A Tudomány és Az élő Hit Forrása – Bibliakutatók A Bibliáról

A Biblia évében a Könyvek Könyvéről hazai és külföldi bibliatudósok részvételével számos tudományos konferenciát rendeztek. Ezek egyikén, Szegeden beszélgettünk bibliatudósokkal arról, hogy egy kutató számára mit jelent a Szentírás, amely hitének forrása, de egyben kutatásának tárgya is. A kutatómunka, a részletek elemzése során nem veszíti-e szem elől a lényeget, a Szentírás üzenetét?

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek

Minden vallásnak van szent könyve. A vallástörténelem a vallásokkal és a vallások szent könyveivel foglalkozik. Éppen ezért a Bibliát is tanulmányozhatja akárki, hívő és hitetlen, vagy bármilyen valláshoz tartozó ember, de katolikus szentírástudósnak csak a hívő embert tekintjük, mert éppen az a különbség a vallástörténész és a hittudós között, hogy a hittudós a hit alapján áll, Isten szavát tanulmányozza, és azt közvetíti embertársai felé, míg a vallástörténész egyszerűen tudományos szempontból vizsgálja ugyanazt. A hittudós ugyan vallástörténész is, mert szükségünk van a tudományra, de itt nem állunk meg, hanem ezt a tudományt a hitünk alapján minden kor nyelvére lefordítjuk, minden kornak a kultúrájához alkalmazzuk. Ahogyan a II. Vatikáni Zsinat olyan szépen kifejtette: az evangélium, az örömhír örök, de azt minden korban be kell ágyazni az adott kor kultúrájába – ez az inkulturáció.

A II. Vatikáni Zsinat a megtestesüléshez hasonlítja a Szentírást a Dei verbum kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló zsinati konstitúcióban. A második isteni személy értünk emberré lett, igaz Isten és igaz Ember. Ez azt jelenti, hogy Jézusnak volt anyanyelve, hazája, édesanyja, hazaszeretete, és megfelelő idő- és tér-koordinátákban született bele ebbe a világba a Szentlélek erejétől, a boldogságos Szűzanyától. Isten, de ember is. Jogunk van tudományos vitákat folytatni arról, hogy milyen nyelvjárásban beszélte az arám nyelvet, milyen volt a szeme színe, milyen stílusa volt, és emberségében hogyan nyilatkozott meg.

Ugyanez áll – mondja a zsinat – a Szentírásra is. A Szentírás egyszerre Isten szava és ember szava is. Az emberi szóban testesül meg az isteni szó. Amikor a próféták, a szent írók megkapják az isteni kinyilatkoztatást, akkor azt átszűrik saját anyanyelvükön, kultúrájukon, de az isteni megvilágosítás – és ezt nevezzük inspirációnak, a Szentlélek sugallatának – biztosítja azt, hogy hit és erkölcs terén tévedéstől mentesen mondják el emberileg, mondják ki a kimondhatatlan isteni szót. Éppen ezért jogos a vallástörténészeknek és a hívő hittudósoknak a tudományos munkája, ezért lehet vitatkozni arról, hogy Lukács evangélistának a stílusa más, mint Jánosé, vagy hogy Szofóniás próféta és Izaiás próféta nem azonos módon beszéli az ószövetségi héber nyelvet, lehet vitatkozni a korabeli beágyazódásról, lehet vitatkozni azon, hogy a szentföldi, az egyiptomi vagy az asszír-babilóniai kultúra hogyan hat a zsidóságra, s lehet vitatkozni a kifejezésekről, de eddig tart a Biblia emberi része, eddig beszélhetünk az emberi szóról – ezzel foglalkozik a vallástörténész. Mivel azonban a Szentírás nemcsak emberi szó, hanem isteni szó is, az isteni szó megtestesülése – a hittudós a hite alapján elemzi és tanítja, hogy az emberi szó mögött milyen természetfölötti, isteni üzenet áll, és azt hogyan éljük meg korunkban, hétköznapjainkban.

Jutta Hausmann evangélikus teológus, a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora

Fiatalként átéltem egyfajta válságot, éppen azért, mert olyan környezetben nőttem fel, ahol nagy hangsúlyt kapott, hogy a Biblia Isten szava, és azt úgy kell olvasni, ahogyan meg van írva. Amikor azután tanulmányaim során szembesültem azzal, hogy más olvasat, illetve elemzés is lehetséges, egyfajta krízist éltem át, de ebből ki tudtam lépni. Hálás vagyok, mert most segíteni tudok hallgatóimnak, akik hasonló helyzetben hozzám fordulnak. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy az ó- és újszövetségi szövegek tudományos szempontú elemzése inkább segít, nem pedig akadályoz a hitben való elmélyedésben. Ha komolyan veszem azt, hogy vallási forrásokról van szó, olyan szövegekről, amelyek arról akartak közölni valamit, hogy milyen a kapcsolatunk az élő Istennel, és mennyire sokrétű ez a kapcsolat, akkor a történeti, tudományos módszerrel való vizsgálódás során is az kerül az előtérbe, hogy mi annak a szövegnek a szándéka, mit is akart velünk közölni az írója. Én azt látom, és ezt adom át tanítványaimnak is, hogy itt nem egyszerűen egy történeti könyvről van szó, hanem olyan szövegről, amelyen keresztül maga Isten szól hozzánk.

Benyik György professzor, a Szegedi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője

Ez a kérdés ma valóban aktuális, de csak a XX. századtól kezdve, ahogy a bibliatudományban az úgynevezett történetkritikai kutatás túlsúlyba került, legalábbis Európában, és ennek következtében többet foglalkoztak a Szentírás szövegének keletkezésével, mint az üzenetével. Szerencsére ez a szélsőséges irányzat lecsengőben van, és ma már többet foglalkozunk az üzenettel.

Számomra a Biblia, elsősorban is a Biblia szívét adó imádságok mindig egy spirituális erőforrást jelentenek. A kutatói munka annyiban jelent többletet számomra, hogy talán pontosabban tudom azt, milyen történelmi és milyen élethelyzetben születtek ezek az imádságok. A történelem gyakorta ismétli önmagát, az ember a saját életében gyakran hasonló helyzeteket is megél, mint ami a Bibliában olvas, és akkor már könnyebben fordul ezekhez a szövegekhez.

Tanítványaimnak is elmondom, mert magam is így tapasztalom, hogy a Biblia nem egyszeri olvasásra való. Az olvasott szöveg mindig ugyanaz, de az olvasó ember, ahogy öregszik, egyre inkább mást fedez föl benne, hiszen közben felnövekszik és éretté válik azoknak a szövegeknek az olvasására, amit használ. Ebből a szempontból számomra még spirituális újdonságokat is tartogat a Biblia, minél inkább elemzi az ember a Zsoltárok könyvét, vagy akár az újszövetségi himnuszokat, rájön, arra, hogy abban nemcsak kultúrák istenélménye találkozik akár nyelvi kifejezésekben is demonstrálható módon, hanem nagyon különböző emberi élmények is rögzítve vannak benne.

A Biblia nem csak a kinyilatkoztató Isten szava, hanem a kinyilatkoztatást megértő ember szava is. Úgy gondolom, nekem nincs más feladatom, mint beállni azoknak a szentíráskutatóknak a sorába, akik egy életen át tanítómesterüknek választották Isten Igéjét.

Neumayer Katalin/Magyar Kurir