Sorozatban A 12. Nyereséges évét Zárhatja Az Arany

Az arany ára a tizenkettedik egymást követő évben is pluszos eredményt ígér. Ilyen hosszan tartó nyerő szériára nem volt még példa a nemesfém legújabb kori történetében. A nagyon optimisták egyre ambicionáltabb árfolyam-előrejelzésekkel jelentkeznek, a visszafogottabbak csökkentik ugyan valamelyest a céláraikat vagy kitolják a beteljesülési időtávot, de továbbra is az emelkedésben hisznek. Igazán kritikus hangokat mindeközben csak elvétve hallani a piaci elemzők körében – tájékoztat a www.aranypiac.hu

Az aranypiaci befektetőknek idén is meglehet minden okuk a jókedvre, az év közbeni borús árfolyam-grafikon mostanra jóval kedvezőbb képet fest. Az 1.550 dollár környékére való átmeneti visszaesés időközben a múlté, és nincs arra utaló jel jelenleg, hogy a közeljövőben számolni kellene e körüli mélységekkel. A tavalyi évet 1.574,50 dolláron zárta Londonban az arany unciája, amihez képest jelenleg az 1.700 dolláros szint a mértékadó. Az árfolyam itt viszonylag stabilnak tűnik, és elemzők sora fogalmaz meg optimistábbnál optimistább előrejelzéseket. Egyedül a piac spekulatív nagyágyúi vannak híján a túláradó optimizmusnak. Az amerikai Határidős Árutőzsde Felügyelet (CFTC) adatai szerint a legnagyobb amerikai spekulánsok az év egészét tekintve tendenciájában valamivel kisebb mértékben fogadtak az idén a nemesfém emelkedésére, mint 2010 és 2011 éves átlagában.

Az év fordulópontja az arany árfolyamában az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed újabb mennyiségi ösztönző csomagjának köszönhető. Szeptember elején végre bizonyossá vált, amit addig is számos találgatás előzött meg. A Fed bejelentette, hogy újabb eszközvásárlási programot indít, nevezetesen a „QE1" (Quantitative Easing) és „QE2" programok után a harmadikat. Ez az intézkedéscsomag lényegében likviditást juttat a gazdaságba a forgásban lévő dollár-pénzmennyiség növelésén keresztül. Szakértők egybehangzó véleménye szerint az előző két QE-program inflációgerjesztő hatására duplázódott meg 2009 eleje óta az aranyárfolyam, ezért a „QE3" hírére a kurzus nem meglepő módon máris reményteli emelkedésbe váltott.

A prompt aranyár-felívelést követően a november eleji amerikai elnökválasztási kampány véghajrája először destabilizálóan hatott az aranyra, majd a választás eredménye ismét megnyugtatta a kedélyeket. A félelmek egy új elnök megszorító gazdaságpolitikai intézkedéseinek beláthatatlan következményeitől a régi elnök újraválasztása után gyorsan oszlani kezdtek. A piac úgy vélte, hogy Obama választási győzelme egyet jelent az elmúlt négy év pénzügy- és gazdaságpolitikájának folytatásával, vagyis a kamatok még egy jó ideig változatlanul a mélyben maradhatnak, és a Fed által újraindított pénznyomda sem fog hamar leállni. Ez két erős érv az arany mellett, amely történelmi adatsorok tanúsága szerint különösen jól érzi magát alacsony reálkamat- és felhíguló dollár-környezetben.

Az amerikai szavazók azonban nem csak megtartották régi elnöküket, de változatlanul hagyták a washingtoni erőteret is. A demokrata párti elnök ismét egy republikánus többségű képviselőházzal áll szemben, ami lehetővé teszi a republikánusok számára a fontos törvények halogató taktikával történő jegelését. Ez az Egyesült Államokat tavaly nyáron egyszer már csaknem működésképtelen, csőd közeli állapotba juttatta. A nagyfokú elbizonytalanodást akkor az arany két hónap leforgása alatt 1.500 dollárról 1.900 dollárig való drágulással nyugtázta. Most az év végéhez közeledve hasonló helyzet rajzolódik ki Amerikában. A korábban elhatározott költségvetési megszorításokból fakadóan 2013 elejétől feltáruló „fiskális szakadék" és a törvényben rögzített adósságplafon újbóli elérése ismét merev frontokat eredményez a két párt vitapartnerei között. A másfél évvel ezelőtti analógiára alapozva joggal lehetne számítani arra, hogy az aranyár ismét meredek emelkedéssel válaszol az eseményekre. Az analógia ezúttal azonban nem működik, a nemesfém görcsbe merevedve várja most a fejleményeket.

Mi lehet az árfolyam atipikus magatartása mögött? Egyesek manipulációt sejtenek, a nagy Bullion bankok (a londoni nemesfémpiac árjegyzői), élükön a Goldman Sachs befektetési bankkal sokak szemében számít már régóta mumusnak. A határidős árupiacok kiemelkedő szereplője rendre gyanúba keveredik, és válik tőzsdefelügyeleti eljárások alanyává. Egyértelmű bizonyítékok persze többnyire nincsenek, de a Goldman kétségkívül piacbefolyásoló súllyal rendelkezik és képes eladóként akár tonnaszámra is önteni az aranyat a piacra, amivel öngerjesztő eladói hullámot válthat ki. Vagy éppen a szavak erejével tud nyomást gyakorolni az árfolyamra, mint tette ezt akkor, amikor „Az arany bikapiac vége" címmel adott ki közleményt néhány napja. Az mindenesetre nem lehet teljesen véletlen, hogy korábbi vezető beosztású alkalmazottak és szakírók vádolják a bankóriást az emberek lehúzásából és spekulációból élő, „a világ arcára tekeredett, pénzt szivattyúzó vámpír polipnak", amely saját céljaira befolyásolja a piacokat.

Az év utolsó két hete nagy valószínűséggel változatlan körülmények és hangulat közepette fog telni az arany piacán. Ennek egyik jellemzője, hogy feltűnő ellentmondás mutatkozik az Egyesült Államokban a fizikai és spekulatív, értékpapírosított aranykereslet között. Míg a fizikai vásárlók intenzíven veszik az aranyat, a határidős tőzsdéken csetlik-botlik az aranyár. Indiában az arany-szezon már lefutott, onnan különösebb keresleti impulzusok nem várhatóak, mint ahogy a magas aranyár és a gazdaság nyomasztó állapota miatt a karácsonyi aranyvásárlási kedv is visszafogott a keresztény világban. Egyedül Kínából és a jegybankok kereslete felől érkezhet az év vége felé még némi árfelhajtó impulzus a piacra.

A feltörekvő országok dinamikusan teljesítő exportgazdasága jelentős dollártartalékok felhalmozódásával küzd, amelyek értékállósága a bizonytalan pénzpiaci környezetben állandó fejtörésre ad okot. Ennek enyhítésére veszik sokhelyütt az aranyat, amely hagyományos fedezeti eszköz a dollár leértékelődésével szemben. Két másik amerikai nagybank, a Morgan Stanley és a Bank of America legalábbis erre alapozza azt a pár napja megjelent és a Goldmannal alapvetően szembe menő helyzetértékelését, miszerint az arany árfolyama 2013-ban is emelkedő tendenciát mutat majd.