Több alkalommal volt már szerencsém a Millenáris Piros-Fekete Galéria kiállítás megnyitóin jelen lenni, ezért merem bátran mondani ilyen nagy érdeklődést eddig nem tapasztaltam. Újszerű témában – falmatrica – és a nagyon frappáns „..hogy a fal adja a másikat" címmel 12 művész mutatta be munkáját. A más-más művészi határterületről érkező alkotók ugyanazt a feladatot kapták: tervezzenek egy adott tér falára egyedi falmatricákat.

 

Több alkalommal volt már szerencsém a Millenáris Piros-Fekete Galéria kiállítás megnyitóin jelen lenni, ezért merem bátran mondani ilyen nagy érdeklődést eddig nem tapasztaltam. Újszerű témában – falmatrica – és a nagyon frappáns „..hogy a fal adja a másikat" címmel 12 művész mutatta be munkáját. A más-más művészi határterületről érkező alkotók ugyanazt a feladatot kapták: tervezzenek egy adott tér falára egyedi falmatricákat.

Molnár JuditMolnár JuditA kiállítást Molnár Judit media & promotions manager nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket és örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan jöttek el erre a nem mindennapi bemutatóra. Néhány szóban felidézte a kiállítás projectjének indulását és szerepvállalásának okát. Amikor először beszélt Gábor Judittal (a kiállítás kurátorával), hogy meg kellene valósítani egy régi közös elképzelést – egy különleges falmatrica kiállítást -, azonnal igent mondott. Nem tudta, hogyan fogadják majd a művészek a személyét, de mivel több éve szakemberként dolgozik a marketing, média, reklám területén, keresve állandóan az új ötleteket és új innovációkat mind a gyártástechnológiában mind a kivitelezésben, arra gondolt, talán a felkért alkotók is pozitívan fogadják, ha egy új perspektívát mutatnak számukra. Miközben az alkotások készültek, nagy cégek vezetőivel találkozva, néhányuknak megmutatva a project leírását valamint néhány már elkészült tervet, kivétel nélkül mindannyian nagyon jónak tartották a kezdeményezést. Máris azt kérdezték, hogyan, milyen formában valósulhatna meg náluk is valami hasonló dolog. A project létrehozásával megvalósulhat egy "híd", a művészet bevonulhat olyan területekre, ahol hétköznapi körülmények között nem nyilvánulhat meg. Az alkotók egyéni látásmódjukkal, saját vizuális területükről hozott művészeti nyelvvel, tizenkét teljesen különböző stílusban oldották meg a feladatot.

 

Babinszky Csilla: Re-configurationBabinszky Csilla: Re-configuration
Csikós PéterCsikós Péter Gábor Imre: TeaGábor Imre: Tea Gábor JuditGábor Judit

Mindez hogy valósul meg, miképp kerül kivitelezésre az ötlet? A művek, valódi enteriőrbe tervezett falmatrica-alkotások, amiket digitális nyomaton láthatunk kiállítva, valamint a tervezett mű legizgalmasabb részlete vagy lehetőség szerint maga a mérethelyes mű jelenik meg itt látványtervként, ráapplikálva a nagyméretű paravánokra.

Hidvégi Éva: StrandHidvégi Éva: StrandA „…hogy a fal adja a másikat" című kiállítás azt mutatja meg, hogyan lehet kitágítani az együttműködés lehetőségeit, jelképesen azonban lebontja a falon a sztereotípiákat. Olyan érzésünk van, hogy szinte leugranak a falról ezek a speciális alkotások. A munkákat különböző gondolatok és élmények inspirálták.

 

KentaurKentaur Levay Jenő: VideotilusLevay Jenő: Videotilus Orlai Balázs: Rossz vagyOrlai Balázs: Rossz vagy

Molnár Judit minden alkotót bemutatott, néhány szóval jellemezve:

Csordás Zoltán matricáját a borneói dzsungel ihlette.

