Hét évvel ezelőtt történt, ilyentájt. Próbálok pontosan visszaemlékezni. A budai várból igyekeztem haza, amikor belesodródtam egy demonstrációba. Nemzetiszínű zászlók, kokárdák. Odalépett hozzám egy húsz év körüli fiatalember.

Hét évvel ezelőtt történt, ilyentájt. Próbálok pontosan visszaemlékezni. A budai várból igyekeztem haza, amikor belesodródtam egy demonstrációba. Nemzetiszínű zászlók, kokárdák. Odalépett hozzám egy húsz év körüli fiatalember.

–         Aláírtad már a szavazólapot? (valóban örülök, ha nálam sokkal fiatalabbak letegeznek) Tudom, hogy rád számíthatunk.

–         Még nem írtam alá. Miről kellene szavazni?

–         Hát az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáról.

–         Ki hívná össze?

–         Nem mindegy? Össze kell hívni és kész. Új Alkotmány kell.

–         Mi a baj a jelenlegivel?

–         Sztálinista koholmány. (nyilván tákolmányra gondolt, akkoriban használták ezt a jelzőt)

–         Olvastad?

–         Dehogy olvastam. Titkos.

–         Már hogy lenne titkos? Minden könyvüzletben kapható.

–         Az nem a valódi. A valódit titkolják.

–         De hát minden képviselő, polgármester, köztisztviselő, katonatiszt erre az Alkotmányra esküszik fel.

–         Elég baj az. Hidd el, új Alkotmány kell.

–         És mi lenne benne?

–         Szabadságjogok. És a megszorítások. (nem ezek tilalma?) A nemzeti egység, a hit védelme, meg az emberek összjóléte. (valószínűleg minden ember jóléte lenne a cél). Hogy a hatalom ne emelhesse az árakat. Maradjon a pénz az embereknél. Meg hogy miénk legyen a hatalom.

–         Ezt hogy érted?

–         Miénk, magyaroké. Ahogy vezetőnk a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke mondta. Szóval aláírod, vagy nem? (drága ifjú barátom, a Magyar Nemzeti Bizottmányt 1945-ben alakították a hazánkból emigrált politikusok, már születésed előtt megszűnt))

–         Tudod mit, adjál négy szavazólapot. Aláíratom a feleségemmel és a gyerekeimmel. Aztán majd elküldöm a címetekre.

Ennyiben maradtunk. Eszem ágában sem volt a fiatalembert győzködni. Egy tanulság mégis akadt számomra. Gondoljon bárki bármit, a legfontosabb a társadalmi béke. Aki nem akar fejbe vágni, autókat felgyújtani, rendőrökre támadni, az utcán törni-zúzni, az a barátom. Akármi is a meggyőződése.

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük