2012 nem 2006!
5 perc olvasás
"Ez a szerdai nap kicsivel több volt, mint a hétfői. És ez nagyon fontos: fontos tartani a nyomást a kormányon. Ezt a nyomást nagyon okosan, kreatívan kell fokozni. Olyan dolgokkal, amelyre nem számítanak. Félniük kell attól, hogy a diákok a városban szervezkednek, és nem tudják kiszámolni, mire készülődnek. A diákok előnye az, hogy most már azt biztosították, nem eshet bántódásuk. Szabadon járkálhatnak a városban, amíg nem rombolnak. Ebből kell kihozni azt az állapotot, amely továbbra sem rombol, de a kormány számára elviselhetetlen."
"Ez a szerdai nap kicsivel több volt, mint a hétfői. És ez nagyon fontos: fontos tartani a nyomást a kormányon. Ezt a nyomást nagyon okosan, kreatívan kell fokozni. Olyan dolgokkal, amelyre nem számítanak. Félniük kell attól, hogy a diákok a városban szervezkednek, és nem tudják kiszámolni, mire készülődnek. A diákok előnye az, hogy most már azt biztosították, nem eshet bántódásuk. Szabadon járkálhatnak a városban, amíg nem rombolnak. Ebből kell kihozni azt az állapotot, amely továbbra sem rombol, de a kormány számára elviselhetetlen."
A mai hallgatói fórum hivatalosabb, klasszikusabb, szervezettebb volt, mint a hétfői. Lehetett volna az, hogy ebbe a "hagyományosságba" bele is fullad a dolog, de azt is lehetett érzékelni a beszédek közben, hogy van egy határozott terv a szervezők fejében. Eléggé titkolták, de nemsokára kiderült, hogy a nagy titkolózás azért volt, hogy a rendőrök ne tudják, mire készülnek. Ez ragyogó volt, a szervezők kifundálták, hogy ha csak egy kis mag tudja, hogy hova fognak menni, és senki más, akkor a tömeg még megy utánuk, de a rendőrség nem lesz felkészülve. Második záróvizsga-feladat teljesítve!
A szervezők terve a hétfőihez hasonló séta volt. Azonban a diákok gyorsan tanulnak: a hétfői eseményekből nagyon pontosan levették, hogy a rendőröktől nincs mit félni. Nem fogják letartóztatni őket, nem fogják oszlatni őket. Végig mehetnek az egész városon. "Where do you want to go Today?" – mondhatnánk a Microsoft szlogenjével.
Én azt gondolom, ebbe egy igazi hídfoglalás és egy egyetemfoglalás is benne lenne. Úgy becsülöm, hogy ez most pozitívan csapódna le a közvéleményben. Úgy becsülöm, hogy a rendőrök nem mernének oszlatni. Amíg a diákok békések, addig a közvélemény annyira velük van, hogy a rendőrség nem bánthatja őket. Amíg békések, addig a rendőrségnek öngyilkosság volna erőszakos oszlatáshoz folyamodni. Ez most nem a jog, nem a törvény, hanem ilyen a közvélemény, ez a hangulat.
A diákok azonban a Parlamenthez mentek, ahol a tervet túlteljesítve betörtek a Parlament előtti térre. A "betörés" itt nem ostromot, hanem tömeges beszökést jelent. Ez nagyon fontos dolog.
Mi az, ami miatt ez lényegesen különbözik 2006-tól?
1) A diákok nem csupán "Orbán takarodj" szöveget skandálnak, nem irreális, megfoghatatlan követeléseik vannak, és nem csupán Orbán vagy Hoffmann Rózsa lemondását követelik. (Persze a lemondással bizonyára a követeléseik is teljesülnének). Ezek a követelések teljesíthető dolgok. Ez nem olyan, amit nem lehet teljesíteni, nem olyan, hogy irreális követelni. A diákok nem követelik egy az egyben a kormány bukását. A kormány tudna nekik engedni.
2) A diákok nem romboltak. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor legalábbis nem, és remélem, hogy a jövőben sem. Amint ugyanis a diákok felgyújtják az első autót, amint Molotov-koktélt dobnak bármire, amint kirakatokat törnek be, akkor a 2006-os csőcselék szintjére ereszkednek.
Mert ez az a határ, amelyet nem szabad átlépni, ez az, amely csőcselékké teszi a 2006-os csőcseléket. 2006-ban, a TV székház ostromakor senki nem bántotta a csőcseléket, az mégis felgyújtotta a székházat. Itt kezdődött, itt mutatták meg, hogy ők csőcselék voltak. Meg talán az se mindegy, hogy az ellenzéki pártok nem uszítanak úgy a háttérben, mint anno a Fidesz.
A diákok pedig azzal emelkednek 2006 főlé, hogy a szervezőik is megfontoltabbak, értelmesebbek, felelősségteljesebbek, illetve a diákok spontán akciói is azok. Hétfőn a hídfoglalás nem a Hallgatói Hálózat szervezése volt. Ma a Parlament parkolójába betörés nem a HÖOK szervezése volt. Mindkét napon elvesztették a kontrollt bizonyos ideig, bizonyos tömegek felett, de az a tömeg megfelelően intelligensnek bizonyult. Ez az, ami a különbséget teszi.
És ha én Orbán-kormány lennék, akkor meggondolnám, hogy az, hogy a diákok nem csőcselékként viselkednek, nem jelenti azt, hogy bizonyos csőcselék majd valamikor, amikor nagyon elfajul a helyzet, nem fog vérszemet kapni. Nem a diákokra gondolok, hanem más rétegekre. Nem a tandíjügyre gondolok, hanem majd másfajta ügyre. Lesz itt még ügy, amely olyan réteget érint. Addig jó Orbán Viktornak, amíg a diákok tüntetnek ellene. Én ezt nagyon meggondolnám a helyében.
Hogy mi lesz a jövő?! Én nagyon remélem, és biztató jeleit látom annak, hogy a diákok két nagy szervezete felnő a feladathoz. Látszik, hogy a szervezés javul. Az is látszik, hogy az események akkumulálódnak. Ez a szerdai nap kicsivel több volt, mint a hétfői. És ez nagyon fontos: fontos tartani a nyomást a kormányon. Ezt a nyomást nagyon okosan, kreatívan kell fokozni. Olyan dolgokkal, amelyekre nem számítanak. Félniük kell attól, hogy a diákok a városban szervezkednek, és nem tudják kiszámolni, hova mennek, mire készülődnek. Egyfajta békés, városi gerilla harcmodort folytathatnak. A diákok előnye az, hogy most már azt biztosították, nem eshet bántódásuk. Szabadon járkálhatnak a városban, amíg nem rombolnak. Ebből kell kihozni azt az állapotot, amely továbbra sem rombol, de a kormány számára elviselhetetlen.
Szerintem meg lehet csinálni, remélem, meg tudják csinálni. Most válik igazán érthetői a diákok szlogenje: "Ez még csak a kezdet!"
Brendel Mátyás
Az eredeti megjelent:
