www.unesco.orgwww.unesco.org A szellemi kulturális örökség védelméről rendezett nemzetközi konferenciát az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Pécsi Kulturális Központ és a Pécs/Sopianae Örökség Kht. a pécsi Dominikánus Házban 2007. szeptember 18-án.

www.unesco.orgwww.unesco.org A szellemi kulturális örökség védelméről rendezett nemzetközi konferenciát az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Pécsi Kulturális Központ és a Pécs/Sopianae Örökség Kht. a pécsi Dominikánus Házban 2007. szeptember 18-án.

Tetteket is szülő, új gondolkodási folyamat indult el a XX. század 70-es éveiben: a világ rádöbbent, hogy a kulturális és természeti örökséget óvni kell, különben évszázadok, évezredek kincsei tűnnek el örökre. E folyamat első, látványos eredménye a világ épített és természeti örökségének védelmére 1972-ben született UNESCO egyezmény. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a védelemre szoruló kulturális kincsek köre a kézzel tapinthatónál jóval tágabb: a „Világörökség" helyszínek, feltárások, műemlékek, természet-alkotta csodák csupán egyfajta váz, amelyet élettel az emberi szellem tölt meg. A fogalmilag nehezen elkülöníthető „szellemi örökség" létjogosultságát azonban csupán az utóbbi időben kezdték elismerni.

Szakértők serege dolgozott világszerte azon a tervezeten, amit az UNESCO legmagasabb fóruma, az Általános Konferencia 2003. októberében elfogadott: ez a Szellemi Kulturális Örökség Védelméről szóló egyezmény. A konvencióhoz 2006. őszéig nem kevesebb, mint 74 állam csatlakozott. Hazánk 2006. márciusában ratifikálta a konvenciót.

A szellemi kulturális örökség védelme érdekében született jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország a magyar kultúrát – nem megfeledkezve a hazai kisebbségek kultúrájáról – nemcsak határain belül, hanem határain túl is értékéhez és fontosságához méltó nemzetközi elismerésben és védelemben részesítse. A szellemi kulturális örökség megőrzése átfogó – nemzeti és nemzetközi – kooperációt feltételez, amely intézmények, szakemberek, civil szervezetek lehető legszélesebb körét öleli fel.

A „védelem" a szellemi kulturális örökség fennmaradását célzó intézkedéseket jelenti, beleértve az ilyen örökség különféle vonatkozásainak kijelölését, felgyűjtését, dokumentálását, kutatását, megőrzését, támogatását, megerősítését, terjesztését, különösen az oktatás és a közművelődés szakembereinek és hálózatának segítségével. Minden állam rendszeresen frissített listát állít össze a területén fellelhető megóvandó szellemi kulturális örökségről. A feladat ellátása felkészült szakembereket foglalkoztató intézményhálózat és széles társadalmi összefogás nélkül nyilvánvalóan lehetetlen – ezért minden államnak törekednie kell arra, hogy a lehető legszélesebb körben biztosítsa a szellemi kulturális örökséget létrehozó, megtartó és átörökítő csoportok, és bizonyos esetekben egyének részvételét és aktív közreműködését.

Az UNESCO-n belül létrehozott speciális kormányközi bizottság a nemzeti listák ismeretében veszi számba a szellemi kulturális örökség részét képező azon értékeket, amelyek nemzetközi védelmet is igényelnek. Ezek megőrzéséhez anyagi és szakmai támogatást nyújt. Az emberiség szellemi kulturális örökségét reprezentáló listára jó eséllyel pályázhatunk majd a Magyarország területén létező népi mesterségekkel, szokásokkal, előadóművészetekkel (néptánc, népzene, mesemondók, regösök, stb.), továbbá az örökségvédelem terén szerzett, európai szintű gyakorlatunkat, hagyományőrző programjainkat, projektjeinket a nemzetközi referenciaként szolgáló, úgynevezett „best practice" katalógusba nevezhetjük, s így ezeknek is nemzetközi hírnevet szerezhetünk.

A közös hagyományok, népszokások, és a szellemi kulturális örökség más elemei különös jelentőséggel bírnak a határon túli magyarok szempontjából: egyrészt mert a sok esetben máig elevenen működő közösségi kultúrájuk nagyban hozzájárul identitásuk megőrzéséhez, másrészt pedig éppen ezek a hagyományok és szokások azok, amelyek eltűnőben vannak, az elvándorlás és az asszimiláció következtében egyre inkább elmosódnak, s amelyek megőrzése nehezen megoldható. Szomszédaink közül két ország már ratifikálta, egy pedig elfogadta az egyezményt, így várhatóan kiterebélyesedhet a bilaterális, illetve a több országra kiterjedő regionális programok, a közösen benyújtott pályázatok, a határon átnyúló kezdeményezések, a nemzetközi összefogás köre egy-egy adott kulturális érték védelmében.

A kormányközi bizottság első alkalommal 2006. novemberében ülésezett Algírban, ahol az egyezmény végrehajtási rendelkezései, a világlistára való felkerülés kritériumai, a nemzetközi tanácsadó testület összetétele voltak napirenden – ez adta az első, erőteljes, sürgető lökést a nemzeti és nemzetközi testületeknek az összehangolt munka megkezdésére. A kormányközi bizottság legutóbb 2007. szeptember 3. és 7. között Tokióban tartott találkozót, ahol az egyezménnyel kapcsolatos irányelvek kidolgozását folytatták 24 ország képviselőinek részvételével.

A Szellemi Kulturális Örökség Védelmére vonatkozó UNESCO Egyezmény célja megóvni a veszélyben lévő szellemi kulturális örökséget, mely többek között az egyes kultúrák szóbeli hagyományait, nyelvét, előadó-művészetét, társadalmi szokásait, szertartásait és ünnepeit, a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos tudását és gyakorlatait foglalja magában. Az egyezményt 79 ország jóváhagyásával 2003-ban fogadta el az UNESCO.

Koichiro Matsuura, az UNESCO főtitkára szerint az egyezmény döntő fontosságú a globalizáció kulturális kihívásainak kérdésében, mivel megerősíti a közösségeket abban, hogy az egyre erőteljesebb globalizáció negatív hatásaival szemben a kulturális sokszínűséggel, illetve annak helyi és kézzelfogható, élő megnyilvánulási formáival lehet védekezni. A főtitkár úgy véli, a szellemi örökség elismerése és tisztelete társadalmi harmóniát biztosít, emellett elősegíti a megértést és a kultúrák békés egymás mellett élését.

Magyarország 2006. március 16-án csatlakozott az egyezményhez, amely – miután 30 ország ratifikálta azt – április 20-án hatályba lépett. Azóta az UNESCO párizsi központjában létesített Szellemi Örökség Osztály szervezésében szakértői értekezletek sora készíti elő a végrehajtási rendeletet a csatlakozott országok valamelyikében. 2006-ban Algériában volt az első egyeztető megbeszélés, idén Indiában, Észtországban, Kínában és Japánban szerveztek – kifejezetten a végrehajtási rendeletet előkészítő – értekezleteket.

A mostani konferencia célja, hogy közösen értelmezzük az egyezményhez való csatlakozásból fakadó állami feladatokat, az önkormányzatokra, kulturális intézményekre, tudományos kutatókra, civil szervezetekre váró tennivalókat, valamint megteremteni a nélkülözhetetlen, folyamatos hazai és nemzetközi együttműködés alapjait.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük