A TERMÉSZET IGÉZETE -- Qi Baishi Festményei A Magyar Nemzeti Galériában

Kínai vendégekJúnius 28-ig tekinthetjük meg Qi Baishi (ejtsd: Csi Paj-si) világhírű, rendkívül értékes műveit az MNG C épületének III. emeleti kiállító-helyiségeiben. A Pekingi Művészeti Akadémia kölcsönözte több, mint 100 festmény és műtárgy ritka gyönyörűséget fog okozni a látogatóknak.

A megnyitót megtisztelte Wang Mingming, a Pekingi Művészeti Akadémia igazgatója és Li Wei, a kínai fővárosi önkormányzat művészeti főtanácsadója is. Mihály Mária, a Szépművészeti Múzeum igazgatóhelyettese bejelentette, hogy a sikeres Munkácsy-kiállítás kínai körútja után viszonzásul hozták ide legnagyobb kincsüket, sőt a legismertebb 20. századi kínai mester gyűjteményes kiállítása ez alkalommal először szerepel Európában. Tehát megragadjuk az alkalmat a további együttműködés kiterjesztésére is.

Madarak

Qi Baishi festményei és fametszetei az 1930-as években jutottak el Európába, a magyar közönség is akkor láthatta 29 alkotását a Nemzeti Szalon kiállításán. 1938-ban a Nemzeti Szalon újabb kiállításán már 53 képpel szerepelt. Ebben nagy szerepe volt a 30-as évek elején Vojtech Chytil (1896-1936) cseh festőnek, aki a Pekingi Művészeti Akadémia tanáraként hozott Európába Qi Baishi-műveket. Közülük hatot ajándékozott a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak. Ezeket most láthatjuk (halakat és rákokat ábrázoló festmények) a kiállításon.

Li Wei felhívta a figyelmünket, hogy a falak zöldre festett hátterének is jelentősége van, hiszen a zöld a tavasz jelképe, e szín a legalapvetőbb kapcsolatot jelenti ember és természet között. A kiállítás címében előforduló 'igézet' pedig a boldogságvágyról és a természet élvezetéről szól. A festészet a világot ábrázolja, jelen esetben a kínai világot annak ősi jelképeivel.

Virág

Qi Baishi 1864-ben született szegény dél-kínai családban, majd a Kínai Művészeti Szövetség elnökeként Pekingben hunyt el 1964-ben. Temetése óriási állami ceremóniával zajlott. A modern nyugati hatásokat és az évszázadok folyamán erősen rögzült hagyományos kínai művészeteket sikeresen ötvözte. Művei csak látszólag tűnnek tradicionális kínai képeknek. Művészként neves és jól kereső pecsétfaragóként kezdte a pályát, és csak ötven éves kora táján fordult a festészet felé – talán ennek köszönhette hosszú, boldog életét. A természet apró részleteit érzékletesen örökítette meg: madarakat, virágokat, bogarakat, zöldségeket, gyümölcsöket, halakat, rákokat, békákat. Ötletesen alkalmazta a kevés színt, a fekete tusrajzokon a kiemelendő motívum gyakran piros.

Fajcsák Györgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatójának szakértő tárlatvezetése nagy örömet okozott a jelenlévőknek.

Ebből idézünk: A festészet a kínaiaknál a legmagasabb rangú művészet. Qi Baishi (nevének jelentése: 'fehér kő') munkáiban sok a hasonlóság és sok a különbözőség a századelő európai művészetével.

Bambusz szék

Például a kiállítás első termében találkozhatunk egy bambusz székkel, amelyet saját kezűleg készített. Később csatlakozott a remete-festőkhöz és a jangcsui kalligráfiai iskolához, de nem egyhamar talált rá a saját hangjára. 1880-ban már önálló műhelye volt, ebből a korszakból látunk egy Sanghajban készült, dúsan faragott és festett piros szekrényt, amelynek oldallapjai 19. századiak, a frontlapja 20. századi munka. Az efféle bútorok éppúgy rendelésre készültek, mint a kelengyeládák, a baldachinos ágyak vagy a gyaloghintók. A festészetet mintakönyvekből is el lehetett sajátítani. Témái az ősök portréi és a figurális képek, amelyek ugyancsak megrendelésre készültek. A pecsétfaragás szintén jövedelmező művészeti ág volt akár kőből, akár jádéból faragták, ezeket aláírás helyett használták. A közmondás úgy tartotta: „járj be tízezer kilométert, olvass el tízezer könyvet", hogy művésszé válj.

Qi Baishi 1910 táján Dél-Kínában és Szíriában megtett kétezer kilométert, majd képzeletből festette le a látványt. Híres képe az Őszibarack, amit meg is verseltek. Az emberi építmények a tájban csupán apró jelzések. Az őszibarack viszont a halhatatlanság jelképe, ajándéknak vagy születésnapi jókívánságnak szánták. A kompozíció fontos része a kalligráfia, azaz a felirat, amelyben monokróm tusfestéssel leírják a helyszínt vagy az ajánlást – kétféle írásmóddal.

Baromfiak

A festményeken minden növény és állat valamilyen szimbólumot hordoz. A szilvafa- és a cseresznyefavirág a tavasz jelképe; a mocsárból szépségesen kibontakozó lótusz a tisztaság és a bőség (gyermekáldás) jele; a fenyő a tél barátja, az állhatatosság és a hosszú élet jellemzője. Ezek a jelentések a buddhizmus elterjedésével érkeztek Kínába. Qi Baishi több nevet, több pecsétet használt élete során. A 19. század végéig a színek használata nem tartozott a kínai festészet gyakorlatához.

Madarak

A hosszú teremben a 30-as évek pekingi alkotásaiból látunk tekercseket, amelyeken csibék, baromfiak, kínai kel, krizantémok jelennek meg. Madarak és virágok népesítik be a képeket, vagy pedig víz és hegy – a hagyományos kínai látkép. Az 1937-es japán megszállás megrendítő hatással volt rá, amint látjuk. Qi Baishi érett kori művei közül az egyik legkülönösebb az abakusz-ábrázolás. A meggazdagodásról szól. Ha jól megfigyeljük a képet, minden sorban 2 + 5 golyót látunk, persze ennek is misztikus jelentése van. A 30-as évekből aprólékos tanulmányok, rovarok rajzai maradtak ránk az elnagyolt virágok között. A 40-es években hivatalnok figurája, mítoszok női alakjai kerülnek elénk, rajtuk a megrendelés történetével, ha valaki olvas kínaiul.

Mitikus nőalak

A festést mindig hosszas elmélkedés előzi meg, esetleg 5-6 kép is készülhet, amíg az igazi harmóniára rátalál a művész. Merész és egyéni színhasználatával kitágította a kínai piktúra kereteit. Soha nem a természet után rajzolt, hanem az íróasztalnál, emlékezetből alkotta meg a korábban alaposan megfigyelt modellt. Hosszasan tanulmányozta kedvenc témáit: rákokat, halakat, csak azután vetette papírra. Itt látjuk az írástudó szobáját, asztalát, székét, ecseteket, pecséteket. A múzeumpedagógiai foglalkozásokon ki lehet próbálni a kalligráfiához vagy a festéshez használt tárgyakat.

A művész portréja

Az utolsó szobában különös kép a fenyőágon ülő sas. Itt a fenyő a kitartást, a sas a hősiességet jelenti. Idős korában a madarak általában a magányosság lelkiállapotáról mesélnek; a denevér pedig a szerencse jelképe. 1958-ban kiállítást rendeztek tiszteletére, azóta híre elterjedt Európában. Akkor készült róla Miklós Pál fotója.

Qi Baishi közösen dolgozott más festőkkel, a tanítványaival is, ő inkább a madarakat festette rá a képre. A daru nála szintén a halhatatlanságot jelenti. 80. életévén túl ismét visszatért régi témáihoz. Különös, hogy 74 évesen előre datálta a munkáit egy jóslat miatt, meg hát a kínai holdújév szerint öregebbnek számított, 94 évesen halt meg. Ars poeticája szerint: „minél idősebb, annál erősebb valaki".

Íróasztal és szék

A 20. századi kínai művészet egyik legnagyobb hatású alakja volt. Képei a mai világpiacon dollárok százezreiért kelnek el. A most felsorakoztatott 108 kép és tárgy az eredeti hagyatékból, 6 kép a Hopp Múzeumból került a kiállításra.

Az elkészült papírképet tekercsekre montírozták, vagy albumba tették. A jelen kiállításon a tekercseket láthatjuk. Hasznos kiadvány is készült minden korosztály számára érdekes kultúrtörténeti magyarázatokkal, a képek tartalmának leírásával és a szimbólumok megfejtésével.

DOBI ILDIKÓ