A Brexit kihívásai az első negyedévben

Az első negyedév politikai eseményei (köztük a február 12-i németországi elnökválasztás és a március 15-i hollandiai általános választások) közül a Brexit megkezdése jelenti a legnagyobb kockázatot, tekintve az Egyesült Királyság és az Európai Unió gazdasági súlyát.

Az első negyedév politikai eseményei (köztük a február 12-i németországi elnökválasztás és a március 15-i hollandiai általános választások) közül a Brexit megkezdése jelenti a legnagyobb kockázatot, tekintve az Egyesült Királyság és az Európai Unió gazdasági súlyát.

A Brexit eddigi leglátványosabb hatása az angol font gyengülése volt (a gyengülésre magyarázatot adó másik tényező az Egyesült Királyság nagy folyófizetésimérleg-hiánya, amely megközelíti a GDP 7%-át). A GBP június 23. óta az amerikai dollárhoz képest majdnem 17%-kal, az euróhoz képest pedig 9,3%-kal gyengült. A csökkenő trend két fázisban következett be: a népszavazást követően, majd Theresa May miniszterelnöknek a Konzervatív Párt szeptember 30-i kongresszusán tartott beszéde után, ahol egyértelműen a Brexit kemény verziójának lehetőségét részesítette előnyben.

Feltételezhető, hogy Theresa May elemezte a népszavazás kimenetelének okait, és elkezdte a lehetséges megoldások kidolgozását, amelyeket a következő néhány hónapban alakít tovább. A minimális államapparátust kedvelő elődjeivel ellentétben May szerint a kormány nem problémát jelent, hanem megoldást, főként három területen:

1) Csökkenteni kell a pénzügyi egyenlőtlenségeket, amelyek az elmúlt néhány évben odáig torzultak, hogy a népesség 1%-át kitevő leggazdagabbak jövedelemrészesedése a 80 évvel ezelőtti szintre, 14%-ra nőtt. (A legalacsonyabb az 1970-es években volt, 6%-os értékkel.)

2) Olyan pénzügyi szabályozási környezetet kell megteremteni, amely fenntartható és biztonságos környezetet jelent a piaci szereplőknek, és amely korlátozza a pénzügyi válsághoz vezető egoista üzleti magatartást.

3) A fiskális politikával kell enyhíteni a belső és külső megrázkódtatások, így például az EU-ból való kilépés hatásait.

A brit gazdaság a II. világháború óta a legnagyobb kihívást jelentő időszak felé tart. 2017-ben főként három gazdasági problémakörrel kell megküzdeni:

1) Az infláció emelkedése. A GBP gyengülése az importon keresztül magasabb inflációt eredményez, ami csökkenti a háztartások vásárlóerejét. Az infláció emelkedését az árupiaci termékek áremelkedése is fokozza.

2) A fizetések miatti aggályok. Normál körülmények között a teljes foglalkoztatás rendszerint béremelkedéshez vezet, de az Egyesült Királyság esetében ez eltérően alakulhat, mivel a cégek a gazdasági bizonytalanságok miatt el fogják halasztani a munkaerő-állomány bővítését.

3) Versenyképességi kockázatok. Az angol font gyengülése elméletben támogathatja a brit gazdaságot ebben a bizonytalan időszakban, de a valódi növekedés korlátozott marad, mivel az export árrugalmassága kicsi. Ezért arra következtethetünk, hogy a versenyképességnek az angol font gyengüléséből eredő növekedése nem lesz olyan erős, mint ahogy azt sokan hangoztatják.

Az Egyesült Királyság az EU-val folytatott tárgyalások során több ország, főképpen Franciaország meg nem alkuvásával kerülhet szembe, bár a hatalmon lévő francia kormány kevesebb befolyással bírhat európai szinten a közelgő áprilisi elnökválasztás miatt. Első látásra az erőegyensúly jobban kedvez az EU-nak, mint az Egyesült Királyságnak, mivel Európa Egyesült Királyságba irányuló exportja az EU GDP-jének csupán 3%-át teszi ki, míg a britek EU-ba irányuló exportja az ország GDP-jének kb. 13%-át adja. Azonban Theresa May számíthat a kelet-közép-európai országok támogatására, ahol nagy számú brit vállalat működik, amelyek megtartása a régió országainak is igen fontos. A Brexit tehát igen összetett tárgyalási folyamatokat indít el – a brit diplomáciának ebben nagy gyakorlata van, és akkor még mindig számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a Brexit meg sem valósul.

Christopher Dembik SAXO Bank