Rája és banán
5 perc olvasás
Ráják születtek a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A három kicsi 2012. augusztus 4-én jött a világra a Varázshegy nevű bemutatóhely rájamedencéjében. A kisrájákát az Állatkert tavasszal megnyílt új létesítményében, a Varázshegyben tekinthetnek meg a látogatók. A kisráják számára a medence egyik sekélyebb részét alakították át „rájaóvodává" az állatkerti munkatársak.
Ráják születtek a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A három kicsi 2012. augusztus 4-én jött a világra a Varázshegy nevű bemutatóhely rájamedencéjében. A kisrájákát az Állatkert tavasszal megnyílt új létesítményében, a Varázshegyben tekinthetnek meg a látogatók. A kisráják számára a medence egyik sekélyebb részét alakították át „rájaóvodává" az állatkerti munkatársak.
Hazai állatkertben nagy ritkaságnak számít a tengeri ráják szaporodása. Ez a faj most először szaporodik Magyarországon, de a tengeri ráják szaporodására általában is ritkaságnak számít a hazai állatkertekben.
A magyarul márvány tüskésrájának, illetve kék tüskésrájának (Dasyatis chrysonota) is nevezett állatfaj eredetileg a Dél-Afrika partvidékéhez közel eső, 100 méternél nem mélyebb vizekben honos. Szaporodására jellemző, hogy a nőstények eleven utódokat hoznak világra kilenc hónappal a megtermékenyítés után. Magyarországon most először szaporodott ez az állatfaj, de más tengeri ráják esetében is csak elvétve került sor szaporulatra hazai állatkertekben, akváriumokban. Hobbi akvarista körökben ugyan időnként hallani ráják születéséről, azok az állatok azonban rendszerint édesvízi ráják, amelyek sokkal könnyebben tarthatók tengeri rokonaiknál.
A májusban megnyílt Varázshegy több mint háromezer négyzetméteren, tizenhat helyiségben mutatja be az élővilág sokféleségét, kialakulásának történetét, valamint az ember és természet több ezer éves kapcsolatát. A bemutatóhely fontos része az alagsorban található úgynevezett „őstenger", ahol több ősi tengeri állatot, így atlanti tőrfarkút és kúszógébet is láthat a közönség. Külön medencét kaptak a ráják és rokonaik, – a rájamedencében hat különböző faj 17 egyede található – köztük a márvány tüskésráják, amelyből jelenleg három felnőtt állat, és most már három kicsi is látható Budapesten. A kicsik az érdekesség miatt különálló kismedencében vannak, melyből ott jártamkor a könnyebb megtekintés, bemutatás és természetesen a látványosság miatt – mert olyan cuki és pici – Dr. Vincze Zoltán kihalászott egy tenyérnyi példányt.
A Fővárosi Állat- és Növénykert – amint a neve is mutatja – nemcsak állatokat, hanem növényeket is bemutat. Kétezernél is több különféle növényfaj, fajta és változat látható a kert területén. Mindezek említésének apropója, hogy gyümölcsöt hozott egy banánnövény a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Nem ám üvegházban, hanem a szabad ég alatt! A dolog különlegessége ebben rejlik, hogy ez a „banánfa" nem üvegházban van, sőt, még télen sem viszik fűtött helyre, hanem teljesen szabadföldi növényként fejlődik.
Az üvegházban növekvő, vagy télen fűtött helyre vitt banánoknál ez máskor is előfordult már a városligeti intézményben, most azonban egy olyan növényen jelentek meg a gyümölcsök, amely nemcsak tavasztól őszig, hanem télen is a szabadban van.
A hazai éghajlat finoman szólva nem ideális a banánnövények számára, így vagy üvegházban szokták őket elhelyezni, vagy legalábbis a téli időszakban viszik be télikertbe, vagy másfajta fűtött helyre. Az Állatkertben most gyümölcsöt hozó banánnövény azonban állandó helyen nő a szabad ég alatt, így télen sincs fűtött helyen. Az állatkerti szakemberek a leghidegebb időszakban egyszerűen csak „becsomagolják" a növényt, hogy az védve legyen a fagytól. Úgy látszik, a növény környezetében igen kedvező lehet a mikroklíma, annál is inkább, mivel szélvédett helyen van, ugyanis észak felől egy nem túl magas, de a szelet felfogó épület védi.
Bár a gyümölcsök már megjelentek a növényen, természetesen még nem értek be. Az, hogy erre egyáltalán sor kerül-e, a nyár végi, illetve a kora őszi időjáráson múlik majd. Ugyanakkor tudnivaló az is, hogy ha be is érnek a gyümölcsök, biztosan nem lesznek igazán jóízűek. A szóban forgó növényt ugyanis nem gyümölcstermésre, hanem rosttermelésre nemesítették.
A közismert banán eredetileg Délkelet-Ázsiából származik. Bár a gyümölcsöt termő növényt gyakran „banánfának" nevezik, valójában egy lágy szárú, évelő, egyszikű növény, amely azonban fatermetűre nő. Az ültetvényeken termesztett növények többnyire nemesített fajták, illetve hibridek, amelyek a természetben megtalálható Musa acuminata és a Musa balbisiana növényfajokra vezethetőek vissza. A növény ázsiai őshazáján kívül ma már Dél-Amerikában, illetve Afrikában is nagy tömegben terjesztik, rendszerint monokultúrás ültetvényeken. A legnagyobb termelőnek India számít, a világ banántermésének egynegyede itt keletkezik. A legnagyobb exportőr azonban Ecuador, amelynél Indián kívül csak Kínában és a Fülöp-szigeteken termelnek többet. Jelentős a termelés Brazíliában, Indonéziában, Costa Ricán, Thaiföldön, Kolumbiában, Burundiban és Kamerunban is. A gyümölcsön kívül – amit nyersen és sütve is fogyasztanak – a növény más részeit is felhasználják. A banánlevelek számos országban eldobható tányérként szolgálnak, a banánhéjat sok helyen eltüzelik, a banánnövény rostjaiból pedig bútor, divatáru, sőt, még hangszóró membrán is készül.
Lantai József