Patrick Marber: Közelebb!

Patrick Marber: Közelebb! (Closer) című színművét 2012. november 23-án, pénteken mutatják be Székesfehérváron a Vörösmarty Színház Stúdió Színpadán. Marber színdarabjából készült filmet, a Closert talán sokan látták már. Most a Stúdióban kísérhetjük végig, hogyan alakul néhány véletlen találkozás során négy ember élete: szerelmek, megcsalások és megcsalatások, fájdalmak és nagy szenvedélyek közepette, sok humorral.

Előzetesként ismerjék meg a négy szereplő gondolatait a próbáról, szerepről, egymásról…

Bakonyi Csilla – Anna

Most, hogy hetek óta együtt vagyunk Sándorral – ez előtt közvetlenül Tatabányán A testőrt próbáltam vele -, azon szoktunk nevetni, hogy már-már telepatikus úton kommunikálunk. Ez nagyon jó. Többször volt olyan, hogy ő akart kérni valamit, de nem mondta, nekem meg épp akkor jutott eszembe és megcsináltam, és ugyanez fordítva. Ez meg is könnyíti a munkát.

Anna és én? Egy picit tartottam ettől a szereptől, mert ez a fajta életstílus, a 'negyvenhez közeli szingli', nekem kiesett, mint tapasztalás, de talán nem is a családi állapot a fontos, hanem az, ahogy a világ dolgaihoz hozzááll. Van, akinek jó a névmemóriája, vagy az arcmemóriája, nekem pedig, ha létezik ilyen egyáltalán, az érzelmi memóriám nagyon jó. Akár tizenöt évvel ezelőtti érzelmi állapotokra is vissza tudok emlékezni, és elő is tudom hívni őket. Mert, ha nem is ilyen, de hasonló helyzetek voltak az én életemben is.

Nagyon érdekes ennek a négy embernek az élete és a kapcsolatai. Jó ez a 'nyolckezes' munka.

Emíliával még nem dolgoztam, ő az egyetlen új arc, de nagyon inspiráló. Örülök, hogy itt van, mert nagyon tetszik, ahogy formálja ezt a karaktert.

Jöjjenek el, és nézzék meg az előadást, mert olyan érzelmi kalandban lehet részük, ahol másod, vagy huszadrangú dolog, hogy néha trágárak a szereplők. A színházban szeretjük a szép beszédet, de az élet nem csak arról szól, és egy ilyen műnek is helye van a repertoárban.

Szabó Győző – Larry

Nagyon szeretek kamaradarabokat játszani. Sándorral az első közös munkám, meghatározó élményem a Piszkavas volt az Örkény Színházban, aztán itt Fehérváron a Vaknyugat. Mindig újra meg kell tanulnunk együtt dolgozni. Mindkettőnknek megvan a munkamódszere, ami nem mindig találkozik. De ahogy a Piszkavas és a Vaknyugat sikere igazolta, valószínűleg most is össze fogunk csiszolódni. Persze a nagy hajrá csak most jön, nagyon várom. Szerintem ez is ütős, sikeres előadás lesz.

Larry szerepének nagyon örülök, öröm, ha nem első ránézésre osztanak szerepet, és színházban szerencsére ezt a sebezhetőbb, drámaibb oldalamat is szokták használni. Ebben az értelemben én hiszek a rendező bátorságában is. Sokan azt gondolják rólam, hogy én olyan 'vicces csávó' vagyok, mert sajnos kevesen jutnak el színházba, de azt gondolom, hogy egy drámai karakter plusz kihívást jelent, és ez külön öröm.

Hogy milyen érzés újra Székesfehérváron lenni? Nagyon furcsa, de jó. Nagyon jó négy évet töltöttem itt, emlékszem a Figaró és a Vaknyugat sikerére – sok jó élmény köt ide, szerettem itt lenni, és remélem, még sok jó élmény vár.

