Piaf többet érdemelt volna

Edith Piaf művészete örök értéket teremtett. Élete, ahogy manapság mondanánk nem volt egy egyszerű történet, és így még inkább elismerésre méltó mindaz, amit emlékként maga után hagyott. Elsősorban a dalai természetesen. Miközben élete története többeket az életút feldolgozására is ihletett, amit a nagy sikerű, Piaf című film is mutat. S végső soron valami hasonló szándék vezérelhette a Tivoli Kamaraszínházat is, amikor színpadot adott Vári Éva önálló estjéhez.

Edith Piaf művészete örök értéket teremtett. Élete, ahogy manapság mondanánk nem volt egy egyszerű történet, és így még inkább elismerésre méltó mindaz, amit emlékként maga után hagyott. Elsősorban a dalai természetesen. Miközben élete története többeket az életút feldolgozására is ihletett, amit a nagy sikerű, Piaf című film is mutat. S végső soron valami hasonló szándék vezérelhette a Tivoli Kamaraszínházat is, amikor színpadot adott Vári Éva önálló estjéhez.

A művésznő, mint azt a darab-ismertetőn olvashatjuk, hosszú időn keresztül játszotta Pam Gems Piaf című darabjának fő-, és egyben címszerepét. Így kétségtelenül avatott személye lehet Edith Piaf életének egyszemélyes előadásba interpretálására is. Annak az előadásnak a színrevitelére, melyből e sorok írója 2011. november 30.-án kapott ízelítőt. Az, hogy egy kamaraszínház lehetőségei és adottságai olyanok, amilyenek,az nyilván benne van a pakliban, és teljesen egyértelmű, hogy az ember számol ezzel a jegy megvásárlásakor. Így azt számon kérni, hogy miért nem az Operaház körülményei fogadják az előadásra gyülekezőket, botorság lenne. De jó is így, hiszen a kamara-előadásoknak az egyik varázsa éppen a kissé családias légkörük.

Nem volt ez másként az említett napon sem, és Piaf dalai is egyfajta előzetes garanciát nyújthattak volna arra, hogy kellemes időtöltésnek ígérkezzen az előadói est. A dalokkal nem is volt semmi gond, hiszen Vári Éva elég rutinos színésznő ahhoz, hogy az ezerszer énekelt dalok jól szóljanak. Hiányérzetet nem is ezek, hanem számosságuk, és a dalok közti űr betöltése okozhatott. Mi tagadás kicsit több énekre, és kicsit kevesebb szövegre készülve született döntés a jegyvásárlás mellett. De Edith Piaf élete is megérdemelte talán, hogy hosszabban ismertetésre kerüljön. Így békéljünk meg a műsor összeállításának koncepciójával, hiszen ettől még lehet kerek egész egy előadás. Különösen akkor, ha a dalok közti összekötő részekben, a szöveges monológokba nem következik be törés. Márpedig ehhez elengedhetetlen, hogy a színész maximális koncentrációval vegyen részt egy egyszemélyes darabban.

Sajnos a november végi esten a művésznő túl sokat bízott a rutinra. Márpedig a rutinban való maximális bizakodás olykor a visszájára fordulhat. Már csak azért is, mert bármennyire lehet a rutinba bízni, a náthát az nem nagyon győzi le. A monológoknak pedig nem igazán használ, ha az előadó olykor beleköhécsel, és néha elvonul a légjáratokat átjárhatóbbá tenni. Az meg kicsit a felkészületlenségre utal, hogy miért nem készítenek oda valami folyadékot a zongorára a zsebkendő mellé. Mert a családias hangulat ellenére abban azért mégis kár bízni, hogy a nézők valamelyike fogja az előadót termoszból megkínálni egy kis teával. A zenekar tagjai talán megtehették volna, de az élő zenekari kísérlet tagjai mással voltak elfoglalva.

Nem egy esetben egymással. Ami a magánéletben aligha vethető a szemére bárkinek is. Meg nem is tartozik a közönségre. Igaz, akkor sem kellene, hogy a közönségre tartozzon, amikor zajlik az előadás. Kár, hogy a zenészképzés során erre nem fordítanak kellő hangsúlyt. Vagy, ha mégis, akkor a klarinét felett mégis győzött a hegedű. Pontosabban a klarinét kezelője felett a hegedűs iránti érdeklődés. Aminek hatását csak rontotta, hogy pont a nézőkkel szemben zajlott a nem is csak szemkontaktussal folyó különelőadás a zenekar tagjai között. Ez akár a műsor része is lehetett volna, de ebben az esetben kicsit túl életszerűre sikerült a háttérműsor. Amire a fúvós zeneszerszámot kezelő olykor némi zenei bakival is felhívta a figyelmet. Mintegy bizonyítva, hogy bakizni bármivel lehet. S talán abban is szerepet kapva, hogy olykor az előadó is belerontott a szövegbe.

Így, mivel mindez nem egy félálmos matiné-előadás keretében zajlott, hanem a színházi fő műsoridőben, tényleg csak abban lehet bízni, hogy legközelebb jobb lesz. Így legalább másoknak lehetősége lesz talán egy kerekebb előadást látni majd. Mert ahogy Edith Piaf alighanem többet érdemelt volna életébe, egy rá emlékező műsorban annál feltétlenül többet érdemelt volna, mint amire 2011. november 30.-án a Tivoliban futotta.

Simay Endre István