Keresztény/vallás üldözés Európában és Amerikában, Már A Ma Problémája

Nagy hangsúlyt kap Európában, ha valahol az antiszemitizmus felüti, vgy még inkább (politikai érdekből) úgy látszik, hogy felüti a fejét. Arról azonban eddig illedelmesen nem beszéltünk, hogy a keresztlény vallásúak üldözése – állítólagosan keresztény gyökerekkel rendelkező – Európában sajnos aktuális kérés. Hülyeségből, műveletlenségből, vagy éppen nagyon tudatosan liberalizmusnek és vallási semlegességnek nevezett nézetek jegyében történik mindez. És közben az állam és az egyház szétválasztását szajkózzuk.

Az egyház pedig hallgat, a hivek nyelnek, természetesen a tolerancia jegyében. De az ügy már kezd arra a fokra eljutni, amikor hangosan ki kell állni az igazunkért. Mert ha így halad, akkor, mivel vallási jelkép le kell retusálni a Szent Korona keresztjét a címerből – mint ahogy az egyik spanyol futballcsapat is megtette saját koronájával – vagy netalántán Szlovákiát is saját kettős keresztet tartalmazó (magyar eredetű) címerének megváltoztatására kényszerítik? Egyes Eu intézkedések sajnos erre utalnak, hogy a liberál szocialista politikusok jobb dolguk híján az emberek vallásossága ellen fordulnak. (Erre utalnak a keresztet ki lehet-e rakni az iskolában cimű viták.) És ne gondoljuk, hogy ez csak Európai Uniós jelenség. Amerikában Kanadában és Ausztráliában de más angolszász országban, ahol a protestantizmus az elterjedt, annyira mint nálunk a kereszténység ugyanennyire rossz a helyzet.

Az hogy a hivatkozás a semlegességre, illetve a más vallásokra mennyire sántít tipikus példa Izrael állama, ami zsidó világi állam. De ott is a keresztény területeken van karácsonyfa köztéren is, és a fanatikusok -muzulmán, zsidó stb – kivételével semmi sem akadályozza a vallások gyakorlását. Semelyiket. De míg a fanatizmus kezelhető államigazgatási eszközökkel, és annak korlátok közé szorítása a többi ember érdekét szolgálja (ne gondoljuk, hogy nincsenek keresztény fanatikusok, akik ugyanannyit ártanak másoknak, mint a más vallások fanatikusai), a más vallás érzékenységére való hivatkozás az egyes vallások klasszikus területen, vagy más vallásokra való hivatkozással, az évszázados tradiciók betiltása az bizony vallásüldözés.

Magyarországon szerencsére ez egyes iskolai vitáktól eltekintve nincsen. Közterületen a katolikus, református és a zsidó közösség még ünnepelheti saját ünnepeit. De ha nem figyelünk oda, akkor elindul egyfajta szűkítés. Ami ide vezet, hogy Magyarországon keresztényüldözés lesz. És ha ez megvalósult, akkor az kiterjed a többi vallásra is.

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen „jellemző" a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet, a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban, hiszen Egyház és állam szétválasztása, ugyebár…

4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében. A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.

Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg.

A brüsszeli városházán úgy döntöttek, idén nem állítják fel a hagyományos karácsonyfát a város főterén, csak egy erősen leegyszerűsített stilizált karácsonyfát állítanak a muszlimok érzékenységére hivatkozva – írja a Brussels News.

A Brussels Expat szerint a bevett karácsonyfa és betlehem helyett egy 25 méter magas, „eletronikus télfát" állítanak, amelyet tévéképernyőkből raknak össze, és aminek fel lehet menni a tetejére. Amint besötétedik, a „fa" világítani kezd, és „minden tízpercben lenyűgöző showt" élvezhetnek a látogatók.

A városháza a városban lakó muszlimok feltételezett érzékenységével magyarázta a lépést, Bianca Debaets önkormányzati képviselő szerint a vallással kapcsolatos félresiklott érvelés vezetett a karácsonyfa eltávolításához. Ő úgy látja, ha a karácsonyfa nem utalna a kereszténységre, maradhatott volna.

Egy 2008-as tanulmány szerint Brüsszel lakosságának már a 25,5 százaléka muszlim. Két muzulmánt be is választottak a városi tanácsba, ők ketten az előző hónapban a saríjára alapozott állammá akarták tenni Belgiumot.

Szent Cirill és Szent Metód Morvaországba érkezésének 1150. évfordulója alkalmából Szlovákia 2013 májusára kéteurós emlékérme kiadását tervezi, mely a szlávok két apostolát ábrázolná. A tervet látva azonban az Európai Bizottság és egyes tagállamok változtatásokra szólították fel Szlovákiát, többek között arra, hogy távolítsák el a glóriát Európa szent patrónusainak fejéről.

Az euróövezet minden országának joga van évente kibocsátani egy nemzeti témájú kéteurós emlékérmét. Az első ilyet Görögország adta ki 2004-ben az athéni olimpiával kapcsolatban, idén pedig a szlovák nemzeti bank írt ki pályázatot rá Szent Cirill és Szent Metód Morvaországba való érkezésének 1150. évfordulója alkalmából. A pályázatot Miroslav Hric vésnök nyerte meg, terveit látva azonban az Európai Bizottság és egyes tagállamok a vallási semlegesség jegyében változtatásokra kérték Szlovákiát – írja a La Croix és többek közt az EurActiv.com.

A felszólítás alapja egy európai törvény, melynek értelmében módosítás kérhető, ha a tervekről valamelyik tagállam úgy ítéli, hogy az „kedvezőtlen reakciókat válthat ki polgárai körében". A zavaró tényezőnek ítélt részletek jelen esetben a két szent feje fölötti glória, illetve a ruhájukat díszítő kereszt. A vallási szimbólumok tehát Európa szerint törlendők, egyedül a bizánci kettős kereszt maradhat meg a szentek kezében, mely egyben szlovák nemzeti jelkép is, és amely már eddig is szerepelt a szlovák egy- és kéteurós érméken.

A döntés felháborodást váltott ki Szlovákiában, ahol a lakosság 62 százaléka katolikusnak vallja magát. „Ez az európai keresztény hagyományok megtiprása" – nyilatkozta az ügy kapcsán Jozef Kovaczik, a szlovák püspöki konferencia szóvivője. Rafael Rafaj, a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezetője pedig egyenesen azzal vádolta meg az Uniót, hogy a sátánizmussal szimpatizál.

„Valóban jogállamban élünk, vagy pedig diktatúrában, ahol előírják, milyen jelképeket használhatunk?" – tette fel a kérdést Jozef Kovaczik püspök, aki emlékeztetett, hogy „a rendszerváltás előtt a szlovák hívek az életüket kockáztatva is hirdették a két szent műveit és tanítását."

Cirill (826-869) és testvére, Metód (815-885) voltak az első misszionáriusok, akik a szlávok közé érkeztek 863-ban. Az európai hittérítésben végzett szerepük elismeréseképpen II. János Pál pápa 1985-ben Európa társ-védőszentjeivé nyilvánította őket.

Szerk/Magyar Kurir/ Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye/La Croix