Érdemes volt értük küzdeni, most ők teszik ezt értünk
5 perc olvasás
Nagyon nehéz politikai meccsek zajlottak le az országban, amikor az új egyházi törvény kapcsán megítélték, mely egyház élvezheti az adókedvezmény, az egyházi státusszal járó előnyöket és melyek nem. Amikor csak arról volt szó, hogy csak a négy magyar történelmi egyház kapja meg ezt a státuszt, akkor a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége helyzetét is veszély fenyegette.
Nagyon nehéz politikai meccsek zajlottak le az országban, amikor az új egyházi törvény kapcsán megítélték, mely egyház élvezheti az adókedvezmény, az egyházi státusszal járó előnyöket és melyek nem. Amikor csak arról volt szó, hogy csak a négy magyar történelmi egyház kapja meg ezt a státuszt, akkor a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége helyzetét is veszély fenyegette.
Hiszen övék a Krisna völgy megannyi telke, ahol értelmes közösségi gazdálkodást folytatnak. Voltak nagyon sokan, akiknek ez bizony csípte a szemét, mert sok esetben éppen a hitelveikkel kapcsolatos öko-gazdálkodás miatt klasszikus módszerekkel is tudnak eredményeket produkálni. De szerencsére megmozdultak olyan erők is – nagyon nehéz meccs volt mindez – amelyek a közösség egyházi státuszának megadása mellett lobbyztak.
Szerencsére végül megkapták, így ősi magyar szokás szerint nem vert szét a magyar állam egy jól működő közösséget. Most ez a közösség meghálálja az emberek felé mindezt a bizalmat, amit beléjük fektettek. Nem mintha nem tették volna ezt korábban évek hosszú során át.
A Karácsony nem az ő ünnepük. Ők másban hisznek. Nekik is vannak ünnepeik, amelyeken azok is részt vesznek akik nem követőik. Hiszen azok is szinesek emberiek ünnepélyesek, és kifejezőek. És ami fontos nem akarnak mást bántani. Nos ez a közösség is már kezdettől fogva felismerte, hogy nem lehet zárt a maga falain belül, részt kell vennie annak az országnak a problémainak a megoldásában, ahol tevékenykedik. Így bekapcsolódott abba a segélyezési rendszerbe, amelyet a hazai történelmi egyházak már régebben csinálnak, pótolva az állam egyre inkább csökkenő szerepvállalását.
Most, amikor végtelen sor kígyózik a Blaha Lujza téren – tisztelet a kerületi Önkormányzatnak is, aki nem akadályozta ez meg a szokásos mondvacsinált okokkal, mint pár helyen megteszik, nehogy megjelenjen a szegénység – a Krisna tudtúak a kraácsonyi ünnepek alatt több ezer (!) család karácsonyi boldogságához, egy kis könnyebbségéhez járulnak hozza. Étellel, egy bevásárlásnyi tartós élelmiszerrel és ha van gyarek, annak játékokkal.
Ahogy az ember a hatalmas sort látja, sajnos nagyon sokan kerülte krízis szituációba. A lét és nemlét határára. Devizahitelesek, akiket a bank kiciánozott a lakásukból, olyan családok, akik jövedelme jelentősen csökkent, vagy éppen megszűnt. (Az állami munkanélküli segély a jelenlegi rendszerében semmire sem elég) Vagy éppen nyugdíjasok. És olyanok, akiknek az állami alamizsna mellett a munkavállalásukat kifejezetten megtiltják. (Rokkant ellátásosak, idő előtti nyugdíj ellátásosak rendszeres segélyen élők.) Mert az állam szerint a legjobb megoldás ezekre a halál. A hideg gazdasági számítás: nem éri meg ezeket az embereket eltartani.
A vallások az emberért vannak. Ennek példái a egyházi és világi segélyszervezetek közül azok, amelyek a segélyezést nem biznisznek, nem politikai küldetésnek, hanem emberi kötelességnek tekintik. Szerencsére vannak ilyenek szép számmal, de nem elegen. Mert az ellátandók száma sajnos folyamatosan gyarapszik. Ez látszik most a Krisna tudatúak karácsonyi segély és ételosztásán. Napi hét nyolc tonna élelmiszert osztanak ki a rászorulóknak.
Igy tiszteletre méltó, de csepp a tengerben az éttermek és magánszemélyek azok próbálkozása, hogy súlyos pénzekért többszáz adag ételt osztanak ki Karácsony és Újesztendő közötti időben. De ezek csak cseppek a tengerben. Ami hiányzik, egy olyan egységes és valóban működőképes mechanizmus, mely jórészt működött Magyarországon a II. Világháború előtt, amely intézményesen, es nem a probléma szőnyeg alá seprésével próbált segíteni a legelesettebbeken. A társadalom szegénységben és a polgári lét és a szegénység határán vergődő polgárain. Amin az „ingyenkenyér nincs" hazug szlogenjével a liberalizmus tökéletesen szétvert, mondván az embernek mindenhez van joga. Öngyilkosnak lenni, éhen halni, nem szem előtt a világban vegetálni. De nincs joga lakáshoz, oktatáshoz, orvosi ellátáshoz, tisztességes nyugdíjhoz, táppénzhez, élethez.
Jelenleg a magyar társadalom immunrendszere gyenge,. Ha nem lennének az egyházi jótékonysági szervezetek, akkor nagyon sokan éhen halnának, és nem élnék meg a tavaszt. Helyes, mondanák erre a közgazdászok, annyival kevesebb embert kell eltartaniuk. De mit szólnának, ha ők kerülnének egyik pillanatról a másikra ilyen helyzetbe. Vagy bírósági végrehajtók, uzsorások, bankár urak?
Erre emlékeztet a sor a Blaha Lujza térnél. És tisztelet azoknak, akik emberileg, anyagilag és munkával is álljak a rászoruló emberek rohamát. Ott teszik a dolgukat. Vallástól felekezeti és népcsportbeli hovatartozástól függetlenül minden ejeltkezőnek, ami naponta több mint ezer ember segitenek.
Most már csak az a kérdés, hogy amikor a segélyszervezetek véges erőforrásai kimerülnek, akkor ki gondoskodik ugyanezekről a rászorulókról. Az ünnep utáni hétköznapokban.
