Római Magyar Intézet  Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Giorgio Napolitano olasz államelnök meghívására az olasz fõvárosba utazik a Római Szerzõdés 50. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésekre.

 

Római Magyar Intézet  Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Giorgio Napolitano olasz államelnök meghívására az olasz fõvárosba utazik a Római Szerzõdés 50. évfordulója alkalmával rendezett megemlékezésekre.

 

 

A tárcavezetõ március 23-án Rómában részt vesz az ?Európai mûvészet mestermûvei? címû kiállítás megnyitóján, amelynek helyszíne a Palazzo del Quirinale.

Csontváry Koszka Tivadar: Magányos cédrusA tárlaton az Európai Unió minden tagállama egy-egy általa kiválasztott mûvészeti alkotással mutatkozik be. Magyarország Csontváry Kosztka Tivadar (1853 Kisszeben ? 1919 Budapest) ?Magányos cédrus? címû festményével, amely éppen 100 évvel ezelõtt, 1907-ben készült.

 

 

A festmény 1919-ben ? Csontváry hagyatékával együtt ? Gerlóczy Gedeon tulajdonába került, aki nemcsak megõrizte az alkotó életmûvét, hanem igyekezett a hazai és külföldi közönség elõtt is ismertté tenni. A Magányos cédrust ?94 elején vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank a Gerlóczy-örökösöktõl. A kép 2005 októberében közgyûjteményi tulajdonba került, illetve tartós letétként a pécsi Janus Pannonius Múzeumba.

 

 

Dr. Hiller István miniszter római látogatása során megnézi a Római Magyar Akadémia rekonstrukciós munkálatait is. A felújított épületet elõreláthatólag június elején avatják föl ünnepélyes keretek között.

 

Római Magyar Akadémia

Falconieri Palota Róma - ma  a Magyar Intézet

1927 óta mûködik az olasz fõvárosban. Székhelye, a Falconieri-palota a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana. Számos pompás részletét az egyetemes barokk mûvészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini alakította ki a 17. században.

 

 

Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásároltatta meg a különleges szépségû épületet, mert azt akarta ? miként a bejárat falára illesztett emléktábla is említi ?, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és mûvészképzésnek méltó otthona legyen az ?Örök Városban?.

 

 

A 2. világháború kitöréséig terjedõ idõszak az intézet elsõ aranykorának tekinthetõ. Jeles tudósok tucatjai (Kerényi Károly, Szerb Antal, Genthon István, stb.) laktak falai között, akiknek értékes kutatási eredményeit rendszeresen közölte az Annuario címû folyóirat. A mûvészösztöndíjasok munkássága nyomán önálló irányzat bontakozott ki a hazai festészetben és szobrászatban: az ún. Római Iskola, olyan tehetségekkel soraiban, mint Szõnyi István, Aba Novák Vilmos vagy Kontuly Béla.

 

 

E virágzásnak 1950-ben vége szakadt. A Római Magyar Akadémia a nagykövetség része lett, s megfosztották önálló tudományos és mûvészeti intézeti jellegétõl. (Egyedül az egyházi kollégiumot nem sikerült megsemmisíteni, mert még 1940-ben önálló pápai intézeti rangot és jogállást kapott ? e minõségében mûködik mindmáig a Palazzo Falconieri második emeletén.)

 

 

A helyzet ?formailag és tartalmilag? újra megváltozott ?56 után. A külföldi kulturális és tudományos programok szervezésének újraindítása persze eredendõen azzal a távlatosabb célzattal történt, hogy közvetett módon bizonyítsa a nemzetközi közvéleménynek: Magyarországon semmi sem korlátozza a mûvészi-szellemi alkotómunkát. Ám ha a produkció kellõen magas színvonalú volt, akkor önmagában is önkéntelenül hatni kezdett, mintegy elhagyva maga mögül és körül a politikai sablont. A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasai a pártállami idõszakban is gyarapíthatták a magyar tudomány és kultúra itáliai ismertségét és elismertségét.

 

 

A rendszerváltás után a korábbi évtizedek minden tanulságát összegezve formálódott tovább az intézmény tevékenysége. Hármas funkcióját ? kulturális közvetítés, tudományos tevékenység, ösztöndíjasok segítése ? egymással szoros kölcsönhatásban látja el. Pár év elõkészület után, 1995-ben újraalakult a Fraknói Vilmos Történeti Intézet, amely szakmailag önállóan szervezi a Római Magyar Akadémia tudományos tevékenységét. Tagja (sõt jelenleg elnökségi tagja!) a Rómában székelõ történeti, régészeti és mûvészettörténeti akadémiák nemzetközi szövetségének.

 

 

Az Akadémia ?kulturális munkatársai? pedig a korábbinál jóval nyitottabban és szélesebb alapon dolgoznak azon, hogy a magyar képzõmûvészek, zenészek, elõadó- és alkotómûvészek világszínvonalú teljesítménye a lehetséges mértékig része legyen az itáliai kulturális ünnepeknek és mindennapoknak.

 

 

Az intézet feladata a híres római Szent István Kerektemplom magyar kápolnájának restaurálásához adott hazai állami segítség ügyének intézése is.

 

 

Forrás: www.magyarintezet.hu 

A Falconieri család

 

A Falconieri család Firenzébõl települt át Rómába a 17. század elsõ felében. Nem véletlen, hogy a Via Giuliát választották, hiszen a 16. század elejétõl folyamatosan érkeztek a toszkán városból nemesi, polgári családok, valamint bankárok és kereskedõk. A betelepült firenzeiek összetartozásának az egyik fontos jele: egy környékre költöztek. Ilyennek számított a Via Giulia is, ahol a Falconieri Palota áll.

 

Francesco Borromini

 

Borromini építette a Falconieri palotát (1646-49), a San Ivo alla Sapienzát, a római egyetem udvarán a tudomány védõszentjének tiszteletére épült centrális templomot, valamint a centrális templomok tömegformájának új típusát jelentõ Sant'Agnesét.

Borromini Róma barokk építészetének egyik meghatározó, s legizgalmasabb egyénisége. Pszichopata alkata (üldözési mániája volt) és a barokk szenvedélyessége kölcsönhatásban álltak egymással. A barokk görbe vonalakat kedvelõ stílusát végletekig kihasználva alakította ki szédítõ hatású, sötét szenvedélytõl izzó kifejezésmódját. (Nagy vetélytársa, Bernini inkább a ?derût? mutatta.) Borrominit a kortársak hóbortos különcnek tartották; egész munkásságára árnyékot vetett zaklatottsága és szorongása; öngyilkos lett. Úgy érezte: alkotásai nem fejezik ki eszméit.

 

Rómában halt meg 1667-ben, 440 éve.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük