasz kutató biológus megvette. Tosi úr kifejtette, hogy 40 éve monogám gyűjtő, ez az egyetlen kép, amit megvásárolt, de éppoly nagy hatást gyakorolt rá, mint a mai nézőre. Rögtön látta, hogy mesterműről van szó, de a titkát, a varázst 40 éve igyekszik megfejteni.

A hatvanas években festett démonikus látomásainak szellemisége Francesco de Goya kísérteties műveivel rokon – fejtette ki a művész. A spanyol mester 1799-es mondata itt megvalósulni látszik: „Az értelem álma szörnyeket szül". E tapasztalat aktualitása – ma is érezzük – sohasem szűnik meg.  

Varrólányok Hitler beszédét hallgatják

Amit a képen látunk: csipkegalléros varrólányok (asszonyok) szenvtelen, de talán félelemmel teli arccal, egyforma testtartásban hallgatnak. Visszaköszön belőlük a reneszánsz képek szimmetriája, sőt a görbe tükör is a háttérben. Hallgatásuk sokat mondó, mert tudjuk, hogy a II. világháború tömeggyilkosságaiba torkollott a kényszerű hallgatás. A jövő Ilse Kochjait látjuk az ábrázatukban. A szomszéd teremben más művészek rokonítható varrólányait állították ki: Guido Reni, Jean-François Millet, Jozef Israels, Vincent van Gogh, Johann Albert Neuhuys képein.

Érdemes itt idéznünk Lakner hitvallását a félelemről:

Az ember parittyával lő arra, amitől fél

Az ember megsüti, megrágja, amitől fél

Tűzben zsugorítja, kapura szögezi

Az ember a barlang falára rajzolja, amitől fél

Tűre szúrja, közelről nézi, konzerválja

Tárgyként használja, amitől fél

Mitologizálja, hasonmást csinál neki

Elbíbelődik azzal, amitől fél

Az ember gyönyörködik abban, amitől fél

Az ember viccet csinál abból, amitől fél

Érdéket ad annak, amitől fél

Az ember plexibe önti, amitől fél

Művészetet csinál abból, amitől fél

                                                            (Budapest, 1971. október 25.)

A megnyitó igen népes tömege előtt Esterházy Péter elmondta amolyan „esterházyas" beszédét a félelem panoptikumáról, majd Baán László főigazgató megköszönte Tosi úr nagylelkű gesztusát, hogy hosszú távú letétbe adta ezt a korai Lakner-művet a Szépművészeti Múzeumnak.  

Az 2011. október 30-ig tartó kabinet-tárlat kurátora és a háromnyelvű katalógus szerzője Fehér Dávid (Fehér László festőművész fia), tervezője Bárd Johanna. A katalógus főleg ezzel a művel foglalkozik, de más korai műveit is említi. Lakner László 1936-ban született Budapesten, 1974 óta él Berlinben. 1998-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Retrospektív kiállítását már láthattuk 2005-ben a Ludwig Múzeumban.

DOBI ILDIKÓ