A Nagyhatalmú Sündisznócska
5 perc olvasásGyerekkorom kedvenc meséje volt A nagy hatalmú sündisznócska. Mese egy sünrõl, aki a semmibõl csinálta meg saját hatalmát, s mint a mesékben szokás, el is nyerte méltó büntetését.
Gyerekkorom kedvenc meséje volt A nagy hatalmú sündisznócska. Mese egy sünrõl, aki a semmibõl csinálta meg saját hatalmát, s mint a mesékben szokás, el is nyerte méltó büntetését.
Mint tudjuk, ez mese. Az életben egyre több ilyen sündisznócska bukkan föl, aki él és virul – büntetlenül. Csak éppen sok esetben nem sündisznócskának, hanem rendszergazdának nevezik az illetõt. De az is lehet, hogy a mi illetõnk csak az állását és egzisztenciáját féltõ munkavállaló, aki Svejk módjára, betû szerint végrehajtja e tárgyban teljesen tudatlan fõnökei utasításait.
Társadalmunk most érkezett abba a fejlõdési szakaszba, amikor a rendszergazda feladatához már nem elég a szakmai tudás, fejlett etikai érzék is szükségeltetik. Olyan képesség, amelynek mindig is hiányában voltak a másolásvédelmeken és vírusíráson nevelkedett szakma képviselõi, akik persze jogászért kiáltanak minden esetben, amikor az õ érdekeiken támad hangyányi sérelem.
A napokban olvastam a Neten egy érdekes írást. Szerzõje túlélési útmutatót ad arra nézve, hogyan éljük túl a vállalati fõnökök és rendszergazdák magánlétünkbe is betörõ kíváncsiskodásait. Különös egybeesés, hogy több eltérõ területrõl fordultak hozzám segélykéréssel a helyi rendszergazda önkényeskedése miatt.
Az elsõ szenvedõ alanyok egy országos tömegkommunikációs intézményünk dolgozói voltak. A rendszergazda a fejébe vette, hogy megrendszabályozza kollégáit, akik holmi pornóhosztokkal szórakoznak ahelyett, hogy a választás komoly eseményeit kísérnék figyelemmel.
Nosza, cselekedett. Rájött, hogy ha megtiltja a proxy kikerülését, akkor a megfelelõ programokkal nagy hatásfokú automata cenzort állíthat be a kollégák kordában tartására. Be is állította: tiltott minden, ami a sex szót tartalmazza. A buta gép persze vakon végrehajtotta a parancsot. Így aztán a zenei osztályon megszûnt a sextett. A biológusoknál nincs többé semmi, ami a szaporodással kapcsolatos, de a csillagászok is elveszítették a szextánst, sõt a számítástechnikai mûsor szerkesztõsége sem kérhet recensionsexemplart a német kiadóktól – hogy csak a legmeglepõbb következményekrõl beszéljünk.
De sündisznócskánk még tovább ment. Sorban elkezdte letiltani a hasonló tartalommal bíró szavakat: bab*, *boy, *girl és porn*. Az eredmény fenomenális: a Neten nincs többé Babes-Bolyai Egyetem, nincs többé a stáblistában bestboy és script girl. A Matáv internetes telefonkönyvébõl eltûntek Pornóapáti telefonszámai.
Csak a nagy hatalmú sündisznócska üzenete világít a monitoron:
Hiba! Hozzáférés megtagadva. Sajnálom, Önnek nincs lehetõsége elérni a
http://www.infoseek.com/Titles?qt=babes-bolyai&col=WW
objektumot ezen a cache-en keresztül. Kérem, forduljon a rendszergazdához.
Külön szót érdemelnek a cenzúraprogramok, amelyek központi, aktualizált adatbázissal dolgoznak. Egy cég elkészíti az adatbázist valahol Amerikában, ahol az amerikai értékítéletnek megfelelõen besorolják az Internet szereplõit. És ez az értékítélet azután szép lassan rányomja magát a világra.
Hol van az amerikai alapító atyák szép álma: Minden ember szabadnak született? Az USA kormánya elfogadott bizonyos tartalomszûrési elveket, amelyeket minden nyilvános könyvtárban meg kell valósítani, ez a szövetségi támogatás feltétele. Ki tudja, rövidesen olyan zárolt anyag szekciók is nyílnak ezekben a könyvtárakban, mint amilyen az Országos Széchényi Könyvtár hírhedett Zárolt anyagok tára volt…
A gyermekek és az erkölcs védelme, a munkafegyelem erõsítése, a terrorizmus és a bûnözés elleni harc mind-mind jó ürügy azoknak, akik hatalmi mániájukat másokon szeretnék kiélni. Közben az egykori barát, a segítõtárs, a számítógép mindent figyelõ, gyûlölt eszközzé, a magánéletbe behatoló kémmé válik.
Az Internet valósította meg elõször igazán az információk és a nézetek szabad áramlását. Tényleg? Meddig is volt szabad az Internet? Mikor indultak meg az elsõ perek? Egy korszak lezárult. Beléptünk a Cyberspace világába, ahol – tudtunkkal vagy anélkül – hatékonyabban ellenõrizhetnek bennünket, mint valaha, jobban megszabhatják, mit olvashatunk és mit nem, mint bármikor korábban.
Az amerikai iskolai hálózatról, a K12-rõl írta valaki nekem, egyelõre ellenõrzés nélküli otthoni gépérõl: „Ez egy olyan hálózat, amelynek valójában egyetlen szolgáltatása van: a központi cenzúra." Látván a magyar Sulinet felépítését, az embernek az az érzése, a K12 megérkezett a hazai iskolákba. A teljes szûrést még nem kapcsolták be, s talán még nem is jutott eszükbe, hogy valaha is megtegyék. Vagy talán én vagyok idealista?
Kis János szabadúszó informatikai szakújságíró |