Govardhana-púdzsá, A Bőség ünnepe

A Krisna hívők idén október utolsó hétvégéjén rendezté meg a Govardhana-púdzsá fesztivált, amely során Krisna egyik különleges gyermekkori kedvtelésére emlékeznek. Az ünnep része, miként minden évben, hogy több tonnányi édességet ajánlanak fel a hívek az Úrnak. Ezek tojásmentes, egészséges indiai finomságok, melyek erőszakmentes gazdálkodásból származó helyi tejtermékekből készülnek, de vegán, tisztán növényi ínyencségeket is előállítanak.

Különlegesség, hogy tűz nélkül, gyúrt, kevert süteményeket ilyenkor bárki készíthet az Úrnak, aki betartja a szigorú higiéniai előírásokat, és az alapanyagokra vonatkozó szabályokat. A sok-sok édes ajándék a felajánlási ceremónia után kiosztásra kerül a vendégek között. Krisna-völgyi hagyomány, hogy a fesztivál utáni első tanítási napon a helyi Krisna hívő gyermekek körbejárják a közeli somogyi településeket és édességekkel ajándékozzák meg a környező iskolásokat.

Az ünnepről, a sütés-főzés rejtelmeiről és a legfinomabb tojásmentes édességreceptekről Hémángí deví dászít (Stefán Helgát) a Vegavarázs szerkesztőjét kérdezték Krisna hívők:

Második szakácskönyved jelenik meg az idén, és mind a kettő a vegetáriánus étkeket ajánló mű. Miért döntöttél a vegetáriánus életmód mellett és miként építhető ez be a konyhaművészetbe általában?

Elsősorban egészségügyi okokból lettem vegetáriánus, de később az érvekhez felsorakozott az erőszakmentesség és az erkölcs is. A vegetáriánus konyha nagyon színes és izgalmas, nézeteim szerint még kiaknázatlan terület. Szeretném bebizonyítani az embereknek, hogy a vegetáriánus ételek vonzóak és ízletesek, nincs szó lemondásról, vagy élvezhetetlen ízekről. A főzőtanfolyamaimon gyakran tapasztalom, hogy hatalmas élményt jelent húsevőknek és sokszor még gyakorló vegetáriánusoknak is, amikor közelről tapasztalhatják az igazi vegetáriánus ételek sokszínűségét. A vegetáriánus főzést éppúgy tanulni kell, mint bármely más konyhakultúrát.

Az előző köteted a négy évszak témakörére épült. Emlékszem, mindenkit bíztattál benne, hogy a természet rendjének megfelelően táplálkozzon és saját kis konyhakerti növényekkel gazdagított ételeket készítsen. Most azonban a magyar konyha mellett döntöttél. Miért választottad ezt?

Igen, leginkább az indiai ételek készítését tanítom tanfolyamokon, de régóta szívügyem a vegetáriánus magyar konyha. Amikor gyerekként főzni tanultam, természetesen magyar ételekkel, magyar ízekkel ismerkedtem. Nagyon szeretem a magyar konyha egyszerű, ugyanakkor végtelenül ízletes ételeit. Szeretem, hogy egy kis odafigyeléssel rengeteg reform alapanyagot csempészhetünk az asztalra, úgy, hogy a magyaros ízvilág megmarad. Vegetáriánusként sem kell lemondanunk régi kedvenc ételeinkről, a töltött káposztáról, vagy a töltött paprikáról. Gyakran húsevőktől hallom, hogy az én húsmentes változatom jobban ízlik nekik, mint a húsos, amit régóta készítenek.

Amikor az ember a magyar konyháról hallanak, a hús, a hagyma és a paprika jut eszükbe (a harcsapörkölt és a szalonnás lángos), Te pedig legfeljebb a pirospaprikát alkalmazod ezek közül. Hogyan tud a magyar konyha vegetáriánus lenni? Képes egészen a vegán (a teljesen növényi) irányba elmozdulni?

