A bankok államosítása

Hatvannyolc éve, 1947. decemberében, közvetlenül Karácsony előtt Dinnyés Lajos, a koalíciós kormány elnöke előterjesztette a Parlamentben a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatot. A honatyák megvitatták és ha hiszik, ha nem, 86 igen, 180 nem és 20 tartózkodás mellett elutasították a különben kiváló ötletet.

Hatvannyolc éve, 1947. decemberében, közvetlenül Karácsony előtt Dinnyés Lajos, a koalíciós kormány elnöke előterjesztette a Parlamentben a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatot. A honatyák megvitatták és ha hiszik, ha nem, 86 igen, 180 nem és 20 tartózkodás mellett elutasították a különben kiváló ötletet.

   A szünetben Nagy Imre, a Magyar Országgyűlés elnöke megkérte a honatyákat, fáradjanak át a kisterembe, ahol utoljára a Felsőház ülésezett. Majd belépett Péter Gábor vezérőrnagy, az Államvédelmi Hatóság szeretett vezetője, aki rövid sajtótájékoztatón ismertette az Andrássy úti székház (ma: Terror Háza)  szervezeti és működési szabályzatát. Visszatérve az ülésterembe a honatyák, ha hiszik, ha nem, 286 igen, 0 nem és 0 tartózkodás mellett elfogadták a törvényjavaslatot.

   Ennek épp itt volt az ideje. Ugyanis a már akkor is bitang bankok pénzügyi műveleteikből hasznot húztak. Kivonva a pénzeszközöket a népgazdaság vérkeringéséből. Így a Hároméves Terv veszélybe került volna, de ez egy másik történet. Ráadásul nem elégedtek meg a bankok a haszon húzásával. Segítették a dolgozók kizsákmányolásának fokozását és gyorsítani próbálták válságok kirobbanását.

   A bankbetéteket zárolták. Hol volt még akkor az OBA, az Országos  Betétbiztosítási Alap, amelynek szlogenje: „Biztos betét, biztos kivét."? Akinek az államosítás idején forint számlája volt, annak füstbe ment a pénze. Akinek meg a valutaszámlája bánta, azt kétféle módon kezelték. Ha nem tudta a valuta eredetét igazolni, tíz hónap börtönt kapott. Ha tudta, akkor csak ötöt.

   Az államosítás elősegítette a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődését, legalábbis az akkori történelemkönyvek szerint. Az állampolgárok örültek, mert a bankokat már akkor sem szerették, csak a magas kamatozású betéteket és a hosszú lejáratú, lehetőleg kamatmentes hiteleket.

   Eljött a rendszerváltás. A bankokat konszolidálták, amely tulajdonképpen az államosított bankok kárpótlását jelentette. Kamatos kamattal. Állami bankok ma is vannak. De a kormány nem államosít, hanem megveszi a külföldi tulajdonosoktól. Ez azért lényeges különbség. Az államosított bankok elősegítik a nemzetgazdaság tervszerű és arányos fejlődését, legalábbis a mostani történelemkönyvek szerint.

Láng Róbert