A határ a csillagos ég – Down-szindrómával is
3 perc olvasás
A Vatikáni Rádió első gyakornoka: egyszerre író, színművész és média szakos diák – és Down-szindrómával született.
A Vatikáni Rádió első gyakornoka: egyszerre író, színművész és média szakos diák – és Down-szindrómával született.
A 34 éves Michael Gannon Dublinból származik, már megjelent egy könyve a fogyatékkal élőkről, amellett pedig a média területén folytat tanulmányokat, és szakmai tapasztalattal büszkélkedhet a televíziós hírközlés és a dokumentumfilmek forgatása terén – írja a LifeSiteNews portál.
Senki nem kérdőjelezné meg Michael emberi értékeit – mégis: minden évben sok ezer magzatot ölnek meg, amikor diagnosztizálják náluk ugyanazt a genetikai rendellenességet, mellyel Michael is született.
Michael Gannon, aki a Down-szindrómások nagykövete Írországban, média irányultságú aktivistának tartja saját magát, aki a Down-kórosokat és más értelmi fogyatékossággal élőket sújtó előítéletek ellen küzd. „Magamra koncentrálok, nem a fogyatékosságomra. Ezért írtam meg ezt a könyvet, és ezért vagyok most itt""- nyilatkozta.
A Vatikáni Rádiónál való gyakornoki munka ötlete két évvel ezelőtt fogant meg, amikor Michael és édesanyja részt vettek Rómában az olasz Down-szindrómások szövetségének egy rendezvényén, és ott megismerkedtek Sean Patrick Lovett-tel, a Vatikáni Rádió angol adásának vezetőjével. Michael akkor szegezte Lovettnek a kérdést: alkalmaztak-e valaha Down-szindrómás gyakornokot a Vatikáni Rádiónál? Lovett közölte vele, hogy a Vatikáni Rádiónál egyáltalán nem alkalmaznak gyakornokokat, majd fölajánlotta neki a szervezet történelmének első gyakornoki pozícióját.
A kéthetes gyakorlat alatt Michael részt vett rádióműsorok készítésében, cikkek írásában segédkezett. Remekül érezte magát, bár az első héten – saját bevallása szerint – elég ideges volt: „Úgy éreztem, nincs egy gondolatom sem, minden olyan gyorsan történt. Aztán belerázódtam. Megismertettek mindegyik osztály munkájával. (…) Mindenki nagyon kedves volt, engem láttak, nem a fogyatékosságomat."
Kiskorában, legalábbis akkor úgy tűnt, Michael előtt is a szokásos lehetőségek álltak: speciális általános iskola, speciális középiskola, utána pedig egy műhely. Michaelnek azonban mások voltak az elképzelései: „Az nem az én utam. Én tele vagyok ambícióval."
Édesanyja pedig úgy gondolta, támogatni kell a fia ambícióit: „Azt mondhattuk volna: Á, sose írja meg azt a könyvet, ez csak egy álom. (…) A speciális iskolában meg se próbálták írni-olvasni tanítani a gyerekeket. Én pedig úgy döntöttem: ha valami fontos Michael számára, az pont az, hogy írni-olvasni tudjon! Úgyhogy átírattam általános tantervű iskolába."
Mint Michael édesanyja kiemelte: a Down-szindrómás gyerekek szüleit bátorítani kell, hogy merjenek nagyra törni – a csillagokig, és tovább!
Vatikáni Rádió (ENG) /Magyar Kurír
(vn)
