A Katinyi Mártírok Emlékművének Tervpályázata - értékelés és Eredményhirdetés

Szeri Varga Géza és Zoltán

Budapest Főváros Önkormányzata és a Lengyel Köztársaság Kormánya pályázatot írt ki a Katinyi mártírok emlékművének tervezésére. A pályázat célja: a II. világháború idején a katinyi erdőben kivégzett több ezer lengyel katonatiszt emlékének megörökítése. Mostanra pedig elkészült az állásfoglalás a pályázatokkal kapcsolatosan.

Szeri Varga Géza és Zoltán

A határidőre 64 pályázat érkezett. A zsűri munkája a pályázat anyagának általános értékelésével kezdődött, majd sor került a zsűri tagjainak figyelmét felkeltő tervek sorszámainak felsorolására.

Szemenyey Nagy TiborA zsűri tagjai méltányolták a pályázat iránt mutatott kivételesen nagy érdeklődést, amely a pályaművek nagy számában nyilvánult meg, ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy a tervek egy tekintélyes része kísérletet tehetne arra, hogy az emlékállítás szándékának bármilyen témában, bármilyen helyszínen megfeleljen. A nagyon általános, bár alkalmasint igen emelkedett koncepcióval megalkotott, de a konkrét feladatra szinte csak a feliratozással tematizált tervek mellé kerültek a szintén alacsony tetszési indexszel fogadott illusztratív, narratív, vagy nem egy esetben riasztó, sőt bizarr figurális munkák. A szakértői grémium nem támogatta a nagyon direkt utalásokat tartalmazó architektonikus műveket sem, ezért tartózkodott a funerális architektúrák és a vallási szimbólumokat használó, a lengyelek vallásosságát evidenciaként kezelő, közhelyes kompozíciók értékelésétől.

Stremeny GézaA zsűri a Katinyi mártírokról elnevezett, parkosított teresedést adottságként tekintette, ezért a bírálat során elsősorban a pályaművek eredetiségét, a témafelvetésben megmutatkozó szellemi munkát, a művészi kifejezés kvalitását, és a kivitelezés várható színvonalát értékelte. A pályaművek karakterét illetően – úgy a pályázati kiírásban foglaltakból, mint a bíráló grémium differenciált személyi összetételéből adódóan – a zsűri teljes elfogulatlansággal tekintett mind az egész teret tervezési területként felfogó horizontális, areális megoldásokra, mind a szeriális vagy vonalas elrendezésű, mind a pontszerűen lokalizált tervekre. Munkája közben minden említésre került terv értékelésénél szem előtt tartotta a térhasználat jellegét, az emlékmű funkcióját betöltő alkotás méltó recepciójának lehetőségét.

Az 1. sz. terv a kommemoratív funkción túlmutatva a végső dolgokról való elmélkedésre invitálja a szemlélőt. A sepulchrum földbe süllyesztett kubusát a memória piramisa zárja le, melynek üveglapjain letekintve a Földet jelképező szféra és a sírkamra falaira vésett nevek láthatók, amelyeket este – a látható világ inverzeként – az univerzum csillagait imitáló fényforrások világítanak meg. A nagylélegzetű, emelkedett gondolat a szükségesnél tágabb horizontra nyit.

Az 5. sz. terv a töredelem, a szenvedésben osztozás gesztusa. Az önmagába roskadó forma kiváló szobrászi munka, a szó szoros értelmében vett esztétikus, a nárcizmus határát súroló alkotás. Ereklyetartó funkciója a szakralitás aurájába vonja, így szükségtelen jelentéstöbblettel terheli meg.

A 11. sz. terv az eltitkolt gyilkosság tétova észlelet-foszlányainak impresszionisztikus asszociációit enyhén ívelő, differenciált felületképzéssel kialakított burkolat-sávokkal írja a térbe. Szövegjavaslata helyénvaló. Nagyon finom, nagyon költői vezetés az „eszmélet" felé.

A 21. sz. terv különös, nagyon érdekes, kissé bizarr absztrakció. Áttetsző mű, a titok, a káosz

átvilágítása a benne áthaladással válik élménnyé. A pályamű a tér impozáns átépítésére tesz – talán nem egészen átgondolt – javaslatot. Inkább kiállítási installáció, köztéren életveszélyes, fenntartása, karbantartása lehetetlen.