Csizmadia Gergely – Dan

Már többször dolgoztam Sándorral, de ennyire nagy feladatot még nem kaptam tőle, és nagyon jól esik. Igazán jó érzés ma Magyarországon úgy színésznek lenni, hogy van rendező, aki gondolkodik benned. Ehhez a szerephez pedig nagyon kell ez a bizalom. „Szánalmas, de dicséretre van szükségem", ahogy Dan is mondja a darabban.

Talán a főiskola óta nem találkoztam ilyen nehéz lelki feladattal, mint Dan figurája.

Amilyen közel áll hozzám, annyira nehéz és aprólékos munka minden lélektani rezdülést a helyére tenni, és mindig azon az intenzitáson megvalósítani. Persze nem agyonelemzett csehovi próbákat kell elképzelni, Sándor elmondja, mit gondol a jelenetről, mi nekifutunk, aztán megbeszéljük, hogy melyik momentumot találtuk el. De már a próbák elején volt olyan, hogy elkezdünk dolgozni, és Sándor csak ült és nézte, ami nem jellemző rá, mert elég pontosan el szokta mondani, hogy mit vár. De itt a jelenet végén elmondta, hogy kb. 80%-ban ösztönösen jó dolgokat csináltunk. Talán ez a bizalmának az alapja.

Dan és köztem sok hasonlóság van. Én az elején nem vettem elég komolyan a pályát, és így elég hosszúra nyúlt 'kamaszkorom'… persze nem is találtak meg azok a szerepek, amiket vártam, és állandóan a környezetemet okoltam. Ez Danben is nagyon benne van. A két nővel való viszonya, az őszinteséghez való túlzott kötődése a saját bizonytalanságát mutatja.

Ha végiggondolná a dolgokat, sok mindent máshogy csinálna. Ebből a szempontból én már – remélem – érettebb vagyok, de a humora, a lénye, úgy érzem, 'pofáncsapott', ahogy a színházban mondani szoktuk.

Szabó Emília – Alice

Alice-ről azért érdemes beszélni, mert borzasztó nagy kihívás. Úgy kell játszani, hogy az ember átereszti saját magán, itt a technika nem segít. A kimondott szavak, az érzelmi világ az, ami nagyon fontos. Ennek a darabnak az a nehézsége, hogy minden egyes pillanatban rettentő őszintének kell lenni, olyan, mint egy örvény. Csak hagyom magam. Végig 'állapotban' kell lenni, ami nagyon termékeny, és közben nagyon figyelni kell a partnerre, mert egymásból építkezünk. A színjátszás legszebb csodája, hogy meg tud születni a pillanat két ember összenézéséből, kisugárzásából.

Hogy Alice mennyire titokzatos? Csak mint minden ember… Ez persze közhely, de itt valójában nem a titok a fontos, hanem, hogy ez a lány szeretni akar és azt akarja, hogy szeretve legyen. Szerintem mindenkit ez motivál az életben. De benne olyan tudatosság munkál, ami ijesztő. A szeretetvágy és a hideg tudatosság elég élesen tud ütközni a személyiségében, éppen ezért nagyon talpraesett és vagány idegen emberekkel, de amint belekeveredik egy kapcsolatba, mihelyst 'szeretve van' és biztonságban érzi magát, előjön belőle a belső, érzékeny énje. Amennyire provokatív az élete, annyira kitartana e mellet az ember mellett, aki mellett dönt. „Én eldöntöttem, hogy szeretni fogom." Nekem ez az egyik legfontosabb mondat a darabban. És a legnagyobb kérdés, hogy a szerelem lángolása után vajon miért nincs bennünk kitartás és türelem dolgozni érte…

Patrick Marber: Közelebb!
Anna – Bakonyi Csilla

Alice – Szabó Emília

Dan – Csizmadia Gergely

Larry – Szabó Győző

Díszlet: Czigler Balázs

Jelmez: Kárpáti Enikő

Dramaturg: Orbán Eszter

Ügyelő, produkciós asszisztens: Horváth Iza

Fordította: Upor László

Rendező: Guelmino Sándor

VÖRÖSMARTY SZÍNHÁZ – STÚDIÓ SZÍNPAD

Bemutató: 2012. november 23. (péntek), 19.00