Aligátorokat költöztettek az Állatkertben — A katasztrófavédelem munkatársai segítettek a termetes hüllők mozgatásában

Férőhelyük átépítése miatt ideiglenes kifutóba költöztették a Fővárosi Állat- és Növénykert két aligátorát. A termetes és igen koros hüllőket a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársainak segítségével telepítették át az átmeneti férőhelyre. A nagyobbik, Ali nevű állat megmozdításához tíz emberre és egy speciális hordágyra volt szükség.

Férőhelyük átépítése miatt ideiglenes kifutóba költöztették a Fővárosi Állat- és Növénykert két aligátorát. A termetes és igen koros hüllőket a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársainak segítségével telepítették át az átmeneti férőhelyre. A nagyobbik, Ali nevű állat megmozdításához tíz emberre és egy speciális hordágyra volt szükség.

Kedden reggel aligátorokat költöztettek a Fővárosi Állat- és Növénykertben. Az állatok áthelyezésére azért volt szükség, mert a Pálmaház bal oldali első oldalszárnyában, ahol ezek az állatok 2000 óta élnek, az elkövetkező hetekben felújítási és korszerűsítési munkálatokat fognak végezni. Az aligátorok ideiglenes szállását a Nagy-tó partján álló Krokodilház külső udvarában alakították ki, az eredetileg ott lakó nílusi krokodilok pedig ugyanezen épület belső terét foglalják el jelenleg.

A két csukaorrú aligátor, Samu és Ali átköltöztetésére alaposan fel kellett készülniük a szakembereknek, éspedig úgy, hogy a műveletben részt vevő emberek és természetesen az aligátorok biztonságát is garantálni lehessen. A krokodilok és az aligátorok korábbi elhelyezése ugyan megkívánta rendszeres mozgatásukat, de amióta a jelenlegi férőhelyek elkészültek, ilyen mozgatásra nem volt szükség, ezért hasonló műveletet utoljára tizenhárom éve hajtottak végre az Állatkertben. Ráadásul a nagyobbik állat, Ali több mint három méter hosszú és 300 kilogrammnál is nehezebb, így félő volt, hogy annyi ember, amennyi az állat biztonságos mozgatásához szükséges, nem tud majd megfelelő fogást találni rajta. Éppen ezért az állatkerti szakemberek már a művelet előkészítése során kikérték a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság véleményét is. Az általuk használt különleges hordágy ugyanis alkalmasnak tűnt arra, hogy az aligátorok szállítását is megoldják vele.

A költöztetés előtt leeresztették az aligátorok medencéjének vizét, hogy könnyebben hozzá lehessen férni az állatokhoz. Először a nagyobbikat, az Ali nevű hímet fogták meg. Ennek első lépéseként a legtapasztaltabb, az aligátorokkal rendszeresen foglalkozó, ezért számukra ismerős gondozók mindenekelőtt az állatok száját kötötték át. A legfőbb veszélyt ugyanis az állat harapása jelentené ilyen esetben, ám a megfelelő szájbiztosító kötés alkalmazásával ez a veszély teljesen megszüntethető. Az állatot ezután még néhány további kötéllel kellett biztosítani, majd átemelték a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársai által előkészített speciális hordágyra. Mivel ennek kezelésében elsősorban a tűzoltók a jártasak, a régi és az átmeneti új férőhely között főként ők emelték és cipelték a termetes állatot. Összesen tíz ember kellett Ali mozgatásához és nagyjából hatvan méteres utat kellett megtenni ezen a módon. Az ideiglenes férőhelyre került állatot aztán megszabadították a kötelékektől, kihúzták alóla a hordágyat, majd a művelet végére megint csak a legtapasztaltabb gondozók maradtak a kifutóban a szájat átfogó kötés eltávolítása céljából. Samu átszállítása is hasonlóan történt, de mivel jóval kisebb állatról van szó, ebben az esetben a hordágyra már nem is volt szükség. A megfelelő biztonsági kötésekkel ellátott aligátort hat ember kézben hozta át a Krokodilházhoz.

Az állatok átszállítása a tervezett módon, sőt, annál rövidebb idő alatt ment végbe, így mire az Állatkert reggel kilenckor megnyitotta a kapuit, a két aligátor már az ideiglenes férőhely medencéjében lubickolt. Szemmel láthatóan egyáltalán nem viselte meg őket a költözés. Bár hasonló élményben tizenhárom éve nem volt részük, korábban bőven volt alkalmuk ilyen jellegű tapasztalatokat szerezni. Ali és Samu ugyanis az Állatkert legrégebbi lakói közé tartoznak, mi több, Samu – aki egyébként nőstény – a kert összes állata közül a legidősebb. 1952-ben érkezezett, és a feltételezések szerint valamikor az 1940-es évek végén születhetett, ami azt jelenti, hogy közelebb lehet a hetvenedik, mint a hatvanadik életévéhez.

A műveletben az állatkerti gondozókon, illetve az állatorvoson kívül a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság tíz munkatársa vett részt. A helyszínre három járművel és – a biztonság kedvéért – rengeteg eszközzel érkeztek, de végül csak a különleges hordágyra, illetve a kötelekre volt szükség. A több mint három mázsás Ali egyébként a legnehezebb „páciens" volt, akit ezzel a hordággyal valaha szállítottak. A fővárosi tűzoltók nem először segítettek az Állatkertnek, hiszen a két intézmény között évtizedek óta tartó együttműködés alakult ki. Legtöbbször a tűzoltók végezték például az elefántok és az orrszarvúak daruzását, amelyre vagy altatásban végzett agyarműtét (1994), vagy új elefántok érkezése (1996, 2009, 2010), vagy orrszarvú szállítás (2010) miatt volt szükség.