Természetesen magyar ételek készítéséhez magyar fűszereket használok. Először valóban a pirospaprika jut eszünkbe, de ott van a fekete bors, a fűszerkömény, a remek zöldfűszerek, mint a majoránna, a tárkony, a babérlevél, a borsikafű, a kapor és még sorolhatnám. Hús pótlására legszívesebben házisajtot használok, amely szépen szeletelhető és bő olajban kisütve nagyszerű húspótló a székelykáposztában. Bár személyesen nem vagyok nagy barátja a szójának, időnként belefér a szójagranulátum, a tofu, vagy akár a búzahús. A magyar konyha is éppúgy elmozdulhat vegán irányba, mint bármely más nemzet konyhája.

Tulajdonképpen egy kezemen meg tudom számolni eddig az itthon, a vegetáriánus-magyar konyha témájában megjelent köteteket. Őseinkről azt mondják, húsevő pásztorok voltak, miközben a legújabb kutatások szerint öregeink a Kárpát-medencében nagyrészt gabonaféléket és tejtermékeket, valamint zöldségeket, gyümölcsöket fogyasztottak. Te mit gondolsz, tudsz vagy hallottál erről? Mennyire fontos az étkezésben, fűszerezésben követnünk genetikai őseink táplálkozásmódját?

Évekkel ezelőtt olvastam egy tanulmányt, amely leírja, hogy valótlan az elterjedt nézet, miszerint a magyar ember zsíros húsokon élt. A lakosság nagy része nem a szegénység miatt fogyasztott ritkán húst, hanem azért, mert ez az életmód volt az évszázados hagyomány. A puliszka, a kása, a köles, az árpa, a hajdina, a tejtermékek, az erdő-mező gyümölcsei, a zöldségek nagymértékű fogyasztása szinte reformtáplálkozásról árulkodik. Egy gazdag paraszti család asztalán is csak hetente egyszer-kétszer volt hús. Mindenképpen követendőnek tartom ezeket a hagyományokat, de nyilván alkalmazni kell őket a mai korhoz.

Mesélnél egy kicsit a Govardhana-púdzsa ünnepről, és hogy mi ennek a célja, és mi hogyan készíthetünk – ha szeretnénk – ilyesmit Govardhana-Lálának?

Ez az időszak nagyon különleges a Krisna-hívők számára. Govardhana-púdzsá ünnepe egy jó alkalom, hogy szolgáljuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ezen az ünnepen arra emlékezünk, ahogy Krisna kisujjával felemelte a Govardhana hegyet és egy ernyőként tartotta azt szülőfalujának lakói fölé, hogy megvédelmezze őket a lezúduló borzalmas esőtől, amelyet Indra bocsátott a lakókra, amiért nem mutatták be a félisteneknek kijáró áldozatokat. Ez a történet szentírásainkból nagyon szépen elmagyarázza, hogy miként védelmezi meg az Úr híveit. Ugyanakkor ez az ünnep egy lehetőség is, hogy finom ételeket és főleg édességeket ajánljuk fel Govardhanának, aki Krisna elmondása szerint – ahogy a szentírásokban elbeszéli ezt – nem különbözik Tőle. Az Úr azt javasolta, hogy a félistenek imádata helyett az emberek a Legfelsőbbet imádják, valamint azokat a szent helyeket, ahol Ő megjelenik, amelyek lelki értelemben azonosak Ővele. Az imádat része azóta is, hogy az emberek több tonna édességet ajánlanak fel az Úr e különleges formájának, Govardhana-Lálának. Ez egy bőségünnep is egyben. Amilyen mértékben mi kifejezzük odaadásunkat az Úr felé, ő olyan mértékben viszonozza áldozatainkat, ajándékainkat, szeretetünket. A több tonna édes finomság ennek jelképe.

Végül pedig kérlek, ossz meg velünk néhány receptet, amelyet erre az ünnepre ajánlasz.

