Vadbarokk – a barokk zene élő hagyománya a Kárpát-medencében.

2014. január 11-én a Fonó zenekar és a Musica Profana régizene együttes a Művészetek Palotája meghívására a Fesztivál Színházban mutatja be a Vadbarokk különleges zenei projektet. Vadbarokk – a barokk zene élő hagyománya a Kárpát-medencében.

2014. január 11-én a Fonó zenekar és a Musica Profana régizene együttes a Művészetek Palotája meghívására a Fesztivál Színházban mutatja be a Vadbarokk különleges zenei projektet. Vadbarokk – a barokk zene élő hagyománya a Kárpát-medencében.

A kiemelkedő tudású népzenészekből álló Fonó zenekar – Agócs Gergely néprajzkutató, zenész vezetésével – különleges zenei anyagot mutat be szám szerint hetedik, Vadbarokk című, a Fonó kiadásában megjelent lemezén. Az album a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor elemezett hatása mellett ezzel éppen ellentétes irányú folyamatra kíván rávilágítani: a kései barokk kor műzenéjének folklorizálódását tárja fel. A Fonó Zenekar a magyar „táncházas" népzenei új hullám második generációját képviseli. A formáció koncertjein, lemezein a magyarok és a szomszédnépek népzenéjével találkozhatunk, magas színvonalú, hagyományhű tolmácsolásban. A Fonó Zenekar muzsikusai a zenében mindig a laikusok számára rejtett dimenziók, a stílusok szigorú keretein belül testet öltő színek és hangulatok feltárására törekszenek.

Bár a zenekar hangzásvilágát a népzene tradicionális megszólaltatása alakítja, a társulat egyes produkcióiban emellett a különféle (nem csak zenei) műfajok közelítésére is törekszik. Ilyen volt a 2003 nyarán, a besançoni (fr.) székhelyű Ensemble Justiniana operatársulattal megvalósított Barbe Bleue projekt, vagy a Szabadi Vilmos hegedűművésszel és Gulyás Márta zongoraművésszel közösen kiadott, Bartók műveiből és azok népzenei előképeiből összeállított lemezük (Túlparton, Hungaroton 2004). A közelítések, azaz a műfajok közötti létező kapcsolódások feltárása, illetve megjelenítése motiválta a Vadbarokk című lemez koncepciójának kialakítását is.

A lemez alapgondolata abból a felismerésből fakad, mely szerint a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor kielemezett és megjelenített hatása mellett (Bartók, Kodály, Brahms, Sztravinszkij, Dvořák, Liszt, stb.) a zene világát évszázadok óta formálja egy ezzel ellentétes irányú folyamat is. A műzene, a magas művészet irányzatainak és alkotásainak a zenefolklór fejlődését befolyásoló szerepe a népzene kutatói előtt ugyan régóta ismert jelenség, ám ezen összefüggések felmutatásával a művészeti életben csak ritkán találkozhatunk.

A barokk kor zenei kultúrájának egyik kiemelkedő teljesítménye a vonós hangszerek, fafúvósok, rézfúvósok és csemballó együttműködése révén kialakult kamarazenekar. A kései barokk idején, a Magyar Királyság területén a kor műzenéjének vonós hangszeregyüttesei folkorizálódtak, azaz a hangszeres zeneszolgáltatást a falvakban is kezdték átvenni a vonós alapú formációk. A muzsikusok – a hangszerváltás ellenére – természetesen továbbra is igyekeztek alkalmazkodni a „népi" megrendelők zenei igényeihez, azaz a vonószenekarok húrjain megszólalt a népzene. Fontos kihangsúlyozni, hogy a Brandenburgi koncertek, vagy a Négy évszak hangszerelésének mintájára összeállított zenekarok a zenefolklórban sehol máshol a világon nem szervesültek, még a barokk zene „nagyhatalmainak" (fr, de, it, uk) területén sem. A hegedű – brácsa – bőgő – fafúvós – cimbalom (mely szó az olasz cembalo, azaz a csembaló magyarosított változata) összetételű zenekarok, illetve ezek egyes, fúvósokat, vagy a cimbalmot nélkülöző változatai máig csakis a Kárpát-medence népeinek (valamint két kisebb, szomszédos régió, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok tájegységeinek) népzenéjét jellemzik. A térség hangszeres népzenéjének további, közismert sajátossága, hogy itt a falvak zeneszolgáltató specialistái a legtöbb körzetben a cigány kisebbség köréből kerültek ki, akik nem egyszer négy-öt egymás mellett élő etnikum zenei igényeit is ki tudták szolgálni. A magyar, szlovák, ruszin, vagy erdélyi román falvak körzetében élő vonós cigányzenészek muzsikája a többségi társadalom élő, vokális zenefolklórja mentén, illetve egy régebbi gyökerű hangszeres kultúra, a főként pásztorok által szolgáltatott furulya-, és dudazene továbbélése mellett formálódott.

A Fonó Zenekar legújabb kezdeményezése az ebben a kultúrkörben a barokk zene kifejezésformáinak, díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatainak, sőt, esetenként dallamainak hagyományozódása révén fennmaradt értékekre épül.

A Vadbarokk projekt most a Művészetek Palotája színpadán is bemutatkozik.

A koncerten a párhuzamok felmutatását a Musica Profana régizene-együttes segíti, a barokk zene díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatainak, sőt esetenként dallamainak hagyományozódása révén fennmaradt értékek pedig a Fonó Zenekar népzenei hangszereinek, illetve énekeseinek tolmácsolásában jelennek meg.

Fonó Zenekar:

Navratil Andrea – ének

Agócs Gergely – ének, furulya, duda, koboz

Gombai Tamás – hegedű

Pál István „Szalonna" – hegedű

D. Tóth Sándor – brácsa

Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom

Kürtösi Zsolt – bőgő, harmónium

Musica Profana:

Andrejszki Judit – szoprán, csembaló

Kállay Katalin – furulya, brácsa

Szabó Zsolt – viola da gamba, furulya

Vitárius Piroska – hegedű

Winkler Balázs – cink, trombita

Szerkesztő, zenei rendező: Agócs Gergely

2014. január 11. 19:30

Vadbarokk – a barokk zene élő hagyománya a Kárpát-medencében.

Művészetek Palotája

Közreműködik: Fonó Zenekar, Musica Profana.

http://mupa.hu/

http://www.fono.hu/

Lantai József