A Goethe Díj átvétele Kapcsán: Ilma Rakusa Interjúja Tandori Dezsõvel

Tandori Dezsõ

A Goethe Intézetben ma 2007. április 18-án (szerdán) 10.30-kor adták át a Goethe-érmet. A díjazott Tandori Dezsõ, laudációt mondta: Konrád György. Az ünnepségen maga Tandori is jelen lesz, aki nem tudott elmenni a hivatalos átadásra, amelyet márciusban rendeztek Weimarban. Ebból az alkalomból közöljük Ilma Rakusa német újságíró interjúját Tandori Dezsõvel, de elõtte pár szót magáról a díjról:

Tandori Dezsõ

A Német Szövetségi Köztársaság hivatalos érdemjelét minden évben három olyan külföldi személyiség kapja, aki teljesítményükkel jelentõsen hozzájárulnak a nemzetközi kulturális dialógushoz. Tandori Dezsõ, a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, kísérletezõ kedvérõl ismert alakja a díjat kiemelkedõ munkásságáért veheti át, amellyel jelentõsen hozzájárult a német-magyar irodalmi eszmecseréhez.

Tandori Dezsõt, a Goethe-érem magyar kitüntetettjét a magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, kísérletezõ kedvérõl ismert alakjaként méltatja az indoklás. Az író, költõ, fordító, rajzoló és performanszmûvész elsõsorban "német nyelvbõl készült, briliáns kommentárokkal kiegészített fordításaival" érdemelte ki a rangos kitüntetést, melyek "különleges nyelvi érzékrõl tanúskodnak, és máig sok ezer oldalt tesznek ki". Tandori a német irodalom és filozófia megannyi alapmûvét, egyebek között Johann Wolfgang von Goethe, Wolfram von Eschenbach, Robert Musil, Thomas Bernhard, Friedrich és August Wilhelm Schlegel, Arthur Schopenhauer, Walter Benjamin és Theodor W. Adorno szövegeit tolmácsolta magyarul.

A Goethe-érmet 1954-ben alapította a Goethe Intézet elnöksége, 1975 óta a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos érdemjele. Elõször 1955-ben ítélték oda, azóta 58 ország 314 személyisége kapta meg. Az eddigi díjazottak között volt mások mellett Pierre Bourdieu, Pierre Boulez, Sir Ernst Gombrich, Ligeti György, Sir Karl Raimund Popper, Billy Wilder és Kertész Imre.

Ilma Rakusa interjúja Tandori Dezsõvel: A nagy fogadásokat szinte mind megnyertem

Ilma RakusaTandori úr, Ön Magyarországon a legeredetibb írók egyikének számít és egyben az egyik legjelentõsebb mûfordító német nyelvbõl. Robert Musil ?A tulajdonságok nélküli ember" és Wolfram von Eschenbach ?Parzival" c. mûvének fordításaiért, valamint Goethe, Heine, Schopenhauer, Karl Kraus, Thomas Bernhard és számos más jelentõs mû fordítási munkájáért kapja meg a Goethe Intézet Goethe-érmét. Hogyan került kapcsolatba a német irodalommal?

Amikor ez még nem volt divat, 1945-tõl (6 évesen már) tanítattak a szüleim németül. Bár oroszul is jól tudtam, ilyen egyetemi szak szóba sem jött. Így a német-magyar irodalom tanszék hallgatója lettem. Boldog vagyok, hogy dr. Mádl Antal úr, egykori tanárom rég a Goethe-érem kitüntetettje. Németül 20 éves koromban viszonylagosan jól tudtam, de ettõl kezdve hanyatlott a pályám, csak a költészet és a prózaírás érdekelt, jobban, mint a társas örömök… Diplomámmal iparostanuló intézetben helyezkedtem el, félig portásként, majd 8 év felnõttoktatás után 1971-ben szabadfoglalkozású író és mûfordító lettem. Az Európa-kiadónak, a Gondolat-kiadónak, a Kossuth és a Móra Kiadónak, meg a Nagyvilág c. folyóiratnak köszönhetem, hogy sztárolt fordító lettem, de nem tartoztam az elsõ-számú-kegyeltek közé németbõl. Musil hamar megvolt (mármint a megbízás), Kafkával gyerekkori álmom teljesült, Rilke máig a legnagyobb bensõ feladat, volt két kegyelemteljes hetem, az Isten foghatta kezem, 49 Rilkét fordítottam, máig kiadatlan a kötet.