Ha már Govardhana-pujáról van szó, akkor az embernek kizárólag édesség jut eszébe. Gyakran készítek almás bélest, ami nagyon gyors és egyszerű édesség. Ennek a változatnak vékony és ízletes a tésztája, valamint sok benne a töltelék, amelyet durvára vágott dióval szórunk meg!

Almás béles

Hozzávalók a tésztához:
20 dkg teljeskiőrlésű liszt
20 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg vaj (vegánoknak margarin)
10 dkg fruktóz vagy cukor
3 evőkanál tejföl vagy joghurt (vegánoknak pl. rizstej)
fél csomag sütőpor

Az almás töltelékhez:
2 kg alma
5 evőkanál nádcukor
1 marék zsemlemorzsa
fahéj
5-10 dkg durvára vágott dió

A tésztához valókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztát két részre szedjük, az egyik részét kinyújtjuk, és kikent, kilisztezett tepsibe rakjuk, majd megszórjuk egy kevés zsemlemorzsával. Az almát lereszeljük, néhány percig állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk a levét. Ezután megcukrozzuk, hozzáadjuk a fahéjat és elkeverjük. A tölteléket a tepsiben lévő tésztalapra tesszük, szépen elegyengetjük és megszórjuk a dióval. Kinyújtjuk a másik adag tésztával, amit aztán a töltelékre borítunk. Előmelegített sütőben sütjük 180 fokon. Elég hamar készen van, kb. 30 perc alatt.

Egy másik remek édesség a mákos kalács, amely a tölteléke miatt hungarikum.

Mákos koszorú

Hozzávalók a tésztához:
40 dkg liszt
4 dkg fruktóz (cukor)
csipet só
kb. 2,5 dl kézmeleg tej (vegánoknak rizstej)
2,5 dkg élesztő
8 dkg puha vaj (vegánoknak margarin)

A töltelékhez:
20 dkg darált mák
1 citrom reszelt héja
15 dkg fruktóz (cukor)
5 dkg mandulaforgács pirítva
10 dkg kandírozott gyümölcs
5 dkg mazsola
1 dl meleg tej (vegánoknak rizstej)
½ kk őrölt szegfűszeg

Egy kelesztésre alkalmas tálba tesszük a lisztet, belekeverjük a sót, és a közepén egy mélyedést készítünk. Beleöntünk egy kevés tejet, belemorzsoljuk az élesztőt, és szórunk hozzá egy kevés cukrot. Ha az élesztő felfutott, hozzáadjuk a maradék cukrot és a puha vajat, majd a megmaradt tej segítségével lágy tésztát gyúrunk. Ha szükséges, adjunk hozzá még tejet. Ha kész a tészta, egy kevés liszttel megszórjuk a tetejét, majd konyharuhával lefedjük, és a duplájára kelesztjük.

Közben elkészítjük a tölteléket: összekeverjük a darált mákot, a citromhéjat, a porcukrot, a mandulaforgácsot, a kandírozott gyümölcsöt, a szegfűszeget és a mazsolát. Ráöntjük a meleg tejet, és elvegyítjük.
Ha a tészta megkelt, lisztezett gyúródeszkán téglalap alakúra nyújtjuk. Egyenletesen eloszlatjuk rajta a tölteléket, majd feltekerjük, mint a bejglit. Egy középen lyukas kuglófformát kikenünk zsiradékkal és meghintünk liszttel, majd beletesszük a tésztát, és a két végét óvatosan összenyomkodjuk. A tetejét megkenjük tejjel, majd még fél órán keresztül pihentetjük. Előmelegített sütőben sütjük, először 200 fokon 10-15 percet, majd 180 fokon még 30-35 percet. Ha kihűlt, a tetejét meghinthetjük porcukorral, illetve díszíthetjük porcukor és citromlé keverékéből készült mázzal.

www.krisna.hu
www.vegavaras.hu
http://108.hu/fozotanfolyam

Németh Krisztina