Egy kép a múltból: Balassi Bálint

458 éve született Balassi Bálint. Költészetéből a nőkkel való kalandjainak történetét is kiolvashatjuk. Amikor 1588 végén Losonczy Anna, akinek évek óta udvarolt, kikosarazta, úgy döntött, lezárja a hozzá írt versek sorozatát, a Júlia-ciklust.

458 éve született Balassi Bálint. Költészetéből a nőkkel való kalandjainak történetét is kiolvashatjuk. Amikor 1588 végén Losonczy Anna, akinek évek óta udvarolt, kikosarazta, úgy döntött, lezárja a hozzá írt versek sorozatát, a Júlia-ciklust.

„Hideg lévén kívöl, égvén penig belöl Julia szerelmétől,

Jó hamar lovakért járván Erdély földét nem nagy fáradság nélkül,

Ezt összverendelém, többé nem

említvén Juliát immár versül."

Hogy az „útált szerelem" kínját el tudja viselni, többféle gyógyírral próbálkozott. Rövid ideig egy bizonyos Zsófinak, egy fiatal özvegynek udvarolt, de a románcnak hamar vége lett. A költő Vénuszhoz imádkozott szerelemért:

„Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért gyújts fel ezt szerelmemre,

Régi sok búm után hadd élhessek vígan evvel immár kedvemre!"

Azt nem mondhatjuk, hogy ölbe tett kézzel várakozott volna, mert 1589 március környékén egy barátjával Pozsonyból Bécsbe lovagoltak, ahol felkeresték a Tiefer Graben környékét. Az akkor külvárosinak számító utcában úgynevezett Frauenhaus működött, amelynek művelt, beszélgető partnernek is alkalmas lakói keresték a gáláns úriemberek társaságát. E házak megnevezésére használták még a Jungfernhof (szüzek udvara) kifejezést és a Kuplerei szót is.

Annyi bizonyos, hogy a Frauenhaus Bécs városa felé hetenként haszonbérletet fizetett, a praktikus gondolkodású tanácsurak ebből a bevételből fedezték a városi poroszlók és a hóhér fizetését. Ma ugyanez az utca már az előkelő I. kerület része, de az itt igénybe vehető szolgálatatások most is ugyanazok, mint fél évezrede: garniszállók és éjszakai lokálok várják látogatóikat. A Tiefer Grabenen átélt tartalmas kalandot Balassi természetesen versbe foglalta. Ő a rózsás arcú Zsuzsánnával, barátja pedig annak húgával, az aranyszín hajú Anna-Máriával töltött emlékezetes napot és éjszakát. Költeménye kicsit sem közönséges, ugyanazokkal a szép szavakkal és magasztos érzelmekkel szól a kurtizánokról, mint főrangú szerelmeiről:

Bécsi Zsuzsannáról s Anna-Máriáról szerzette
1
Az Zsuzsánna egy szép német leán,
Bécsben lakik Tífingráb utcáján,
Piros rózsa tündöklik orcáján,
Szép kaláris tetszik az ajakán,
Kit sok vitéz kíván
Szép voltát csudálván,
De csak héában szeretik sokan.
2
Vagyon ennek egy szép atyjafia,
Kinek neve víg Anna-Mária,
Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,
Mert mint nénje, szép, s nincs semmi híja:
Arany színű haja,
Mint egy gyöngy az foga,
Tiszta mézzel foly ő édes szava.
3
Egy társommal midőn én ballagnék,
Szerencsére reájok találék,
Rájok nézve ottan felgerjedék,
Jó társom is szerelemben esék.
Ők ottan éleszték,
Kedveket jelenték,
Vélek azért mi megesmérkedénk.
4
Kezet fogván egymással azontúl,
Házban lépénk mindnyájan utcárúl,
S mint az méhek szegfű szép virágrúl,
Mézet szedénk egymás ajakárúl;
Minden bánatunktúl
Ott mi esénk távul,
Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.
5
Többet szólnom dolgunkról nem szükség,
Elég, hogy megvolt minden édesség,
Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörűség,
Ékes beszéd, tréfálás, nevetség,
Ki ugyan nem elég
Bús szívemnek, mert ég,
De versemben itt légyen immár vég.
6
Kurta oktáván a sovány böjtben,
Pozsony városából kimentemben
Szerzém ezeket ilyen versekben
Táncnótára egy kisded énekben,
Az másfélezerben
És nyolcvankilencben,
Hogy bécsi virág juta eszemben.

Készítette: Nyáry Krisztián