A terrorizmus végének mítosza

Számos múlt heti esemény arról tanúskodik, hogy a terrorizmus változhat, de nem szűnik meg – állapítja meg legutóbbi hírlevelében közölt elemzésében a Stratfor intézet.

Számos múlt heti esemény arról tanúskodik, hogy a terrorizmus változhat, de nem szűnik meg – állapítja meg legutóbbi hírlevelében közölt elemzésében a Stratfor intézet.

    Továbbra is tény, hogy a szélsőséges iszlám dzsihádista veszély manapság inkább a terroristák felkészületlen, egyszerű hétköznapi utánzói részéről fenyeget, mintsem olyan, külföldről az Egyesült Államokba küldött, jól kiképzett terroristáktól, mint akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat is elkövették. A dzsihádista fenyegetés az utóbbi években csökkent, és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódik a texasi székhelyű elemző intézet szerint.
    A terrorizmus történetét áttekintve az amerikai agytröszt felidézi: a hidegháború hozta létre az al-Kaidát és a globális dzsihádista mozgalmat, amikor Afganisztán szovjet megszállása után a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) és a pakisztáni hírszerzés a szovjetek elleni harcra képzett ki a fegyvereseket Észak-Pakisztánban. Az államilag finanszírozott terrorizmus és a hidegháború között olyan szoros volt a kapcsolat, hogy a Szovjetunió összeomlása után többen kijelentették: vége a terrorizmusnak is.  Az 1998. évi nairobi és Dar es-Salaam-i amerikai nagykövetségek elleni támadásokat kivizsgáló Crowe Bizottság jelentésében rámutatott az óvintézkedések elhanyagolására,  s ezt állapította meg a 2001. szeptember 11-i terrorcselekményekről készült jelentés is.
    A szeptember 11-i terrortámadások változást hoztak a nemzetközi geopolitikában: az Egyesült Államok minden nemzeti erőforrását az al-Kaida elleni harcra összpontosította. Ironikus módon a meglévő amerikai terrorelhárító apparátus már messzemenően megbénította az al-Kaida terrorhálózat kemény magját, mire az amerikai kormányzat hatalmas bürokráciáját át tudta állítani az új kihívásokra, olyan monstrum szervezeteket létrehozva, mint a belbiztonsági minisztérium. Washington dollármilliárdokat költött olyan szervek létrehozására és olyan programok finanszírozására, amelyek utólag ítélve nem igazán voltak szükségesek, mert a veszélyek, amelyekkel szembe kellett volna szállniuk, mint például az al-Kaida aktatáska-atombombái, nem léteztek.
    A dzsihádista fenyegetés folyamatos csökkenésével, ami Oszama bin Laden Al-Kaida-vezér 2011. májusi halálában és a (terrorizmus eszközét ugyancsak alkalmazó)  Moammer Kadhafi líbiai vezető rendszerének bukásában is megmutatkozott, ismét a terrorizmus ciklikus jellegű paradigmaváltása előtt állunk, s ez megint arra indíthat egyeseket, hogy a terrorizmus végét hirdessék.
    A Stratfor elemzésének meghatározása szerint  a terrorizmus  politikailag motivált erőszak civilek  ellen. Nem köthető egyetlen valláshoz, etnikai hovatartozáshoz, politikai meggyőződéshez vagy állampolgársághoz sem. Számos, eltérő hátterű  egyén  és csoport – a viktoriánus kor anarchistáitól a Ku Klux Klan tagjain át az észak-koreai hírszerzőig –   követett el terrorcselekményeket.
    A terrorizmus rendszerint a gyengék taktikája, akiknek nincs  hatalmuk, hogy politikai akaratukat politikai vagy katonai eszközökkel érvényesítsék, így általában inkább gyenge, civil, mintsem nehezebben támadható, katonai célpontokra összpontosít.
    Viszonylag könnyű terrortámadást elkövetni gyenge célpontok ellen, ha a támadó nem akar elmenekülni a merénylet után, mint ahogyan ez a 2008-as mumbai merényletek esetében történt. A kormányoknak egyszerűen nincs elég forrásuk, hogy mindent védjenek. A rendőrállamok sem képesen erre, nemhogy a nyitott nyugati társadalmak.
    Számos múlt heti esemény arról tanúskodik, hogy a terrorizmus változhat, de nem szűnik meg. A dzsihádista veszély az al-Kaida kemény magjáról a "hétköznapi terroristákra" tevődik át. Ők másfajta veszélyt jelentenek, mert nehezebb felderíteni őket, de ez a  fenyegetés kisebb, mivel felkészületlenek, ezért segítségre szorulnak, egyebek mellett a robbanószerek vagy tűzfegyverek beszerzésében, és sokszor magukat dzsihádistának kiadó FBI-ügynököknél kötnek ki.  
    A dzsihádista fenyegetés az utóbbi években csökkent, s a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódik. Így Washington más kérdésekre összpontosíthat, mint Európa megosztottságára, Irán növekvő regionális hatalmára. Ez új geopolitikai ciklus kezdetét jelenti.
    Február 13-án pokolgépes merényleteket követtek el Újdelhiben és Tbilisziben akkreditált izraeli diplomaták gépkocsija ellen. Február 14-én őrizetbe vettek egy iráni férfit, majd további iráni állampolgárokat,  akik állítólag bangkoki izraeli célpontok megtámadására készültek. Bár ezek az iráni összeesküvések kudarcot vallottak,  rávilágítanak arra, hogyan alkalmazza Teherán  a terrorizmust mint taktikát az iráni atomprogramban részt vevő tudósokkal végző izraeli akciók megtorlására.
    Az elemző intézet arra is felhívja a figyelmet, hogy a terrorizmus nem feltétlenül külföldi kormányoktól, kormányhoz nem köthető szereplőktől vagy olyan transznacionális radikális ideológiákból ered, mint a dzsihádizmus. A 2011. július 22-én Anders Behring Breivik által  rendezett norvégiai vérfürdő,   illetve az amerikai Eric Rudolph, Timothy McVeigh és Theodor Kaczynski által elkövetett merényletek azt jelzik, hogy az adott országban született, a kormánnyal vagy a társadalommal szemben sérelmeket tápláló egyének is elkövethetnek terrorcselekményeket.
    A geopolitikai ciklusok változnak, és ez változást hozhat abban is, hogy ki és hogyan alkalmazza a terrorizmust, de a terrorizmus   mint taktika az új geopolitikai ciklus jellegétől függetlenül megmarad – olvasható végezetül a Stratfor elemzésében.

http://www.stratfor.com/weekly/myth-end-terrorism

kők \ kto

MTI 2012. február 24., péntek 6:00