A hős és a szuverenitás

Rév Miklós (1953): Úk kenyér ünnepén ( A falon plakát: El a kezekkel Koreától. )Hősünk 1944. március 19-én ünnepelte 13. születésnapját. Harmadik gimnazistaként épp a latin házi feladatán ügyködött. Kinézett az ablakon és látta szövetségesünk gépesített haderejének bevonulását. Gyerekként észre sem vette, hogy ekkor vesztette el Magyarország a szuverenitását.

Rév Miklós (1953): Úk kenyér ünnepén ( A falon plakát: El a kezekkel Koreától. )Hősünk 1944. március 19-én ünnepelte 13. születésnapját. Harmadik gimnazistaként épp a latin házi feladatán ügyködött. Kinézett az ablakon és látta szövetségesünk gépesített haderejének bevonulását. Gyerekként észre sem vette, hogy ekkor vesztette el Magyarország a szuverenitását.

   Nem is ért rá ezzel bíbelődni, mert életmódot kellett váltania. Bujkált, egymást érték a légi támadások, éhezett. Amikor a Margit-hidat felrobbantották, a Hollán utcában járt. A légnyomás a falhoz verte. De aztán minden bajt elfelejtett, mert felszabadult. Évtizedek múlva tudta csak meg, hogy az nem felszabadulás, hanem megszállás volt. De nem izgatta túlságosan a dolog, a maga részészről megnyerte a második világháborút, mert túlélte.

   Befejezvén a hatodik gimnáziumot, gondolt egyet, abbahagyta az iskolát és elszegődött elektroműszerész inasnak a Standard Villamossági Rt.-hez. Két évre rá kitűnő minősítéssel szerzett segédlevelet. Igaz, akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak hívták a patinás üzemet. Majd levelező tagozaton érettségizett és sikeres felvételi vizsgát tett a Műegyetem villamosmérnöki karára. Jó tanuló lévén kapott annyi ösztöndíjat, hogy a nappali tagozatos lehetett. Ráadásul tankönyvekért, tanszerekért, az ár 10 százalékát kellett fizetnie. Ha hiszik, ha nem. A politikát kissé távolabbról szemlélte, de azt tudta, hogy Rákosi Mátyás élet és halál ura. A szuverenitás eszébe sem jutott.

   Akkoriban szokás volt, hogy a végzősöket behívták katonának, nehogy azt higgyék, itt van  már a Kánaán. Hősünket Magyarország legnagyobb laktanyájába vetette a sors, ott érte az 1956-os forradalom. A parancsnok intézkedett, lélek az ajtón se be, se ki. Túlságosan sok nehéz lőfegyver, gépágyú, aknavető, rohamlöveg és hasonlók parkoltak ott, nagy baj keletkezne, ha bárki birtokba venné őket. Leszerelés 1957 áprilisában, vissza a Beloianniszba, most már mérnökként a kutatási osztályra. Szuverenitás szóba sem jött.

   Munkáját dicsérték, jutalmak, oklevelek, kormánykitüntetés. Még nyereségrészesedés is csurrant-cseppent. Négy szabadalmat dolgozott ki a főnökével közösen, bár osztályvezetője a kisujját sem mozdította, de akkor ez volt a módi. Amikor egyiket megvette a partner cseh telefongyár, így is komoly pénz ütötte a markát. Szövetkezeti lakást vett. A magas politika változatlanul még mindig nem töltötte el örömmel, de azt tudta, Kádár János élet és halál ura, később már csak az életé. Az elsőtitkár úgy kerülte szuverenitást, mint ördög a tömjénfüstöt.

   Ekkor már harmincas éveiben járt, hoppá, ki ne fussunk az időből. Régóta szemezgetett a vezérigazgató igencsak szemrevaló titkárnőjével, a tettek mezejére lépett. Másfél év múlva megtartották az esküvőt. A harmadik fiúgyerek megérkezése előtt fantasztikus dolog történt. Újabb szabadalmát megvette a General Electric. Utazások Bostonba. Családi ház építés. A szuverenitás elvesztése még mindig nem tűnt fel neki. Ha mégis, esetleg vágyakozva gondolt volna Észak-Koreára, Kubára, Etiópiára, Szudánra, mindegyiknek sérthetetlen volt a szuverenitása.

   Jött a rendszerváltás. Ami volt, az nincs már ami jó volt elmúlt. Ezentúl más pennával írunk, de szuverenitásról nem esett szó. Észrevette, hogy a privatizáción, vagy a politikai kapcsolatokon át néhányan hirtelen meggazdagodtak, de ne gondoljunk csip-csup szabadalmi díjakra, hanem milliárdokra. A Beloianniszból BHG-Northern Telecom lett.

   Két évtized múltán érdekes folyamatok játszódtak le belpolitikai életünkben. Ugrott az Alkotmány, helyette valaki kitalálta az Alaptörtvényt. (Tudom, hogy ki, de juszt sem árulom el.)  Summa summarum hősünk 2011. április 18-án megtudta, hogy 1990. június 7-én visszanyertük szuverenitásunkat. Huszonegy évvel a rendszerváltás után. Szent Pilátus, minő szégyen. Hát miért nem mondta régen?

   Hősünk itt áll most a szuverenitásunkkal, nyugdíjban, ötvenedik házassági évfordulójára készül. Három felnőtt fiuk közül az egyik orvos Svédországban a Karolinska Intézetben. Másik magyar-angol tanár egy budapesti gyakorló gimnáziumban. Harmadik későn érő típus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora szakán szerzett oklevelet, majd váltott és elvégezte a Corvinus Közgázt. Jelenleg egy hazai áruházlánc reklámfőnöke.

   Problémáink most is vannak, egészségügy, oktatás, Brüsszel, stb. nem sorosolom fel, úgy is mindenki tudja. De szuverenitásunk az van. Kicsit unortodox, kicsit illiberális, de a miénk!

Láng Róbert

Kép: www.fotomuzeum.hu