A fordításait öntörvényûnek és egyben kongeniálisnak tartják. Ez azt jelenti, hogy az író Tandori annyiban is jelen van, amennyiben (a saját szavaival) ?vendégnyelven beszél"?

Laposabb könyvszövegek esetén kértek is a ?feljavításra". A továbbiakban ezt mondhatom: Virginia Woolfot centire hûen fordítottam, mert ez volt az evidens. Van, ahol a magam hibájából voltam ?hûtlen", van, ahol variáltam, van, ahol nagyon hû voltam.

Sajnos, nem ez a rólam híresztelt ?szlogen" fáj a legjobban. Mint író (kb. 100 könyv és füzet, 30-40-50 ideogramma-kiállítás után) azt mondhatom: ha nem olvasnak engem (rendesen alig, mert az én evidenciavilágom nagyon eltér a magyarországitól, a divatostól stb.), akkor ne tartsanak olyan jelentõsnek se, hogy annyit beszélnek rólam. Biztos én sem ismerem mások belsõ evidenciáit, de meg sem címkézem, nem kifogásolhatom. Utálok ilyen harcosnak lenni, mint ez a kijelentésem. Ahogy én megéltem a magam 69 évét, csak a legközvetlenebb szeretteim (emberek, állatok) egészsége érdekel, és ma már nem utazom, nem játszom (csak házi bajnokságokat, itthon, a lakásban), nem szereplek, idehaza sem. Nos, azt mondom, amit Eliot: ?teach us to care and not to care, teach us to sit still". Nagyon konkrét gondolkodású ember voltam, ez volt evidenciás-exisztencialista gondolkodó elrugaszkodásaim biztos alapja…így mondom: én már tudok csöndben ülni, sötétben, ha kutyám, madaram ott van velem összenyitott térben, vagy feleségem a lakás más részében, vagy ilyesmi.

Másképpen feltéve a kérdést: Befolyásolták-e a németbõl készített fordításai saját írásait?

Óriásian befolyásoltak Kafka, Doderer, Musil stb. dolgai. El nem mondhatom, mennyire! Alapmondásom ma Kafkától a ?Das nächste Dorf"-ból: hogy egy élet hossza alatt, teljes egészségben, fiatalon, a legjobb lovakkal se nagyon lehet átérni a szomszéd faluba. Ezt én így élem 1999 óta, amikor utoljára, igaz sokadszor utoljára jártam egy szigetországban…Dublin volt utolsó repülõállomásom. Nem megy a dolog. 24 kilométerre Budapesttõl van egy kis nyaralónk, oda 14 éve csak feleségem és kutyánk jár, én nem. Néha 4-5 napot ki se mozdulok a lakásból. Eleget csavarogtam. Így jött be Kafka. Rilke az utolérhetetlen tökélyt jelenti, jó, a fordítás kész csoda, ha Rilke sikerül, nem a fordító érdeme, hanem a jó sorsé. Doderer, Musil szerkesztésre v. gondolkodásra tanított. Goethe elérhetetlen ideál, szintén. És Klee…

Rendkívül sûrûn fordul elõ elbeszéléseiben és rajzaiban Wittgenstein neve, akit Ön családiasan ?Witti"-nek hív. Mit jelent az Ön számára Wittgenstein?

Wittgensteint kortársai is gyakran nevezték Wittinek, ezt hagyjuk, talán nekem nem lenne szabad. De mint a futballban, a becenevek…az igazán népszerû emberek tûrjék ezt. Én is TéDé vagyok sokaknak. Wittgenstein dolgit 1993-ban (!) ismertem meg elõször, Bécsnek köszönhetõen. Ugyanígy köszönhetek Kölnnek, Düsseldorfnak sok képzõmûvészeti élményt. Vagy Bernnek. (Ültem, sokszor vacsoráztam Klee utolsó képe alatt, Félix Urunknál 1976-ban.) Wittgensteintõl nem is a "hallgatni kell" vonz. Ezt nagyon szételemeztem. Például: ha nem beszélünk valamirõl, kimondatlanul ez ugyanaz az a ?Valami", mint kimondva? Tehát érvényes-e ez a kijelentés minden körülmények között? Nekem az az alapvetõ Wittgenstein-mondásom: (Tract. 5.832.) ?Das Subjekt gehört nicht zur Welt, sondern es ist eine Grenze der Welt". Magam nem vagyok abszolút individualista, sõt, küzdök most ezért oly sok ezer ív és százezer verssor fordítása után (Mindig másoknak ugráltam!), nem, én evidencialista egzisztencialista vagyok, abszolút korszerûtlennek is nevezhetõ figura, mert verzatilitásom ellenére (mögött, benne) statikus, kilengéseim ellenére is stabil.

Ld. Newton elsõ törvénye, nyugalmi állapot v. egyenes vonalú, egyenletes mozgás. Ezt a legszûkebb környezetben (szubjektumom nem a világ, csak annak határa!) igyekszem kivívni, így élni.

Nekem a tér és az idõ (hely és idõpont) többé nem jön rokonszenvesen össze (ami engem illet). Két üres lapból kéne állnia könyvemnek: az egyik az idõpont (legyén 16 óra 45-kor..), a másik lap: ?itt és itt". Nem akarok sehol ott lenni már adott idõpontban.

A sok mûfordításból ma kicsit több kéne (nincs elegendõ – nekem tetszõ – munkám, senki el nem hinné! Ezért is érintkezem nehezen a legközvetlenebb kollegákkal, na ja), másrész a sok mûfordítás miatt a szabadságom is nagyon kell…de ezt már mondtam. Sok mindent azért mondok el többször a szépirodalmi sajtóban, mert…egyik helyen se olvassák el, haha.

Sokan ?poétikus enciklopedistának" hívják Önt. A terjedelmes irodalmi mûve, ami sajnos csak nagyon sporadikusan lett német nyelvre fordítva, körülfog verseket, novellákat, regényeket, rádiójátékokat, darabokat, melyeknek címei azonnal felkeltik az ember érdeklõdését: ?Játékmedvék verébdala", ?A becsomagolt vízpart", ?Evidenciatörténetek". Mi foglalkoztatja írásában?

Elég sok minden lett evidens a számomra. A verebek stb. mind rászorulók voltak, sérültek, kipottyantak, ma is van egy halálraítélt verébfiacskám, ragyogó (invalidus) madár, feleségem kedvence, kedvencem. Pedig már nem akartam verebet! Nem hagyták, szakértõ kezek a 2 naposból (egy kis húscsomóból) nevelték a Potyit. Nekem köszönheti az életét. De nem furcsa? Nekem, aki ?elvben ? nem akartam több madarat. Most azt szeretném, ha legalább 80. éves koromig élne. Sokat foglalkoztam lófogadással. Ezt Magyarországon nem értik. Bécsben már igen, Münchenben, Kölnben igen: mi az a nemzetközi vérkeringés, Melbourne-tõl Dél-Afrikán át Franciaországig, Angliáig és Írországig, amit a német fogadóirodák jól közvetítenek. Mindig ugyanúgy játszottam, ahogy legjobb munkáimat írtam. Evidenciából. Sokszor vesztettem, sok-sok kis tételt, de a 15-16 nagy fogadásomból 13-at megnyertem, tehát a vesztés meg se kottyant (nem sokat jelentett). Ráadásul 4-5 lovaskönyvet írtam, és most egy lófogadási tankönyvet is ("Hadd lássa a világ, értettem valamihez én is – jellemzõ módon olyasmihez, amihez nem lehet!") Ma rég nem játszottam már (ld. Dublin), ma már csak a feleségemmel itthon 36. éve játszott kártyabajnokságot játsszuk, de nem egymás ellen, hanem három liga van, 20-20 klub etc., és a teddymackók, halott madaraink neve, kedvenc növényeink stb. adják a klubneveket. Persze, Schalke 04 "drukker" vagyok, és szeretem az FC Kölnt, Schwitters városának (Hannover) csapatát, Münchenbõl a Löwen-t (Handke írt róluk verset, haha), de nekem egy izgalmas XVII. forduló az én ligámban, ahol még heten esélyesek a XX. ford. utáni bajnoki címre…több, mint minden lóverseny, olimpia etc. Szivem volt a medvékhez és a madarakhoz. A tragédia az lesz, hogy halálom (és feleségem halála) után mi lesz velük. Egyetlen ember sem megbízható, hogy hozzájuk kerüljenek majd. Örökké kéne élnem. Ha kedvetlenül tenném is, "értük" megtenném. Csak nincs hozzá pénzem, kezem, vesém, térdem, szemem.

