A HEGYVIDÉK ÉDES ARANYA
A XII. kerület nemcsak jó levegőjéről, remek kirándulóhelyeiről, csodálatos panorámáiról ismert, hanem újabban az „édes aranyáról", a mézről. A méhészmester, Kutasi Tamás a közeli tájvédelmi körzetet választotta méhcsaládjai lakhelyéül. Nem véletlen, hogy az eddigi két megmérettetésben az ő mézei kétszer is „magyar bajnokok" lettek.
A XII. kerület nemcsak jó levegőjéről, remek kirándulóhelyeiről, csodálatos panorámáiról ismert, hanem újabban az „édes aranyáról", a mézről. A méhészmester, Kutasi Tamás a közeli tájvédelmi körzetet választotta méhcsaládjai lakhelyéül. Nem véletlen, hogy az eddigi két megmérettetésben az ő mézei kétszer is „magyar bajnokok" lettek.
Aki már beszélgetett a fiatal Tamás mesterrel, tudja, olyan szeretettel beszél a termékeiről, mint a családjáról vagy a kislányáról. Budai mézeivel másodszor is elvitte a pálmát az Országos Gyulai Mézversenyen. 2010-ben az ő terméke lett Az Év Akácméze. 2011-ben új íz-kalandba vágott, s a Bodzakác nevű csodájával a 2011-es decemberi versenyen elnyerte Az Év Különleges Méze címet is. Elmondása szerint az új ízváltozathoz az akácmézet bodzavirág ágyon érlelte, és ettől az akác harmonikus íze a bodza muskotályos aromájával gazdagodott. Természetesen elbűvölte vele még a szigorú zsűrit is.
Tamás mester reméli, hogy mézei révén gyönyörű budai tájainknak is hírnevet szerez, lakosai pedig még jobban megbecsülik az egészséges környezetet. Szeretné, ha a Budai Tájvédelmi Körzet sokkal több kirándulót vonzana, főleg gyerekeket, családokat, iskolákat. Nincs még egy olyan kerület, ahol gyermekvasút, libegő és fogaskerekű vasút szállítana utasokat a természet legszebb tájaira, történelmi vidékeire. Az állomásokról belátható a sok ezernyi színes virág és az alattunk fekvő város csodája. Tiszta időben a Normafától ellátni a Gödöllői-dombságig. Azt ajánlja, sétáljunk, kiránduljunk minél többet, vegyük birtokba ezt az ezernyi kincset.
Csupán a budai régióban tizenhat fajta mézet lehet előállítani az itt tenyésző vadvirágokból. Kutasi Tamás a múlt gasztronómiai emlékeit éleszti fel apró szárnyasaival úgy, mint egykor az ősei, mielőtt a filoxérajárvány miatt kipusztultak a szőlők. A méhek gyűjtik az aranyló mézet, az okleveles méhészmesternek pedig az aranyérmeket. Huszonhét éve, gyerekkora óta nagy szakértelemmel műveli ezt a szinte kihalófélben lévő tudományt. 1902 óta él Budán a Lehensein von Brunner család. Itt élte át a 20. század összes megpróbáltatását. Legifjabb sarja változtatta Kutasira a vezetéknevét, de méhészete – a család emlékére – máig Brunner néven működik. Tamás mester úgy látja, a méhészeti ágazat egész Európában felemelkedőben van. Két mézversenyen is erről tanúskodott a bírálók asztalán a több száz mézkülönlegesség. Mi, vásárlók pedig az üzletekben tapasztaljuk, hogy duplájára növekedtek a mézárak egy-két év alatt.
A magyar akácméz hungarikumnak számít, mutatja a híre külföldön is. Szerintem csak azért, mert még nem kóstolták Tamás mester hársmézét. Méhészetét már 3-400 méhcsalád munkája támogatja a Pilisben és Pesthidegkúton. Oktatja, neveli a következő méhésznemzedéket, akik akár a fogyatékossággal élő emberekből is kikerülhetnek. Idei terveiből annyit árul el, hogy szarvasgombával szeretné az akácmézet megbolondítani, ami igazi gasztronómiai különlegesség lehetne.
DOBI ILDIKÓ