A 34. sz. pályamű finom, esztétikus konstrukció, az összeroskadó, elzuhanó test esésfázisainak absztrahált szintézise. A szép plasztika látványa nem feltétlenül inspirál a jelentéstartalmak megfejtésére.

A 45. tervet támogató szakértő az alászállással motivált, vezetett emlékezés lehetőségét tartotta a mű erényének.

A 49. terv, egy szigorú rend felbomlását, az erőszaknak az egyéni sorsokra gyakorolt tragikus hatását jól érzékelhető, azonnal értelmezhető metaforával mondja el. Mértéktartó szűkszavúsága, egyszerű, világos formái a tartalom sokrétű vonatkozásainak szintéziseként jelenik meg. Színvonalas, hatásos kompozíció.

A bírálati szakasz utolsó ütemében az addig elhangzott értékelő gondolatok, megjegyzések, eszmefuttatások szöveghalmazából kezdtek kiemelkedni azok a kulcsszavak és fogalmak, amelyek nem megkerülhetőek az emlékmű tematikáját illetően. Ezek: az igazság, a hazugság, a titok, a tabu, az elhallgatás, az erőszakos halál, az erdő. A művészi kifejezés eszközhasználata és színvonala mellett a tervek hívószavakra visszabontható preparátuma, a megértés esélyei, a várható percepció vált az értékelés tárgyává, egyúttal elérkezett az ideje annak, hogy a megvalósíthatóság, a működtetés és fenntartás szempontjai is határozott hangsúlyt kapjanak. Mindezen tényezők szintetizáló mérlegelése alapján alakult ki a végső eredmény.

A 15. sz. pályamű egészen újszerű, meghökkentő, nagyon hatásos mű, a teljes teret fogva tartja a baljós, sötét felhők alatt. A koncepció ugyan a formát az emberi sejtből preparált DNS váz gigantikus nagyításaként írja le, amelyet 10 méter magasan feszít ki a tér teljes területe fölött. A szabálytalanul tépett, foszlányokban lyuggatott rendszer anyaga fémhálóra rögzített, epoxigyantával szilárdított szénszövet, két rétegben kerül felszerelésre. Az alkotó szándéka szerint az enyészet emlékműve, valójában jelentősen több annál. Lényege az, hogy a múlt folyamatosan velünk él, a gyilkosság nyomasztó emléke nem múlhat el se éjjel, se nappal. Ezt a nyomasztó élményt át kell élnie mindenkinek, nem megkerülhető. Nem fordíthatjuk el a fejünket, állandóan fölöttünk van az égbolt egy darabjaként. Nagyon szokatlan mű, hátborzongató, talán a leghatásosabb módja annak, hogy az ember átélje a borzalmat, amire emlékeztetni szeretne. Az emlékhelyet a remény gesztusaként egy 18 méter magas zászlórúdra szerelt lengyel zászló állandó jelenléte egészíti ki. Erénye a tervnek, hogy nem avatkozik bele a többfunkciós terület forgalmába, nem balesetveszélyes, és a rudak felületének megfelelő kezelésével a rongálókat is távol tarthatja.

A 20. sz. terv, egy hatalmas fekete gránitkockát magába foglaló, áttört felületének rajzolatával erdőt imitáló, megbillent, rozsdás vas kubus, a valóság egyszerű, világos, közérthető, didaktikus átirata. A lengyelek számára évtizedeken át tabutéma volt Katiny, ha mégis szóba került, „az erdőben elkövetett gyilkosság" kifejezéssel írták körül. A gyilkosságot sötét titokként leplező elhallgatás erőteljes, markáns kifejezése. A bíráló bizottság tagjainak többsége, a lengyel szakértők pedig egyöntetűen az emlékmű céljaira leginkább alkalmas tervnek ítélték. Megvalósításra kidolgozott környezetterv, és a fenntartás apróbb technikai részleteinek megoldására teendő javaslat birtokában javasolható.

A park teljes területére vonatkozó land-art jellegű tervek közül a zsűri a 47. sz. tervet emelte ki. A rendkívül kulturált, tartózkodó mű kevés eszközzel, türelmesen vezeti a szemlélőt az eltitkolt igazság felfedezésére. Nem nyomaszt, nem meghökkentő, tapintatos, hagy időt a feleszmélésre, hogy a békésen hullámzó felszín alatt a föld szörnyű titkot rejt.

A felfeslések, útbevágások mentén kibukó nevek olvasása ébreszti rá a szemlélődőt arra, hogy az idilli táj nem is tragédiát, hanem gyilkosságot leplez. A felismerés pillanatában a teljes térségen végigfutó szelíd hullámzás képe megváltozik, beigazolódik a gyanú, feltárul az igazság, és a nyugtalanságtól, gyanakvástól szabadulni többé lehetetlen.

Az 57. sz. terv mindvégig komoly támogatást kapott a szakértők részéről. Azt értékelték elsősorban, hogy a nagyon emelkedett, poétikus munka minimális eszközökkel kivételesen erős hatást ér el. A 4×4 méteres kőtömbbe mélyített 3 m átmérőjű, lefelé szűkülő kút, belső palástján a lengyel katonai esküszöveg párhuzamos sorokba szedett, kétnyelvű vésete olvasható. A bíráló bizottság a terv legfőbb erényét az emlékező személyes részvételével megvalósuló hatásban látták. A rendkívül erős, egyszerű szimbólumok önvizsgálatra, reflexióra hívnak, a szöveg végigolvasása, a sorsesemény imitációja, a megértést és az érzelmi azonosulást egyaránt szolgálja. Az erős, rendkívül egyszerű szimbólumok képzettségre, műveltségre való tekintet nélkül világosan megérthetők, átérezhetők.

A terv megvalósítása sokféle problémát vet fel, ezek közül első helyen a személyi biztonság kockázata áll, ezért a zsűri sajnálattal mondott le arról, hogy megvalósításra ajánlja.

A 64. sz. terv támogatottságát a nagyon szerény, egyszerű formák drámai hatást keltő

installálásával nyerte el. A kivágott, kidőlt fa csonkja már önmagában is a halál közkeletű szimbóluma, az alumínium öntvények a csiszolt gránit felszínen az erőszakos halál megmásíthatatlan tényét drámai módon jelképezik. Egy valótlan, abszurd erdő képe ez, a kétszeresen halott természeté. A tervet támogató szakértők az igazi szobrászi gondolat és megoldás mellett a közérthetőséget értékelték, és sajnálattal tudatosították, hogy megvalósításra több szempontból sem alkalmas. Az alumínium a levegőn idővel elveszti fényét, így a tükröződés nem jön létre, nem garantálható a polírozott gránitfelület folyamatos tisztántartása sem, az öntvények szaggatott felületének élei pedig rendkívül balesetveszélyesek.

A végszavazás során a zsűri a 20. sz. tervet 10 szavazattal I. díjra, a 15. sz. tervet 7:3 szavazataránnyal II. díjra, a 47. sz. tervet 6:4 szavazataránnyal III. díjra javasolja a kiírónak. A díjazott tervek alkotói:

Széri-Varga Géza és Széri-Varga Zoltán – I. díj,

Szemenyey-Nagy Tibor – II. díj,

Stremeny Géza, Vincze László és Kápolnás Gergely – III. díj.

A bíráló bizottság munkájában Czeslaw Bielecki építész és Jerzy Mizera szobrász szakértők a Lengyel Köztársaság, Ducki Krzysztof az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, Rajk László építész Budapest Főváros Önkormányzata, Farkas Ádám szobrász, a zsűri elnöke a Képzőművészeti Egyetem, Gábor Éva Mária szobrász a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, Eleőd Ákos építész a Magyar Építőművész Szövetség, Csejdy Júlia művészettörténész a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Bús Balázs polgármester III. kerület Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, Zsigmond Attila formatervező és Szöllőssy Ágnes művészettörténész a Budapest Galéria képviseletében vettek részt. A zsűri munkáját dr. Győri Erzsébet jogi szakértő követte végig. A jegyzőkönyvet Varga Zsóka és Pavlánszky Éva a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége beszédgyorsíró szolgálatának munkatársai vették fel.

Németh Krisztina