A Koh-i-Noor-gyémánt

II. Erzsébet a koronázási ékszerekkel Egy évvel ezelőtt az indiai kormány kulturális minisztere bejelentette, vissza akarja szerezni országának a Koh-i-Noor-gyémántot. Néhány nap múlva az államügyész helyettes, a drágakő tulajdonjogáért indított közérdekű per előtt tartott meghallgatáson kijelentette, hogy a Koh-i-Noor-gyémánt jogosan került a britek tulajdonába, mert azt Randzsit Szingh, az utolsó szikh maharadzsa ajándékozta a brit Kelet-indiai Társaságnak. Az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, amely követelte, hogy az indiai kormány tegyen meg mindent a gyémánt visszaszolgáltatásáért.

II. Erzsébet a koronázási ékszerekkel Egy évvel ezelőtt az indiai kormány kulturális minisztere bejelentette, vissza akarja szerezni országának a Koh-i-Noor-gyémántot. Néhány nap múlva az államügyész helyettes, a drágakő tulajdonjogáért indított közérdekű per előtt tartott meghallgatáson kijelentette, hogy a Koh-i-Noor-gyémánt jogosan került a britek tulajdonába, mert azt Randzsit Szingh, az utolsó szikh maharadzsa ajándékozta a brit Kelet-indiai Társaságnak. Az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, amely követelte, hogy az indiai kormány tegyen meg mindent a gyémánt visszaszolgáltatásáért.

   Bocsánat, hogy a téma iránt érdeklődő laikusként elmondom a véleményemet, de az első hiteles írásos forrás szerint 1739-ben Nádir perzsa sah tulajdonában volt, tehát legfeljebb Irán kérhetné vissza a gyémántot. Még a nevét is a sah adta a kőnek, Koh-i-Noor, amely perzsa nyelven annyit jelent, hogy „A fény hegye."

   Az ügy jelenleg holtponton áll, diplomáciai jegyzék nem született belőle. Kétségtelen, hogy apokrif források alapján már a XIV. század elején különböző indiai fejedelmek birtokában volt. Indiai legenda szerint a követ valamelyik hindu isten küldte hálából egy igazhitű embernek, akinek kiléte nem ismeretes. Vannak utalások arra, hogy nagy, ovális alakú, halványlila, bizonyos szögből nézve zöldes színű gyémántot a dél-indiai Ándhra Prades államban, Guntur közelében találták meg. Akkor 793 karátos volt, de több darabot lemetszettek belőle.

   Miután a 181 karát tömegű csiszolatlan (nyers) gyémánt szabályos adásvételi szerződéssel az I. Erzsébet angol királynő (1533-1603) alapította Kelet-indiai Társaságé lett, 1850-ben Viktória királynőnek ajándékozták. Két évvel később egy amszterdami műhelyben 109-karátos briliáns formára csiszolták. Jelenleg a brit korona ékszerei közé tartozik.

   A Koh-i-Noor-t 1911-ben belefoglalták V. György feleségének, Mária királynénak a koronájába, majd 1937-ben VI. György feleségéé, Erzsébeté (II. Erzsébet édesanyjáé) lett. A gyémántot a Towerben, a koronaékszerek között őrzik. Udvari babona szerint a férfiakra bajt hoz, ezért csak hölgyeket koronáztak meg vele, így II. Erzsébetet is 1953-ban. A        Koh-i-Noor nem a korona csúcsán, hanem az abroncsán van.

   Tudomásom szerint a korona csak egyszer hagyta el Nagy-Britanniát, az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon az angol pavilonban állították ki, megfelelő biztonsági intézkedések mellett. Egyszer próbálták elrabolni. II. Károly uralkodása alatt, 1671-ben egy körözött szélhámos, Thomas Blood ezredes három társával a Towerből akarta fegyverrel megszerezni, sikertelenül.

Láng Róbert