Szabics ÁgnesSzabics ÁgnesKentaur a Japánban közismert kívánságfát használja fel mondandójául, és arra buzdít, írjuk rá bátran különböző kívánságainkat a cédulákra. Ez is bizonyítja, hogy a látszólag sok szempontból kötött feladat mennyi lehetőséget ad az alkotói képzelet számára.

Rácmolnár Sándor zavarba ejt minket … ufók ezek vagy azték harcosok?

Gábor Imre pozitív szavai inkább elkeserítenek a forma és a tartalom egymásnak feszülésével.

Csikós Péter és Orlai Balázs a groteszk vonalat viszik tovább – bizonyítsd be, hogy az élet játék is.

Lévay Jenő hullámai vagy ágaskodó lovai szervesen illeszkednek a fal színéhez.

Hidvégi Éva a retró vonalat erősíti, szándékosan bájosan suta figuráival.

Babinszky Csilla a tőle megszokott komolysággal nyúlt a feladathoz, nem adja alább még matricában sem.

Július Gyula Piramisgyára szintén zavarba ejtő, mik ezek – hatalmi szimbólumok vagy krematóriumok?

Albert Ádám pedig egyenesen erre a technológiára született, nem bír elszakadni napjaink agyontervezett design világától, művészetté emelve azt.

Szabics Ágnes egy újabb túlélési gyakorlatot mutat be.

Ezek után nézzük meg, néhány művész hogyan vélekedett.

Albert Ádám: A feladat absztrakt jellege volt érdekes. A számítógép eliminálható teréből hogyan jut el az idea egy valós fizikai térbe.

Rácmolnár Sándor: A falmatrica tervezés számomra egyfajta átjárás volt a galériás művészet és a design világa között. Formailag persze nem akartam éles különbséget tenni a két felhasználás között, természetesen az volt a célom, hogy a munkáim itt is és ott is ugyanúgy érthetőek és élvezhetőek legyenek.

Szabics Ágnes: A három részből álló üvegablakra ragasztott fotók struktúráját J.S.Bach Máté passiójának első négy üteme határozza meg. Az egymásra rétegzett képek telítettségét az egy ütemben előforduló egyes zenei hangok száma határozza meg. Az eddigi munkáimnál alkalmazott technikát kiegészítve, a három ablakfelületen, három tükröződő fóliából kivágott ábra is megjelenik, melyek alig észrevehető elemként egészítik ki a halakról, madarakról, állati húsokról, belsőségekről készített képeket.

Orlai Balázs: Ezek az erőszakos dögök itt vannak körülöttünk, én sokszor látom őket. A fene a pofájukat. Most mindenki láthatja őket.

Babinszky Csilla: Olyan munkát csinálni, amely egy térrel "együtt lélegzik", mindig izgalmas. Kihívás, és játék is egyszerre. A feladatra úgy tekintettem, mint valamire, ami a freskó, és a tapéta között van. Nagy léptékben gondolkodni mindig szellemi élmény, gondolom ezt mindannyian élveztük.

Lévay Jenő: Régóta foglakozom videó grafikával, de ez a kihívás egy nagyon izgalmas lehetőség volt, mindannyian azt gondoljuk, van létjogosultsága a munkánknak, minden alkotás szervesen illeszkedik az adott térhez.

A project alatt bebizonyosodott Molnár Judit és Gábor Judit számára, hogy be lehet mutatni álmokat, sőt bíznak benne, hogy még lehet ennél is nagyobbat álmodni. Nagyon nagy kincsre bukkantak ebben a kis országban, ezekben a művészekben.

A mellékelt fotókon néhány alkotást kiemeltünk a kiállítás repertoárjából, de mindenkinek ajánljuk a valódi térben, óriási méretben (6×2 méter) megjelenő munkákat, amelyek valódi vizuális, kulturális élményt, és szórakozást kínálnak.

Millenáris Piros-Fekete Galéria

2009.05.10 – 12.06-ig, kedd-vasárnap: 11.00-19.00

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük