A medve bőre

Hurrá! Azért vagyok ilyen lelkes, mert Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án kijött a medve a barlangjából és kint is maradt. Nem sütött a nap, nem látta meg saját árnyékát, hűvös is volt, tehát vége a télnek. Legalábbis a hideg napok nem jönnek már vissza. Remélem. (Kettős értemben is. A filmet rendezte: Kovács András.) De azért ne igyunk előre a medve bőrére, várjuk meg a korai tavaszt és akkor örüljünk. De honnan eredhet a mondás, előre inni a medve bőrére?

Hurrá! Azért vagyok ilyen lelkes, mert Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án kijött a medve a barlangjából és kint is maradt. Nem sütött a nap, nem látta meg saját árnyékát, hűvös is volt, tehát vége a télnek. Legalábbis a hideg napok nem jönnek már vissza. Remélem. (Kettős értemben is. A filmet rendezte: Kovács András.) De azért ne igyunk előre a medve bőrére, várjuk meg a korai tavaszt és akkor örüljünk. De honnan eredhet a mondás, előre inni a medve bőrére?

   XI. (Óvatos) Lajos, francia király (1423-1483) követet küldött III. Frigyes német-római császárhoz  Ajánlatot vitt. Foglalják el és osszák el egymás között a burgundi herceg birtokait. Állítólag a császár mesélte el a történetet a követnek, utalva a feladat nehézségeire. Egyik városunk környékén hatalmas medve pusztított. Három lézengő udvaronc vállalkozott rá, hogy a medvét elejti, persze előzetesen felvették a búsás jutalmat, amiből a kocsmában alaposan beittak, így gyűjtve erőt a küzdelemre.

   A medvebarlang közelébe érve meglepetésszerűen elébük toppant a hatalmas állat. A három fickó annyira megijedt, hogy az egyik a város felé lopakodott, a másik felkapaszkodott egy fára, a harmadik hasra vágódva halottnak tettette magát. A medve körülnézett, szaglászott, majd visszament a barlangjába. Ekkor mindhárman futásnak eredtek a város felé. A fára menekült medvevadász rohanás közben odaszólt társainak: kár volt előre inni a medve bőrére.

   Beépítette a történetet Thomas Murner, német költő a reformációról írt szatirikus költeményébe. Szerinte a hitújítók „a medve bőrét eladják / mielőtt még csővégre kapják."

   Johannes Oldekop középkori német író Hildesheimi krónikájában írja a következőket: Az urak, mihelyt osztozkodni kezdenek a még el sem ejtett medve bőrén, máris mosakodnak és szidalmazni kezdik a zselléreket. A medvét még nem ölték meg és nem is fogják megölni, de már javában folyik köztük a civakodás.

   Utalást találtam arra, hogy a történet az ókori Aiszóposz egyik meséjében fordul elő, megpróbáltam megkeresni. Mivel a Google-ban pontosan 307 darab aiszóposzi mese szerepel, ettől eltekintettem.

    A Magyar Közmondások Nagyszótára szerint a mondásnak több magyar szinonimája van. Akkor mondj hoppot, ha átugrottad az árkot. Az nevet a legjobban, aki utoljára nevet. Nyugtával dicsérd a napot. Nem kell a győzelem előtt tapsolni; Végén csattan az ostor.

   Akárhogy is van, én bízom benne, hogy hamar jön a tavasz.

Láng Róbert