A HEGYVIDÉK ÉDES ARANYA

A XII. kerület nemcsak jó levegőjéről, remek kirándulóhelyeiről, csodálatos panorámáiról ismert, hanem újabban az „édes aranyáról", a mézről. A méhészmester, Kutasi Tamás a közeli tájvédelmi körzetet választotta méhcsaládjai lakhelyéül. Nem véletlen, hogy az eddigi két megmérettetésben az ő mézei kétszer is „magyar bajnokok" lettek.

 

A XII. kerület nemcsak jó levegőjéről, remek kirándulóhelyeiről, csodálatos panorámáiról ismert, hanem újabban az „édes aranyáról", a mézről. A méhészmester, Kutasi Tamás a közeli tájvédelmi körzetet választotta méhcsaládjai lakhelyéül. Nem véletlen, hogy az eddigi két megmérettetésben az ő mézei kétszer is „magyar bajnokok" lettek.

 

Aki már beszélgetett a fiatal Tamás mesterrel, tudja, olyan szeretettel beszél a termékeiről, mint a családjáról vagy a kislányáról. Budai mézeivel másodszor is elvitte a pálmát az Országos Gyulai Mézversenyen. 2010-ben az ő terméke lett Az Év Akácméze.  2011-ben új íz-kalandba vágott, s a Bodzakác nevű csodájával a 2011-es decemberi versenyen elnyerte Az Év Különleges Méze címet is. Elmondása szerint az új ízváltozathoz az akácmézet bodzavirág ágyon érlelte, és ettől az akác harmonikus íze a bodza muskotályos aromájával gazdagodott. Természetesen elbűvölte vele még a szigorú zsűrit is.

 

Tamás mester reméli, hogy mézei révén gyönyörű budai tájainknak is hírnevet szerez, lakosai pedig még jobban megbecsülik az egészséges környezetet. Szeretné, ha a Budai Tájvédelmi Körzet sokkal több kirándulót vonzana, főleg gyerekeket, családokat, iskolákat. Nincs még egy olyan kerület, ahol gyermekvasút, libegő és fogaskerekű vasút szállítana utasokat a természet legszebb tájaira, történelmi vidékeire. Az állomásokról belátható a sok ezernyi színes virág és az alattunk fekvő város csodája. Tiszta időben a Normafától ellátni a Gödöllői-dombságig. Azt ajánlja, sétáljunk, kiránduljunk minél többet, vegyük birtokba ezt az ezernyi kincset.

 

Csupán a budai régióban tizenhat fajta mézet lehet előállítani az itt tenyésző vadvirágokból. Kutasi Tamás a múlt gasztronómiai emlékeit éleszti fel apró szárnyasaival úgy, mint egykor az ősei, mielőtt a filoxérajárvány miatt kipusztultak a szőlők. A méhek gyűjtik az aranyló mézet, az okleveles méhészmesternek pedig az aranyérmeket. Huszonhét éve, gyerekkora óta nagy szakértelemmel műveli ezt a szinte kihalófélben lévő tudományt. 1902 óta él Budán a Lehensein von Brunner család. Itt élte át a 20. század összes megpróbáltatását. Legifjabb sarja változtatta Kutasira a vezetéknevét, de méhészete – a család emlékére – máig Brunner néven működik. Tamás mester úgy látja, a méhészeti ágazat egész Európában felemelkedőben van. Két mézversenyen is erről tanúskodott a bírálók asztalán a több száz mézkülönlegesség. Mi, vásárlók pedig az üzletekben tapasztaljuk, hogy duplájára növekedtek a mézárak egy-két év alatt.

A magyar akácméz hungarikumnak számít, mutatja a híre külföldön is. Szerintem csak azért, mert még nem kóstolták Tamás mester hársmézét. Méhészetét már 3-400 méhcsalád munkája támogatja a Pilisben és Pesthidegkúton. Oktatja, neveli a következő méhésznemzedéket, akik akár a fogyatékossággal élő emberekből is kikerülhetnek. Idei terveiből annyit árul el, hogy szarvasgombával szeretné az akácmézet megbolondítani, ami igazi gasztronómiai különlegesség lehetne.

 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.