A költõ Tandori mellett ott van még a grafikus és performanszmûvész. Volt szerencsém ahhoz, hogy néhány ?posztdadaista" live-performanszot megélhessek, melyek hihetetlenül komikusak, melankolikusak és excentrikusak voltak. Miért adta fel ezt a mûfajt, miközben továbbra is ugyanolyan intenzitással továbbrajzol és kiállít?

Nagyon sok konkrét költeményt, ideogrammát csináltam, talán ezret is, most egész könyveket rakok tele régi és fõleg újabb munkákkal, de itt már aforizmák, vélemények is vannak, életrajzi mesélések…(nem csak rajzok)…de a lényeg, én sosem voltam klasszikus avantgárd, nálam mindennek mindig volt logikai értelme!!

A sakkfeladványnál nem az a megoldás, hogy a 65. mezõ ez lesz vagy az lesz (hiszen lehet mondani: ahová lelépek a tábláról, az lesz), nem, hanem (vicc) az a megoldás, hogy ki kell találni, mit kell kérdezni! Itt lóverseny és Parzival nagyon összejön. Bitang nehéz feladvány, de rájöhet valaki. Udvariasan odaírtam…de kötelezõ is. Tessék, az én jó, udvarias szívem (az utolsó konzervatív író vagyok) összejön a trükkös kedvemmel.

A performanszoknál ez többé nekem nem jött össze, abbamaradtak. Ma úgy vagyok vele, hogy magnóról mondják a szövegem, bevezetõül, és azt is megcsináltam egyszer, hogy a megnyitó napját sem volt szabad megmondaniuk nekem, de biztos, hogy este 7-kor én már alszom, tehát kiállításom nélkülem, tudtom nélkül, lassan de biztosan nyílik meg. Haha. Ez is performansz, ha ágyam kényelmes.

Mi az, hogy ?Goethe-Comics"?

Kedvencem nekem a Pilz und Glückspilz. Itt a ?szerencsés" az, aki fejjel lefelé is repül. Ez csak németül él, ez a vicc. Szépen megrajzolva: több, mint vicc. Egy szép rajz. A Goethe Comics vicce: Kaum einen Hauch (Wanderers Nachtlied, Ein Gleiches). A képregények ilyen nevetségesek. És ahogy Mozartot feldolgozzák, Bachot (szegényeket), no… egyszer én csinálok…ilyet.

De a legmélyebb az a Goethém, ahol az imént idézett címû verset leírtam, és indigó alatt egy papírlapot csúsztattam, így ?Az öreg Goethe – Ilmenau" címet adtam, és ?Ein absolut Gleiches"-t…mert Ilmenauban öregkorában összefolytak szeme elõtt a betûk, de a szöveg ugyanaz volt. Világos a leírás.

Visszakanyarodva a fordítás témájához: 2004-ben megjelent Wolfram von Eschenbach ?Parzival" c. mûvének sokat dicsért fordítása. Saját ötlete volt ennek ennek a rendkívül munkaigényes középkori verses regénynek a fordítása vagy megbízást kapott rá?

A ?Parzival" megbízás volt. Nem centruma mûfordítói tevékenységemnek, de az egyik legfontosabb, talán. Rilke nem volt megbízás. A legkevesebb ötletet valósítja meg a mai könyvkiadás, sajnos. Errõl ne többet!

Mit jelent Önnek az a tény, hogy kitüntetik a Goethe-éremmel?

Minden díjnak érdekes a története, de a díj maga: tény. Ugyanúgy tisztelni való, mint egy rendes élet, egy madárélet, egy nagy könyv. Kiemelt szerepe van nálam a díjnak, hogy maga Németország adta. Hiszek az ilyen régimódi fogalmakban. Például ez a Goethe-érem így nagyszerû!

Volt egy másik élményem 2006-ban: egy kiadó Diákkönyvtár sorozatában bekerültem isteneim közé, a legnagyobb magyar írók (közül soknak) társaságába, mint elsõ és egyedüli élõ költõ. Nekem ez minden dolgok teteje! Nonplusultra, hogy én, aki mintha egy Észak-Angliai gazdálkodó lovakat szeretõ fia lennék, akit azonban kicsit mindig olyan furcsának tartottak, én megnyerem, megnyertem a Gold Cup-ot vagy a liverpooli (Aintres) Grand Nationalt. Ezt tõlem már senki nem veheti el. Ez (is) vagyok.

Tandori Dezsõ életrajza:

http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/15het/esztetika/tandori.html