A geometria rideg szorítása…
4 perc olvasás„Tükörsima felületek, határozott, éles élek, higgadt egyenesek, áttekinthető síkok, nyugodt alapformák, rideg geometrikus elemek…" A Budapest Galéria Kiállítóházában, Óbudán szeptember 27-és október 28. között tekinthető meg NAGÁMI szobrászművész kiállítása.
„Tükörsima felületek, határozott, éles élek, higgadt egyenesek, áttekinthető síkok, nyugodt alapformák, rideg geometrikus elemek…" A Budapest Galéria Kiállítóházában, Óbudán szeptember 27-és október 28. között tekinthető meg NAGÁMI szobrászművész kiállítása.
A megnyitón Wehner Tibor művészettörténész beszélt a művekről, s alkotójukról. „….És ebben a gyengédségekkel és kíméletlenségekkel egyszerre árnyalt plasztikai közegben, a véletlen és a törvényszerű, a nyugalom és a feszültség, a közeledés és a távolodás, a folyamatosság és a megszakadás konfrontációjában és kiegyenlítődésében a zárt és néhol megnyitott tömegek és térformák, a geometrikus test-kapcsolódások, a csillogó és tompa, az elegáns és lepusztult felületek által az elvonatkoztatások tartományában megragadott és faggatott létkérdésekkel: az élet és a halál alapdilemmáival szembesülhet."
A kiállítás megnyitóján magával ragadtak a művek, mindegyikben láttam valami felemelkedést, pozitivitást, valami megmagyarázhatatlan pluszt. Csodálatosak a felületek, kimunkálások, formák.
Nagámi válaszai kérdésemre kitűnően tükrözik művészetét. Mindent elmond néhány mondattal. Mindent, ami leírja az egészet, a lényeget.
– A szobrok anyaga nem megszokott, nem mindennapi. Hogy került ezen anyagok közelébe, hogyan kezdett ezekkel dolgozni?
Nálam az anyaghasználat, az anyagkezelés természetes velejárója a gondolat megfogalmazásának. Ahhoz, hogy közelebb kerüljön ezekhez az Ön számára nem szokványos anyagokhoz kicsit másról kell beszélni. A klasszikus anyag a kő, a fa, és később a bronz. Ez azért alakult így az idők folyamán, mert ez volt az elérhető, és ezt tudták megmunkálni. Napjainkban léteznek úgymond korszerűbb anyagok a szobrászat számára. Új anyagok, új kifejezési lehetőségek vannak napjaink kihívásainak megfogalmazásaira. A fa egy élő organikus test-anyag amihez úgy próbálok hozzányúlni, hogy a gondolat hordozójává váljon. Nem akarom megerőszakolni az anyagot. Tudomásul veszem a tulajdonságait, engedem továbbélni. A krómacél a huszadik század egyik legkorszerűbb anyaga. Hosszú időt kibír, bírja az időjárás viszontagságait, precízen megmunkálható, hideg, kemény anyag. Alkalmas az ellentétek megfogalmazására. A kő régi szerelem. Gyerekkoromban a fával kerültem először intim kapcsolatba. A famegmunkálás lehetőségeit egy szakkörben kezdtem el elsajátítani. Sas József volt a szakkör vezetője. A krómacéllal Csiky Tibor szobrászművész műtermében ismerkedtem meg. Anyaghasználatom ebből jött létre. Fa-krómacél, kő-krómacél, és ezek kombinációja. Kifejezőeszközeimé váltak.
– Mit tart fontosnak elmondani művészetéről? Esetleg egy üzenetet a világnak.
A szobrászat egy létforma számomra, hogy jelen legyek a világban. A szobraim jelzik létezésem. Jelek arról az útról melyen haladok. A köztes lét állapotát jelzik.
– Van-e olyan állandó kiállítás, melyen bármikor megcsodálhatjuk műveit?
Számos múzeumban és magángyűjteményben megtalálhatók munkáim, itthon és külföldön. Például Németországban, Schweringben megtalálható egy 5,6 méteres acélplasztikám a városi kórház előtt. Gyűjteményekben is megtalálhatók a munkáim, így a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, Pakson a Modern Képtárban, és még több helyen.
Ez a mindig mosolygó szobrászművész több díjat tudhat magáénak, Nagyatádról, Győrből, s Budapestről egyaránt.
Az „Úton" című kiállítást megtekinthetik a II. kerület Lajos utca 158. szám alatt, a Budapest Galéria Kiállítóházában. A tárlat hétfő kivételével nyitott a nagyközönség előtt, egész nap 10-18óráig.
Németh Krisztina